Botlás

Valamiért népszerű verseny a Félsziget-kerülő, sok hajó, köztük sok Nau indult. Élesedik a verseny az előkelő ranglista helyezésekért, ezért jól akartunk menni. Nem sikerült.





A hiba megbosszulta magát.


Jó csapatot rántottunk össze a Szigetkerülőre, még Matyi is ikszelt. Atis újra a Meniscus fedélzetén, irigykedhet a többi Nau, ahol vendégművészként fellépett. Reggel gyűlt össze a csapat, a fent említetteken túl jöttek a kisikrek, Éva, Dávid, ja meg a Keptén – az én vagyok - is ott volt (a Tótottó nem). Rettenetes időjárással rémisztgettek minket, a hajó összerakása után a sátorban kerestünk melegebb éghajlatot: nem találtunk. Kávéval és habos kakaóval múlattuk az időt, eredményesen. Mikor elég idő elmúlt, fölvettük az összes meleg ruhánkat, majd kihajóztunk.

A rajtterület a Koloska előtt volt, meleg pillantásokat vetettünk a vízkivételi művekre. Méregettük a rajtvonalat, jó erős N szél volt, jobbnak láttuk fent rajtolni, hogy a nyomikba tudjunk ejtegetni. Nem volt jó ötlet: a Kerekedi után folyamatosan csökkent a szél ereje, tiszta hátszélben meg nem tudtunk menni, a halzolás előbb-utóbb elkerülhetetlenné vált. Előtte azonban elment felettünk a Ponzor Vantid, érdekes, hogy milyen sokáig voltak mögöttünk.
Kényelmesen jöttek föl az alsó hajók, a Classicát tudtam beazonosítani - mondjuk nem volt sok alkalmam nézelődni, küzdöttem a hátszéllel, halogattam a halzolást, de aztán már nem tudtam elodázni az elkerülhetetlent. Mintha éreztem volna, hogy jön a vég:jött.

Nem értem. 1. A felelősök fordítva kötötték be a spít (persze megmagyarázták: fordítva adták a kezükbe. Messze vezetne az akkor felmerült gondolataim taglalása...), a hátsó él ment előre, az első hátra. Nem csoda, hogy végig szarakodott (nem büntetendő, de kerülendő szó), nem állt rendesen. 2. Nem volt tiszta a negatív szár, halzolás közben bekerült az orrlámpa alá. Nem kellett az oda, Dév előreszaladt kiakasztani, közben 3. Megállítottam a halzolást. Mit ír erről a nagykönyv? Hogy nem szabad, mert a grósz által megkavart szél feltekeri a fórstágra. 4. Ez történt.

Úgy rátekeredett innen és onnan, hogy se kibogozni, se leszedni nem tudták a szakemberek. Persze sokféle ötlet született, némelyiket elkezdték megvalósítani, majd új projekt indult. Nem álltunk rosszul eddig, ez a helyzet változott meg gyökeresen: a bíbelődés közepette elment a TELJES mezőny. Fasza (500.- Ft.). Egy szó mint száz, levettük a spít, meghalzoltunk és pihegtünk. YS II, YS III hajók vettek körül, csodálkozó pillantásokat lövellve felénk.

Na mindegy, mentálisan összeszedi magát a társaság, és visszahúzzuk a spít. A legjobbkor: a csőben fireg-forog a szél, 40 fokokat pörgünk jobbra-balra, mintha egy táncparketten hajbókolnánk. Sebességünk ennek megfelelően nincs. Némi jókedvre derít azonban a Dulin Jenő, aki parizer egy két Sudár alkotta szendvicsben. Vénségére ismerkszik meg a tuttival... Mondjuk pészmékerrel könnyű.

Na aztán megkönyörülünk a spín és lekapjuk. Jön a szokásos dilemma: a rövidebb utat válasszuk a kisebb széllel megelégedve, vagy menjünk távolabb a parttól, egy hosszabb úton, a jobb szél reményében. A Fantomot kergetjük, nem szakadok el tőle. Semmivel sem vagyunk gyorsabbak, a sajkodi bóját annyival veszi előttünk, amennyivel előttünk volt a csőböl kijövet. Bója után mit évők legyünk? A Fantom a spít választja, megkötve a kompromisszumot a tompább menettel, én inkább fokkal megyek fel a part alá, van tervem. A tervben nincs hiba, csak mire van annyi magasságunk, hogy spít tudunk húzni, ott elfogy a szél. Mutatnám én ezt a Windgurunak... Alattunk harsognak a hajók, mi meg csak csorgunk. Legszívesebben pedált szerelnék a hajóra, hogy legalább vízibicikliként lehessen hajtani. Mindegy, leérünk a csőig, a Fantomot nem is látjuk, úgy elszaladt.

A csőben viszont új erőre kap a Meniscus, egyre-másra hagyjuk ott a hajókat, elmegyünk az Aquanauta nevű Elan 34-nek, akivel még odafelé keveredtünk össze és sokat gyűrtük egymást. Adott esetben egész gyorsnak tűnik a hajó. Jövünk föl a Fantomzolira, majd ő a csőből kijövet túlhúzza egy csoffadásba, ezt látva kiforduluk, szegény Zoli, most eszi a kefét. Számbavesszük a következő feladatot, a Predator még foghatónak tűnik, tovább nem látunk osztálybeli ellenfeleket.

Krajcolunk Tihany alatt, igyekszünk elkerülni a csoffadásokat és jól fordulni a szélfordulókkal. Valamit jól csinálunk, mert a Predator előtt vesszük a hajógyári bóját és itt ér véget számunkra a játék. A befutóig lóverseny, okoskodni nem lehet, pedig megyünk rá a Gezére (Magorra? Ki tudja.). Ha a Koloska előtt van a befutó, sanszos, hogy megfogjuk, de nem ottt van, így nem. Olvasom Pallus billentyűzetéből, hogy ő se volt messze. Ha ezt tudom, nem tekerem fel a spít odafelé... Na jó, ez csak bableves volt.

5.

Ez nem az osztályzat, ez a helyezés.

Leülhet, legközelebb javíthat.

Kétszer kettő néha öt

Különleges verseny a csopaki négykezes: magad uram, ha szolgád nincsen. Tanulságos, a tanulságok legalább egy évig kitartanak.



Szeretem nagyon.

Itt nincs mellébeszélés, a felelősség maszatolása: itt tenni kell a sikerért, nem az ordibálás, hanem a teendők megfelelő megtervezése és ellátása viszi előre a hajót. Emlékszem, a hősidőkben a Slezákkal mentünk (éjfélkor spinnakerrel büntetőzni a Sudáron, nem volt egyszerű, merthogy nem is nagyon értett hozzá egyikünk sem...), aztán magától értetődő módon Évával, majd, mikor neki elege lett belőlem, most már évek óta Dáviddal megyünk. Ilyenkor nincs kapitány-legénység beosztás, mindenki oda kap, ahol az adott pillanatban a leghasznosabb.
Reggel talizunk és hajózunk ki a rajtterületre, ahol szép számmal gyülekeznek a versenyzők. A hendikep lebonyolításból adódóan abszolút befutó van, mindenki esélyes (elvben). Mi is. Tervezgetjük a büntetőzésre legalkalmasabb területet, a rajt előtt a csopaki tűnik ideálisnak. Idén hál istennek kimarad a sajkodi bója, nem kell átmenni a csövön, ez némileg egyszerűsíti az életünket. Helyette Széplakon és Káptalanfürednél vannak még büntető szakaszok. Északi fúj, rajt.

A part mellett indulunk, több frissülést látunk erre, mint a vízen. Nem rossz. A háromperces után nem húzunk spít, mert közel van a büntető szakasz: első hiba. Ugyanis itt nem fogunk büntetőzni, mert a valóságban másképp van kitűzve a szakasz, mint ahogy az a kiíráshoz mellékelt rajzon volt, nem lehet az ideális félszél-félszél irányban teljesíteni. A döntés meghozatala után felrakjuk a kis golyót, addig az Arwen mintegy 200 m előnyre tesz szert – ezzel fog minket megverni, de majd csak négy és fél óra múlva. A tihanyi bója előtt halzolunk kettőt, majd spí le (miért is ne ilyenkor próbáljuk meg életünkben először a fukszba leszedni: Dávidnak tetszik, mert majdnem beesik az ablakon). Vesszük a bóját és irány a hajógyári bója, krajc. Nem kell sokat igazítani, együtt megy a mezőny nagy része, Arwen előttünk, Praetor mögöttünk, ezt többet nem írom le, mert a befutóig ez a sorrend.

Egyszerű az élet a Meniscuson, fúj rendesen és nincs mit tenni, a fordulók is rendben mennek: én dobom, Dév húzza, jobb, mint heten...

A hajógyári bója után nem tudunk spít húzni, túl éles, van, aki erőlteti, meg is van az eredménye: fetrengés fetrengés hátán. Drengolunk Széplak felé, de nem tudjuk pontosan, merre van. Csak be kellett volna táplálnia GPS-be az adatokat, de Dév mindig kiröhög, néha már cikinek érzem, hogy vitorlázás helyett a bitekkel foglalkozom. De most jól jönne, de nem jön, ez van. Megyünk a csordával. Aztán persze meglesz a bója és elkezdjük a büntetőket. 6 körünk van, a becsült 20 perc alatt bő tíz perc egy kör, tehát több, mint egy órát tökölünk itt. Vannak persze játszótársaink, egy 8mOD kekeckedik állandóan, hol előttünk, hol mögöttünk. Nagy a szél, óvatosan veszem a bójákat, melyek – hajó lévén – nagyot tudnak ütni. Élénken emlékszem tavaly a Praetorra, aki nekiment a zsűrinek, rossz hangja volt.

A Nau sorrend nem változik. Megpillantjuk az Aiolost, fura érzés kintről nézni. Nem jó.

Aztán lehúzzuk a hatodik szalagot is, ami azt jelenti, hogy végeztünk a sebességünk miatt ránk mért büntetéssel. Irány Káptalanfüred.

Okoskodunk, hogy tudjuk megfogni az Arwent, de sehogy. Sőt, a szél az északi parthoz közelebb erősebb, így a Praetor, aki Széplak után igazított egyet északra, erősen jön ránk. Veszélyes is, de mivel elkövet egy hibát ( a káptalani bója előtt nem igazít ránk) nem kerül elénk. Ennek igazán örülünk. Vesszük a káptalani bólyát, nyugtázzuk, hogy igazán itt lett volna jó büntetőzni, majd Csopak felé haladva eltűnődünk a spín. Van aki nemcsak tűnődik, hanem felrakja, esnek is szépen délre. Mi maradunk a tűnődésnél, majd azt is abbahagyjuk. Az Aiolos előttünk van, ezt a szégyent nem hagyjuk, kikerülve a part melletti csoffadásokat, elmegyünk neki. Ebben segít a topgénua is, amit a leállásban kitekerünk. Pallus lesem fél szemmel, 8mOD-al jön mögöttünk-alattunk, nem verhet meg. Nem is teszi, eggyel előtte megyünk be. A héten másodszor verem meg, jól esik.

Összegezve: ez egy jó kis kaland volt, nem hibáztunk, csak egyszer, jól jöttünk ki egymással, nem is mentünk túl rosszul. Bizonyos szempontból egyszerűbb volt, mint a teljes csapattal, de ezt elég évente egyszer kipróbálni. Jövőre, remélem, ismét kipróbáljuk.

Hurrá, nyaraltunk!

Rendhagyó bejegyzés a hajónaplóba. Ez történt a Meniscuson 2008. aug. 15-24. között. Úgy kell csinálni, hogy vázlatot kell csinálni L. Mi történt szombaton? Először nem mentünk át Kenesére, összevesztek L. Nem mentünk át, te kurva ideges voltál, aztán másnap reggel elindult a Rosa, mi is azzal a lendülettel É. Kajáltunk P. Voltunk versenyen, dúdáltak nekünk L. Kajáltunk P. Nem tuttunk vacsorázni a sátorban, mert csülök volt L. Elmentünk a 12-es büféhez, ott kajáltunk rántott ponty, VBMP P. Etttünk, visszajöttünk, aludtunk L. Odafele bereffeltünk és kireffeltünk G. A Matrix parkolóőrt játszott Kenesén É. Sopinak odaadtuk a paraszolvenciát G. Vettünk cipőt, megnéztük az X35-öt belül tetszetős franciás megoldások, kívül szarok a kötelek, kormányos külön ketrecben G. Nyertünk 86 pár vitorláskesztyűt, kaptunk egy kurvanagy kupát, amit nem viszünk haza, mert nem férnek el É. Mi történt vasárnap? Éjszaka 6.kor a Papa sörösdobozba lépve felébresztette a a családot É. Reggel Péter ébredés után: 4 csomós szél van, süt a nap, és éhes vagyok G. Ratkovicsékkal majdnem, kecske is, káposzta is. G. Papok pincéje, finom kaja, közepes rozé, hugyízű Merlot, most azt isszuk É. Pihi, utána Micike négyszer megvolt, borhét, Figula, Söptei, Jásdi, Piffáth, Figula. G. Papa menj az ágyamból. P. Mi történt hétfőn? Asse tom hétfő mikor volt L. Elmentünk Ábrahámhegyre, ahol nekünk az nem tetszett, de már nagyon éhesek voltunk, ezért elmentünk a Vörös Szalonba, ahol az nem tetszett, azért elmentünk Badacsonyba P. Netuddki hisztizett, ezért megtaláltuk az éttermet É. Csak a Mama, aki egy csökött nyomorék, szokott hisztizni, amikor spinnakert húzunk L. Egy néni át akart verni minket, de nem hagytuk magunkat É. Bunkó kikötőmester után szar kaját ettünk. A pincértől az MSZMP elvett 10 lépcsőt Badacsonyban É. Badacsonyban Csepregi Éva csak egy szál bikinit hozott el. Minél távolabb vagyunk Budapesttől, annál csúnyábbak az emberek É. Mi történt kedden? Buzi németek felébresztettek É. Sertésvirslit hoztak, otthagytuk, de nem én É. Megmásztuk a badacsonyi hegyet, az történt, ami szokott. Pé kapott mezt, én karkötőt L. Voltunk badacsonyi kiránduláson ,te berúgtál sajnos, de attól még írsz, de egyébként kaptam mezt, aztán most játszunk, aztán gondolom még kimegyünk P. Mi történt ma, Vica? G. Vica alszik Papa P. Netuddki be akart költözni a fukszba, de ott már aludtak, L. Erre visszafekütt a helyére G. Mi történt szerdán? Szerdán mentünk át Szigligetre G. Várjávárjávárjá P. Hajnali 3-ig hallgattuk a dicsót É. Reggel elémentél tusolni, aztán a lányok kiestek, aztán odajöttek a Mamáék is, deizé vagyok P. Ez nem ér P. És akkor utána elmentünk Szigligetre P. A szigligeti öbölben párszor kifaroltunk, a hülye amatőrök néztek L. Vacsoráztunk a Marikánál, marhapörit tojásos nokival, G. evett bablevest is előtte, az meggyötörte a testét É. Negyed tizenkettőkor megjött a Magor, kedvéért átálltunk. G. 2318-kor É. Ez történt csütörtökön Átmentünk Lellére É. Elesett a Netuddki É. G. kitalálta azt a szabályt, h. minden csúnya szó 500 Ft. L. É. hatszor elverta a G.-t durákban, G. sírt. Amíg a gyerekek csúzdáztak P. Elmentünk a vitorlás étterembe, ahol jó fejek voltak a pincérek L. Utána perpatlonoztunk L. G. rászokott az éjszakai vécézésre É. Ez történt pénteken L-t elvittük orvoshoz, átkötözte G. Megnéztétek a vízilabda elődöntőt, vagy nem tudom mit É. Netuddki áthozta a hajót É. Ez nem igaz G. Csak Öszödig kormányzott G. Akkor azt írd bele É. Átjöttünk Földvárra, ahol támadnak az árvaszúnyogok, vagy nem tudom, mik É. Elmész a helyemről, be szeretnék takarózni P. Egy másodperc G. Ez történt szombaton Már nem emlékszem É. Felkeltünk P. Elmegyek zuhanyozni, utána megmondom L. Béci lenyúlt 5 500 Ft-ra. Ilyen nem volt 12 éve. G. Felkeltünk, jó ronda volt a hajó reggelre az árvaszúnyogok miatt, aztán megreggeliztünk, aztán elindultunk Füredre, a csőig egész jól ment, ott találkoztunk a Principessával, meg a többi hajóval (Tecon Kupa volt G.), volt pár Nautic, Stubits az Oxygenen ment, aztán lefotóztak minket a nézelődők, utána kikötöttünk, leszereltük a hajót, te tárgyaltál a Barnabással meg a Szabónéval, addig mi a Mamával a hajón durákoztunk, visszajöttetek és kimentetek a sátor alá én meg lefeküdtem a csicsikálni. L. Estére É. kedvéért elromlott az idő, hogy másnap hazajöhessünk G. Ez történt vasárnap Kérdezd meg a Mamát, miért nem tudod leteírni (így mondta G.) P. Megnyertük a vizilabda döntőt Pekingben és hazajöttünk É. E. i. a.

Minden jó, ha bronz a vége

Minden pályaversenyt az Országos Bajnokság edzésének fogunk fel. Igyekszünk állandó csapattal készülni. Elméleti felkészülést és edzéseket tartunk. Folyamatosan kutyapicsázzuk a kormányosunkat. Egyszóval: a szezon egyetlen jelentős versenyére úgy készülünk, ahogy csak bírunk. És eljött ez a verseny is, mint eddig mindegyik. Eldobtuk a szopóálarcot Jó előjelekkel várhattuk az OB-t, szépen összeállt a csapat, a fejekben rend volt, a kezek és lábak automatikusan mozdultak, leszegett fejjel tolja a mancsaftéria az xls-t, akár álmából felkelve is. A hajót is tisztességesen felkészítettük, kiemeltük, az alját nagynyomásúval letisztítottuk, megint kiemeltük és az oldaláról ecettel eltávolítottuk a vízkövet és a Barnabás féle szuperpempővel leápoltuk. Péntek reggel elkezdtek szivárognia mancsaftok, a meghirdetett érkezési időpontot senki sem vette komolyan, de nem lett botrány. Mire mindenki megérkezett, a hajó is vízre került. Kicuccoltunk (kiraktuk a napernyőt és a kandallót), becuccoltuk a személyes motyókat és vízre szálltunk. Az edzésterv rajtgyakorlatot és a jellemző manőverek gyakorlását tartalmazta. A 470-esek a paksi kikötő elé raktak ki egy kis edzőpályát, ezt használtuk mi is. Öt rajtot sikerült abszolválni, ebből egy se sikerült, mind a kormányos hibája miatt. Remek előjelek, jó hangulatban hagytuk ott a pályát, amikor a kishajósok visszajöttek az ebédszünetből. Következő feladatként Matyinak intéztünk egy harmadik segget, bedobtuk a vízbe, a Balatonban hagyattuk vele a szemüvegét (70e Ft, drága sport a vitorlázás), Évának összetörtük a bal keze kisujját, Orlónak pedig bordatörést terveztünk, de sajna az nem jött össze. Utána még kétszer kiemeltük a hajót, Matyi megjárta a háztartási boltot és sok emberrel beszélgettünk. Nagy baj nem történt, de az anyagi kár sem lebecsülendő. Szombat délelőtt pakolunk a hajóba 200 kg ólmot (thx to Scholtz Imi), hogy ne érje szó a ház elejét (az Oxygen mellettünk átkozódik, hasonló cipőben járva), majd ünnepélyes megnyitó (mindig elérzékenyülök), majd szél hiányában elkezdődött a halasztás, ami tartott du. négyig, amikoris lelőtték a napot. Nem maradt más hátra, mint várni az esti partit. Megérte a várakozás, mert ugyan a pazar menüt (hallod, Csillamama! Pazar menü!) Szilvi hibájából nem tudtuk megkóstolni (történt ugyanis, hogy a rontáshozó nagy meglepivel állt elő: a hajó végénél olyan rostonsült vacsorát kerekített szerb csevapcsicsából és minden hozzávaló finomságból – a remek vörösbort is beleértve -, hogy szuszogásig ettük tele magunkat), az italok viszont nagy barátaink lettek, a barátságnak csak a másnap vetett véget. Véget nem érő pókerezés tartota ébren a mocókat, akik még a leendő töritanárukat is kóstolgatták az asztalnál éjjel 11 felé. Szép gyerekkor... Az éjszaka átélt kalandjaimmal nem untatok senkit, azt már szóban mindenkinek többször elmeséltem, mert tetszett a fuldokló röhögése a hallgatóságnak. Na aztán másnap (ééérted: másnap!) tényleg elkezdődött a bajnokság. Fing szél, vízre szállunk és abszolváljuk az arra a napra rendelt szent evangéliumot. Semmi jó: 4,6,8,4. Tulajdonképpen a negyedik hely nem is lenne rossz a dobogó szempontjából, de a többi... Jó, lehet ejtő is, de nem lehet erre alapozni. A nagyobb baj az, hogy jószerivel közünk sincs az elejéhez: egyszer tudunk velük menni, de akkor a krajcbójánál úgy leállt a szél, pont, amikor mi értünk oda, hogy egy fél kört kaptunk a Classicától. Jóvannna, tudom, jobban vitorláznak (még szép) de akkor is. Kis szélben nem vagyunk jók. Másnap is kis szélben hordozzuk körbe az ólmot a pályán, meg is van az eredménye: 2,6,8. A második nem rossz, de a többi... A rajtok nem rosszak, a csapat tökéletesen tolja az xls-t (csak egyszer felejti magát hátul Matyi, Éva ki is repül a szövőszékből a spí leszedésekor), a hardver se rosszabb a többieknél (Sopi grósza szerintem teljesen megegyezik a miénkkel) de hát a topgénua nem a barátunk. Különösen a Sopié húz imponálóan: baromi gyors és éles a cuccával. A Calssicáról ne essék szó: ők a classica osztályban indulnak. Külön fáj, amikor Pallus mögöttem véve a krajcbóját megver az utolsó hátszélben. Korábban kellett volna halzolni, ezt fogom mondogatni magamnak az év hátralevő részében. Kis szélben nem vagyunk jók. Este bejön a front, a sátor alatt keresünk menedéket a szél és az eső elől, részsiker: a tervezők szándékainak megfelelően a sátor közepén nem lehet megmaradni a beeső víz miatt. A pulthoz húzódunk, ott mutatjuk a példát gyerekeinek, hogy lehet sörunikummal múlatni az időt. Még lórumban is megvernek - marad az erőemelés. Közben persze izgulunk, hogy maradjon a szélből másnapra. Marad, ezért halasztanak. Fasza. Nagy szélben nem vitorlázunk. Halasztás délutánig, majd amikor lecsoffad, vízre szállunk és ott unatkozunk tovább. A szopóálarcot átdobjuk a Fantomra, Zoli röhögve továbbdobja a Sopinak, aki még ekkor nem tud róla. Majd megtudja, de akkor már késő lesz. Zoli meg sajnálni fogja, hogy nem szólt. Papphegyről visszajön a NW, egyre erősödik, levesszük a topgénuát. Csilla elémegy a szélnek, rajthoz készülődünk. Mi reffelünk, mint a mezőny jó része, van, aki nem. Izgulok, hogy a mezőny tapasztalatlanabb része ne haváriázzon a rajtnál, de feleslegesen. Tiszta rajt lében, Pallus full taklival előttem, Classica felettünk. Első krajcban lekeresztezzük a Mojirtót, tartjuk a lépést az elejével. Tiszta spíhúzás, a műszer 13-15 kn szelet mutat, finom ejtések. (hm...) A mocók hátul bökdösik egymást és mutogatnak a hajó mögött kisimult vízre: siklásban vagyunk! A lékapunál a halzolást nem vállaljuk be, a rosszabik bóját vesszük, mindegy, megy a második krajc. Egy jó fordulóval csúsznánk ki a Sopi és a Pallus alól, de fent több a szél, nem válik be a számításunk. Mindegy, még benne vagyunk a meccsben, a krajcbójánál hibátlanul felmegy a spí, kezdődik megint a siklatás. Igggen élvezetes a menet, önmagában is, a mögöttünk lévők már nem érhetnek utol, a negyedik hely sem rossz. A hátszél közepén azonban Sopi felveszi a szopóálarcot (mondtam, hogy nem szólt neki a Fantomzoli!) és keményen használja is: eltörik az árboca! Később, a parton mesél el, mi is történt: a topveret adta fel. Kár, kár, kár, igazán nem is örülünk, hogy emiatt előtte futunk be. Fáj a látvány mindenkinek. Csilla a befutó után hazaküld bennünket, nagyon bosszankodunk. Nagy szélben nem vitorlázunk. Kikötés után Matyi számolgat: 6-ak vagyunk, ha van másnap 2 futam, még akármi lehet, ha ez, meg ha az. Ha... Haha! Másnap, szerda, utolsó nap, a tapasztalat szerint ha nem muszáj, nem nagyon erőltetik a futamokat. Mikor ellövik a halasztást, Kordagyurival sóhajtunk fel: attyaisten, vége van! Sopival beszélgetek a klotyó előtt, kondoleálok, majd egy hirtelen jött ötlettől vezéreltetve kipróbálásra kölcsönkérem a topgénuáját. Ez olyan, mint egy halottról lehúzni a cipőjét. Neki már úgyse kell... Nagy meglepetésemre kölcsönadja! Szép sporttársi gesztus, köszönet érte! Egy önként jelentkező mancsafttommal átsietünk a BYC-be, elhozzuk a vitorlát, felpróbáljuk, hibátlan, megyünk is vízre, hogy a vitorlázás új dimenzióival megismerkedjünk. Mert kérem ez más világ. A rajt előtt próbálgatjuk a vendégművészt, aki olyan előadást produkál, amihez még nem volt szerencsénk. Kis szélben van sebességünk és élességünk is. Na rajt! Jól helyezkedünk, a Classicával rajtolunk lében, a baloldalt favorizáljuk. Be is jön a taktika, csak az Arwen ver a krajcbójánál, Pallus és az Oxygen elássa magát a vízen. Visszafelé is parti takk, az Arwen viszont kurvagyors, előttünk veszi a lébóját. Ezt szó szerint kell érteni, a bóját magáévá téve akasztja fel rá magát, szegények ezzel kiírják magukat a a szaknévsorból. A futam hátralévő részében biztonsági menetet produkálva leszünk másodikaka a Classica (ki más) mögött. Lesz még egy futam, örömködünk. Bízunk a vendégművészben, nem is alaptalanul, mert - hihetetlen – az előttünk lében rajtoló Pallust úgy gyalogoljuk le sebességgel és élességgel, amire még nem volt példa. Nem mi tanultunk meg hirtelen vitorlázni, nem Pallus keze vált remegőssé: ezt teszi a technika. Egyszerrre bosszankodom és élvezem a szituációt. Az Arwen azonban foghatatlan ebben a futamban, nem is hibázik, nyer, mi a másodiknak futunk be. (Classica óvan? Nem indult, mert már bajnokként nem akarták zavarni a többiek versengését.) Nézzük a többiek befutóját, Matyi számol, majd megint számol, Levi ellenőriz, majd megint ellenőriz, majd repesve közlik az örömhírt: bajnoki bronzérmes a Meniscus! Felrobban a hajó a boldogságtól! Alig hiszem el! 6-3! A legendás 6-3! Jajajajajdejó! Sopinak abban a pillanatban megszavaz a hajó egy folyékony paraszolvenciát. Kikötés után meghívom a mancsaftériát és a barátainkat egy, majd mégegy üveg pezsgőre, mindenki lapogatja a másik hátát, a tetejébe még megkapjuk Kelót is, hogy meghallgathassuk a jótanácsait, gyorsan meg is mutatom neki, milyen vitorlára van szükségünk, kicsit jobbat ígér... Aztán gyűlik a nép a kiosztóra, mi is odaszivárgunk. Hosszú a kiosztó, de ráérünk, majd szólítják a Nautic osztály helyezettjeit és bajnokát: első a Classica (jééé), második a Telihold (jól összemértünk, mormogom mosolyogva Pallusnak gratuláció közben), harmadik a Meniscus! (három ütemes taps).Vigyorgunk a dobogón. Orló büszkén dobálja a fejét, aztán miután levonultunk, az előre megbeszélt terv szerint felkapjuk kezét-lábát és ruhástól behjaítjuk a Balatonba (ő akarta, csak lehet, hogy nem így: azt mondta, ha dobogósak leszünk, ő ruhástul megfürdik a tóban). Még a víz alatt is vigyorog.Nekem a kötelező gondolatok kavarognak a fejemben: gratulálok (mert mi mást is tehetnék) a Bajnokoknak, aztán Sopinak, mert nálam ő dobogós, Pallusnak és csapatának, és köszönöm a szüleimnek, a ponzorunknak és a csapatnak: Orlovits "Orló" Tamásnak (orr), Tokai "Matyi" Mátyásnak (árboc), Solymosi "Éva" Évának (szövőszék), Stubits "Dév" Dávidnak (kokpit 1, taktika), Otti "Levi" Leventének (kokpit 2), Netuddkinek (a Mama segítsége, főleg a spí leszedésénél, meg amúgy is), Adámy "Péter" Péternek (a Papa segítsége, pályafigyelő). Aztán szétszéledünk. Kicsit csalódott vagyok, mert azt hittem, az estét rászánja a csapat az ünneplésre, de nem. Mindenki rohan a szeretteihez, örülnek, hogy ennyi kimenőt kaptak. A Hoffmann család csatlakozik hozzánk örülni, sőt Dév is a hajón alszik, velük kicsit mulatunk.

Aztán véget ér a bajnokság. E. i. a.

Megböszmültünk

Nem tudom úgy kezdeni a hajónapló jelen bejegyzését, hogy elkerüljem a közhelyeket. Tehát: felvirradt a nagy nap, elérkezett a várva-várt verseny, a legek legje, a nagy megmérettetés, a Kékszalag! Most már, hogy utána vagyunk, nincs mást tenni, mint várni a következőt.

Leszegett fejjel

A Szalag hagyományosan az a verseny, aminek nagy reményekkel vágunk neki, a vége meg nagy lebőgés. A reményeink most is nagyok voltak, a lebőgés viszont a szokásosnál kisebbre sikeredett. Legalábbis most nem szeretném olyan gyorsan elfelejteni az egészet és nem szeretnék akár holnap nekiindulni a visszavágónak (azért holnapután jöhetne...). Csak egy üveggolyót kaptunk.

Hogyisvót?

A mentális felkészítés során a pszichológusommal abban állapodtunk meg, hogy ezen a Szalagon nem fogok okoskodni: megyek előre, leszegett fejjel. Két okoskodást azért kikönyörögtem: betiltottam az északi partos rajtot és kötelezővé tettem a déli partot a nyugati medencében. Volt pampogás, hogy ne döntsd el előre, de hát ki a kapitány?

A legerősebb csapatot hívtam be a versenyre, kiegészítve a mocókkal, akik már tavaly is számot adtak állóképességükről. Az időjárás csütörtök este kiadta magából az összes esőt és szelet, amit a hétvégéig tervezett: ilyen verető esőt talán még nem is hallottam a kajüttetőn dörömbölni, áldottam is Sopikámat, hogy megbarkácsolta a fuxablak beázását. (korábban nem áldottam, hogy nem csinálta meg...).
A vihar előtt bepakoltuk a szilárd és folyékony javakat (thx tu Orló, különösen a 40 fasírtos szendvicsért, de feljegyzendő, hogy a Péter által elfogyasztott 20 db-ot jövőre addicionálni kell!) majd az eső elálltával pizzával kényeztettük a testünket a Sekliben. Megcsodáltuk az asszós csajok vadiúj csapatruháját, majd elaludtunk.

A hatórás ébresztő után életet leheltünk a hihetetlen innovációba: presszógéppel főztünk kávét a fedélzeten! Egymást váltva töltöttük termoszokba, hogy isteni kávét igyunk majd, amikor az álmossággal küzdünk. Zuhany hideg vízben - a franc essen bele, utálom, több, mint hatszázezer a kikötőhelyi díj, miért én értsem meg őket? Reggeli szertartásmentesen, ki-ki ahogy hozzájut egy falathoz, sokan kerülgetjük egymást a kajütben.

Aztán fél nyolc után elrúgjuk a partot.

Nézegetjük a rajtterületen a szelet, a part mellett alig, beljebb valamicskét fúj. Hosszú rajtvonal, alig tudom megállapítani, hol a vonal. Kiállunk délre, körülöttünk gyűlik a nép, a lövés előtt kicsit eltávolodom, hogy lendülettel tudjak indulni, félig sikerül csak (Dév szerint persze sehogy).
Elrajtolunk, spirituálisan megborzongok, hogy eljött a várva-várt pillanat, aztán kikerülök egy új nyaut, a Vikinget (vilkám an bórd!) és a gyengülésbenfel-erősödésbenle játékkal elkezdünk Kenese felé hatolni (c. TM).
Szar semmilyen szél. A Liberák sem indulnak meg, a partnál szinte semmi.

De azért persze eljutunk Kenesére. Biztonsági bójavétel (okkal!) után kicsit beljebb húzódunk, mielőtt felrakjuk a spít (c. FA.). A spíhúzás előtt Matyi húzza előre a negatív szárat, és hirtelen hátrakiált: irgum! irgum! irgumcsombék! Levi erre persz magától értetődően odaugrik és megoldja. A többiek erre csak annyit kérdeznek: honnan tud ez mayául?


A semmiben ejtegetve igyekszem mélységet gyűjteni, közben persze hihetetlen szpíddel elmegy felettem a Manka, kivel nem bocsájtkozom luvcsatába. Meddig tűrjük még a denevéres grószát? Ez így nem egy osztály, kérem!
Az inaktív fázisából reaktivizálódott Dév persze nem mulasztja el a lehetőséget, hogy látva a szitut megkérdezze tőlem: megböszmültél a kormány mellett, vazze? Miért ment ez el melletted? Bosszúból nem válaszolok, mire Dév, a csapat élénk helyeslése mellett új sportág választását javasolja nekem: az erőemelés mellet voksolnak. Az egyetlen kérdés, hogy fekvenyomás, vagy guggolás menne nekem jobban. Kedvesek...


Nagy nehezen elvergődünk a siófoki bójáig, utána krajc a csőig. Rettenetes a helyzet, alig van szél. Befelé igazítunk egyet, ez fizet, a part mellett takkolgatók lemaradoznak. Csoszog a mezőny, nagyon együtt van, egyszer ez, másszor az van elől. De mindig a Pallus, ez persze nem tetszik. A Classicáról meg csak a befutó után hallok, pedig végig mögöttünk levőnek vizionáltam őket. Jó vicc volt.

A cső előtt új szél jön, az a döntés, hogy ne menjünk fel északra, mert ott semmi szél nincs, egy pillanat alatt hibásnak bizonyul (első taktikai hiba). A forduló után megint jönnek az erőemeléssel a csapattársak (és még fognak is). Szép sport!

Mindegy, csúszunk át a csövön, mindig más és más hajót irigyelve. A komp előtt hihetetlen lelki nyugalomról adunk tanúbizonyságot, a semmi szélben várva, hogy egy hajókatasztrófa főszereplőivé avanzsáljunk. Marha magas tud lenni a komp a tat előtt 3 méterre... Mondjuk a családi túrán nem így fogom csinálni, annyi szent.

A cső után több a szél, a NW-ben kicsit ejtve igyekszem lefelé távolodni a Praetortól, aki határozottan előttem van. Pallus jóval előttem, de közvetlenül mögöttünk is sok a Nautic. Az Oxygen fokkal jön, a fene vigye el, jön ránk - hogyan lehet nálunk gyorsabb, mikor mi topgénuával megyünk? Bővül a szél, de a spínek még éles. Az Oxygen viszont felrántja a golyót, leveret vele egészen a déli part mellé, aztán ismét fokra vált. Tud ott jó lenni ám! Csak most ne legyen! Egyelőre nem jobb lenn, de a fél szemünket rajtuk tartjuk.

Levi néha pisilt

Egy idő múlva mi is felhúzzuk a spít, lesz, ami lesz, esünk, amit esünk. Miután felhúzzuk a spít, azonnal le is húzzuk, hogy egy 360 fokos fordulattal előre letudjuk minden bűnünket, történt ugyanis, hogy beesett a spízsák a vízbe és visszamentünk érte. Egy Szalag se ér egy spízsákot (extra type) meg ennyi fórt adhatunk az ellenfeleknek.

Fonyódig együtt a mezőny jó része.

Szavak nélkül

Ekkor azonban Dév felfigyel a vízközépen harsogó két hajóra, és ezért beigazítunk. A mezőnyből senki nem jön velünk, és miután a szélbe beleállva visszafordulunk, jelentős sebességkülönbséggel a boly élére állunk. Szép az élet!


Szegény Sándorom, lesz mit mesélni a sóderben! Én biztos igen csúnya szavakat használnék... Csorgunk a mezőny előtt, amikor újabb felvonása jön a drámának: előttünk délen jön a déli!
Jó kis magasságunkat beáldozva ejtünk délre (nem kár érte!), hogy mielőbb beleérjünk, ami meg is történik: jópofa szélváltó után majdnem a Csuhura tudunk fordulni. Persze ezt is később kapják meg a többiek, ez nekünk mind előny.

Ez a Szalag

Közben besötétedik, feljön a Hold. Giccses látvány a nagy aranygolyó a horizontból kiemelkedve. A versenyző hajók pedig apró csillagokkal szórják teli a tó felszínét (ah...)

A Geronimo alattunk hihetetlen sebességgel közeledik, ráigazítok, mintha csak pályaversenyen lennénk, majd még egyszer, hogy örüljön, persze nem örül, mintha mondana is valamit, de a befutó után tisztázzuk, hogy mi nem hallottunk semmit.
Aztán nem erőlködünk vele, annyival gyorsabb, hadd menjen.

Szerencsére van szél az Öböl déli oldalán, haladunk Keszthely felé. Korán meglátjuk a villogót, amit még sokáig fogunk nézni, elérkezik ugyanis a keszthelyi rémálom: nem lehet elérni a bóját. A krajcolás tudományát kikacagja a bója: ha úgy érzem, hogy egy adott szögből már bőven venni tudom, kiderül hogy ádehogy. Aztán a másik takkon ugyanez. Rémálom. A Stefániát meg egy hetvenes cirkálót kapjuk a pofánkba. Kimegyünk délre, de nagyon, az is kevés. Kerítést fontak a bója elé. A Geronimoval karon fogva egymást járjuk a keringőt. Aztán egy északias lengéssel – amivel persze n hajó elcsúszik előttünk – lejutunk a bójához, ahol szépen szellőztettek.

Új fejezet a drámában: elszabadulni a bójától és kijutni az Öbölből. Ha befelé dél volt jó, kifelé is az lehet a nyerő, gondoljuk. És lőn: a legkisebb spínket kiállítva (Orló pisszenés nélkül korrigálja hibáját: megint elforgatva kötötte be a spít, de senki se látta a sötétben és azonnal visszahúztuk...), csúszik kifelé a hajó, a holdfényben látszik, merre több a szél, arra megyünk. Beleérve nagyobb spíre váltunk, sírni tudnék a gyönyörtől, úgy dolgozik a csapat: 40 mp a spícsere! Aztán egyre jobban veretünk dél felé, egyre jobb a szél, amikor megpillantunk egy Naut, azonosítjuk: az Arwen az. Ekkor elkövetem a második taktikai hibát: felmegyek elé, és belemegyek a luvolgatós kakaskodásba, ahelyett, hogy a szél szélén ejtegetve Fonyód felé haladnék a Geronimo előtt. Phürroszi győzelem, hogy végül kiejt alólam. Ekkor ismét közhely következik: gyönyörű spinnakeres menet a vakító holdfényben, ami úgy világít, hogy már-már fel kell vennünk a holdszemüveget. Többen bekenik magukat holdtejjel, és kifekszenek a holdazóteraszra holdazni. Csak nehogy holdszúrást kapjanak...

Mielőtt befutunk a fonyódi kikötőbe, meghalzolunk, be vízre. Cikázunk a Manka és a Gero mögött, az Arwen előtt. Az éjszaka vége felé a böszmék szürke arccal próbálják nyitva tartani a szemüket, fél óránként egyszer sikerül is nekik.

És felkel a nap. Erről nem mondok semmit, mindenki látta, aki ébren volt. Netuddki 3-kor bújt elő a kajütből, pihentető másfél órás alvás után. Elég az egy 12 évesnek...

Rettenetesen giccses, csak az Arwen zavar meg a gyönyörködésben. Megint elénk akar kerülni, a fene a perverz vágyait. Persze tiltakozom, valahogy gyorsabbnak tűnik, de nem tud áttörni a takarásunkon. Aztán, mikor látom, mennyire szeretne elmenni, levesszük a nagy spínket, hadd menjen. Aztán, mikor elment, felhúzzuk a közepeset, hogy életben tartsuk a reményeinket, hogy utol tudjuk érni. A remény a majd a befutóban hal meg utoljára.

A cső előtt a Manka, utána a Dzseró, foghatatlan távolságban, Arwen halzol, mi fenn északról támadunk, semmi értelme. Egy technikai hibával tarkított halzolással ébresztgetjük magunkat, a felelős keresése is jó szórakozásnak bizonyul. Széllel átcsúszunk a csövön, megtekintjük a zsűri nélküli zsűrihajót, majd éles menetben a befutó felé fenntartjuk a spít, amíg lehet, majd topgénuára váltunk, amikor már nem lehet. Az Arwenhez persze nem kerülünk közelebb, később megtudjuk, hogy ezzel nem a dobogóról maradunk le, akkor már nem fog annyira fájni.

Merthogy szinte tökmindegy, hogy negyedikek vagy ötödikek lettünk.

A befutóban lelkes Meniscus, három taps (alapvetés: a Meniscus név elhangzását három ütemes taps kíséri!), utána leszerelünk, elbeszélgetünk a mellénk szegődő Geronimoval, biztosítjuk őket nagyothalló képességünkről (ez a Szityu tényleg egy dzsentlmen, mindenkinek legalább ilyen ellenfelet kívánok), gratulálunk is nekik (őszintén), kikötünk, kitámolygunk. Mindenki alatt imolyog a part, amíg megisszuk az összes maradék unicumot. Elbúcsúzkodunk az elmenőktől, a sátor alatt még eszem valamit, mielőtt összeesem a kajütben, a csakaszemétpihentető Dávid mellett.

Aztán délutánra rebootolok, Pipóval megtekintem a Cohiba latnis fokját, röhögök azon, ahogy Orló elengedi a szomszédot (menj..., mondja neki nagylelkűen a kérésére,miszerint elengedné-e, holott a tag arra gondolt, elengedné-e a köteleket), majd ellentmondásosan megesszük a hagyományosan (40 éve?) szar tömegtápot. Hogy miért nem lehet egyszer és mindenkorra kirúgni a felelősöket, vagy ezek osztódással szaporodnak? Esküszöm, nem a szakmám, de én jobbat főzök, és akkor még nem mondtam sokat... Még egy kicsit módosítjuk a tudatunkat, majd polgári időben elveszítem az eszméletemet.

húúú...

Vasárnap pedig gyönyörködünk a légibemutatóban (ugye azt péntek reggel messziről láttuk), majd örömmel üdvözöljük a vitorlázók közé keveredett csőcseléket, és még lendületből tolunk egy bg-t Tihanyban. Jólesik egy kis vitorlázás...



Természetesen a kalandok csúcspontja, a verseny legveszélyesebb szakasza akkor következett el, amikor már mindenki azt gondolta, vége az izgalmaknak. Tihanyból visszaérkezve a leszereléskor az egyik autszájder utassal (Zsolti, jegyezzük meg a nevét egy életre) vittem ki a fedélzetről összetekerni a topgénuát, amikoris emberünk jó ütemú rántással kényszerített arra, hogy háttal tompítás nélkül beessek keresztbe a kokpitbe. Koponyalapi törés, gerinctörés, Johnnie Walker... A hirtelen beállt csendben viccelődni sem volt kedvem. Csak hazafelé az autóban kezdtünk el röhögni, röhögünk azóta is.

Leszerelés után habozás nélkül hazaindulunk, hogy a hét első napjaiban kipihenten élvezhessem a szar szervezés által gerjesztett hullámokat. Én mondtam a Kazinak, hogy megcsinálom az élő közvetítést, de nem kellett. Meg is jósoltam, mi lesz a döntés eredménye. Az lett. Olcsó hús- híg lé. Nem biztos, hogy mindenkinek ízlett. Kíváncsi vagyok, a botrány után ki repül. Gyanítom senki, mert ez a hagyomány vitorlázó berkekben. Na de ez már nem a hajónapló témája.



Elkezdtem aktívan várni a következő Szalagot. Addig is van mivel stresszelnem magam: jön a Bajnokság. A francba!



Mégis inkább az erőemelés?

A régi kerékvágásban

A remek szezonkezdés jelölte ki ezt a kerékvágást, ebbe zökkentünk végre vissza a csopaki pályaversenyen. Igaz, nem volt erős mezőny, de lehetőségünk nyílt lemérni új vitorláink hatékonyságát. Hát: hatékonyak!

Összeállt a hardver, most már a szoftvert kell fejleszteni...

Egy újabb pályaversenyen állt össze a csapat, igaz, Orló elkéredzkedett holmi Erdélyi kirándulást hozva fel átlátszó indokként a távolmaradásra, nem őszinte mosoly játszott az ajkaimon, amikor engedélyeztem. Helyette Atis orrozott és Levi ugrott be kokpit 2-be. Sikerült a rendezőket is rábírni, hogy kérésemre átsorolják a nyaukat a III. Csoportba, fel/le pályára, ebből lett is egy kis kalamajka, de nem túl nagy (a Predátor – apropó, Évának:

„ecology, predation describes a biological interaction where a predator organism feeds on another living organism or organisms known as prey.[1] Predators may or may not kill their prey prior to feeding on them, but the act of predation always results in the (ecologically significant) death of the prey[2]. The other main category of consumption is detritivory, the consumption of dead organic material (detritus). It can at times be difficult to separate the two feeding behaviors[1], for example where parasitic species prey on a host organism and then lay their eggs on it for their offspring to feed on its decaying corpse. The key characteristic of predation however is the predator's direct impact on the prey population. On the other hand, detritivores simply eat what is available and have no direct impact on the 'donor' organism(s).”

- nem vette a módosítást, az első futamban 5 perccel korábban rajtolt, ezt azzal korrigálta, hogy elvitte a bóját, valószínűleg ez zavarhatta meg annyira, hogy másnap nekünk fog jönni a lébójánál).

Levivel és LuPéval hatoltunk lefelé (copyright Matyi), LuPét kidobtuk Diósdon, mert közös megegyezés alapján Sziviéknél tervezték a víkendet. Menet közben beneveztünk Sopakon, bár én jobb szerettem volna hajóval visszajönni, de a csapat erősebbik fele éhséglázadást helyezett kilátásba, ezért természetesen beadtam a derekamat. Az éhség csillapítására a Sekliben kerítettünk sort, majd megérkezett Matyi és Atis is, ezért el tudtunk kezdeni kártyázni, ami éjszakába nyúlóan ért végett, sok kilépővel.

Másnap Dévvel kiegészülve hajóztunk ki a lengedező keletibe. Topgénuát húztunk és ezt jól tettük: a fokot csak egyszer tekertük ki a hétvége során, de az is hamar elmúlt.

Első futam: tiszta rajt, középen hosszú bekbord, rövid igazítás, elsőnek vesszük a krajcbóját, a spí (kék, közepes, kettes, még most alakul a neve) ropogósan veszti el a szűzességét. Kiáll, és elkezdjük dicsérni, ami az egész hétvégén és még utána is tart majd. A szellőben nem lóg bele a vízbe, nem kell félszelezni, hogy ne essen össze, még ebben a fingban is lehet ejtegetni.
A következő krajc végén befuttatják a mezőnyt, nyerjük a futamot.

A második futamot elindítják, jónak érzem a rajtot, mintha vezetnénk, amikor lelövik a futamot. Kicsit értetlenkedem, hiszen semmivel sincs szarabb szél, mint amiben mentünk egy futamot, de hát nem én rendezem a versenyt. Duzzogva a partnak fordítjuk a hajó orrát és elsőnek kiérve remek kikötőhelyet kapunk a Kereked kikötőjében.

Szabadidős program kezdődik, aminek keretében a rosszullétig iszom magam (csak fröccsöket fogyasztok: thx to Atis korlátlan mennyiségben), fel is vagyok háborodva testem gyengeségén. Másnap persze másnap lesz. A hajó faránál felállított színpadon játszó zenekar játékát élvezve emésztjük az elfogyasztott babgulyást, amiről később tudjuk meg, hogy a Matrix legénységének komoly gyomorproblémát okozott (gyengék). Lehet, hogy mégis inkább a gulyástól hánytam? Az est folyamán activity show keretében a helyszínen megtekintem a Matrix legénységének önfeledt fürdőzését a holdfényes balatoni éjszakában, nem vesztettünk el senkit (nem is értem).

Másnap semmit sem változik a szcenárió: gyenge szellőben gyenge futam, a fent említett ütközéssel tarkítva (valamennyire én is hibás vagyok, legalábbis a szbályok szerint, de a szituációban már nem a kezemben volt a sorsunk, hisz a Regulust meg a Siroccot csak nem lökdöshetem odébb...), ezzel leginkább a Jamrik Peti foglalkozott az Arwenen (kellemetlen emlékeket ébresztett benne látvány: néhány éve így lyukaszották ki a hajója oldalát), de aztán a Zente Golyó levetette vele az óvózászlót, persze mi sem csináltunk előtte 720-at. Megtehettük volna, a végeredményt nem befolyásolta volna.

Mert végeredményben megnyertük az Egis Kupát! A második futamban másodikak lettünk, a havária után a Predátor foghatatlanul elment, Arwen lett a harmadik. Több futamot pedig nem rendeztek, mert a szél teljesen lecsoffadt.

Ezzel összesítésben az Arwen lett a második, a Predátor meg örülhetett a bronzérmének.

A verseny lelövése után Dávidot kidobtuk a csopaki Mahart-mólón, a hajó pedig átment Füredre: először még mutogattuk a reklámfelületet a strandok közönségének (kíváncsi vagyok, hogy nő a kattintásszám a Pcland.hu-n), majd motorra fakadtunk és már leszerelve kötöttünk ki a füredi 52-es beállóhelyen.

A nagy melegben mindenki úszott a verítékben, mire mindent elpakoltunk, de siettünk a kiosztóra, ezért a zuhany elmaradt. A kiosztó akkor kezdődött, amikor kihörpintettük a kávéspoharainkat Csopakon, megtapsoltattuk megunkat a dobogó legfelső fokán, aztán ki-ki haza.

A sikeres főpróba után milyen lesz az előadás? A Kékszalag következik!

Edzésen

A hétvégén Csillagtúra volt a versenynaptárban, amin hagyományosan nem indulunk. Baromi fárasztó túraverseny, az óra ellen, amit nem szeretek/szeretünk. Ezért a szabaddá váló időt edzésre használta fel a csapat. Jól tette.

Biztató a csapatmunka, már csak egy jó kormányos kéne...

Szombat reggel 0900 az összetartás időpontja, meg is jelenik mindenki (Orló, Matyi, Atis, Dév no meg mi: Éva és Gábor) jelentősebb késés nélkül. Izgatottan csomagoltuk ki az új vitorlákat, Netuddki sajnálta, hogy nem aranyszínűek, hanem szürkék...

Az új fok - még a füvön

Ez pedig a grósz

Műanyagszaguk volt, ezt többször nem fogom érezni. A füvön átszereltük a szerelvényeket, majd a móló mellé szélbe álltunk és felhúztuk a vitorlákat.

Csak pontosan! Dév szerel

Izgultam. De az első benyomások szerint nagy hibák nincsenek.

Így néz ki a grószunk felhúzva

A vitorlák leengedése után sort kerítettünk a szóbeli vizsgára, ahol mindenki számot adott elméleti felkészültségéről a hajó kezelését illetőn. Ezt elsősorban a „684 tennivaló a Meniscuson, amit meg kell tanulnod, mielőtt meghalsz” c. dolgozatra kellett alapozni, amit Dév szerkezeti kialakítása után Keptén töltött fel tartalommal, a hibák kijavításában persze mindenki örömmel vett részt. Netuddki és Péter is jól tudta az egyes manővereket különböző posztokon. Atisnak eleinte nehezen ment szó szerint visszaadni a leírtakat, de a tartalommal nem volt probléma.
Dév türelmetlenkedett, ezért gyorsan véget vetettünk a vizsgának és vízre szálltunk.

És a tanultak szerint felhúztuk a vitorlákat. 13 kn NW, reff. Az első reffszem környékén abnormális feszülés a vitorlán, oka, hogy a reffszem nincs meghúzva az árboc felé, így az alatta levő őzninél veszi fel a vitorla a teljes alsóél feszítést reffelésnél, ott nincs erősítés. Ezért szakadt szét az előző grószunk. Most válik csak világossá. Csak gratulálni tudok a nagytudású vitorlaszabónak, hogy erre nem gondolt. Jó, ez hagyományos reffrendszernél (első reffszem reffkampóra stb.) nem fordul elő, de én hangsúlyozottan erre a hajóra kértem vitorlákat! Teccett volna megnézni, hogy nálunk a Seldén „single line reef” rendszere működik!
Mindegy, előrekötjük egy kötéllel, ezzel megelőzzük, hogy megsérüljön a vitorla, és elkezdjük az edzést.

Terv szerint pályát raknánk, lenne rajtvonal meg krajcbója, de a vitorláshét miatt tele a vízfelület, így csak úgy megyünk jobbra-balra, majd leejtve végre felhúzzuk a spít.

Húúúúú!

Nagyon megindulunk, erős a szél, a gyerekek (Vagyim is velünk van) élvezkednek a hátsóhídon, A halzolást azért nem erőltetjük, Zamárdi előtt levesszük a golyót, majd javaslatomra kikötünk Tihanyban, hogy a délutáni csendesedésig ebéddel üssük el az időt.

A várt csendesedés be is következik, amikor fél négy tájban ismét vízre szállunk, végre ki tudunk reffelni és elkezdhetjük azokat a gyakorlatokat, amiért jöttünk. Füred és zamárdi között föl-le: krajcban fordulást gyakorlunk, Dév és Atis tökélyre fejleszti a mozdulataik összehangolását, néha én sem felejtem el a lékocsit időben felhúzni, a végén már egész gyorsak a fordulók. Dév élvezi, mennyire összhangban mozog a teste Atis testével. Meg is értem...
Lefelé pedig halzolunk ötvenet, ha én nem rontom el (mondjuk túl lassan fordítom át a hajót, amikoris a grósz örvénye full hátszélben felcsavarja a spít a fórstágra) akkor szépen megy. Olajozottan megy a felhúzás és a leszedés is, mindenki teszi a dolgát, ahogy az meg van írva a nagykönyben (pontosabban Excel fáljban).
Sokat megyünk.
Olyan sokat, hogy a gyerekek ezredik kérdésére (mikor megyünk ki?) véget vetünk az edzésnek (már Dévnek sincs kedve gyakorolni, ez azért jelenthet valamit) és kikötünk Füreden.

A legénység hazamegy, Orlóék másnap hajnalban Erdélybe utaznak, jó szórakozást nekik!

A család marad a hajón vasárnapra is, amikor találkozom a vitorlaszabóval és elmondom neki a tapasztalatokat az új vitorlákkal kapcsolatban:

fok:

- hátsó traktus rezonál
- nem lehet eléggé bezárni
- első él lehetne hosszabb
- széljelző szálak tönkrementek

grósz

- felső denevér kifordul: v. latni kell, v. teljes felületű halfej:

- hátsóél trimzsinór rögzítése első élen a kaningem szem fölé
- ue. a refszem fölé: kinyitni és rögzítő, h. reffelve is meg lehessen húzni
- reffszem árbochoz húzását megoldani:

- széljelző szálak tönkrementek
- első él lehetne hosszabb:

- alsó él lehetne hosszabb:

A válasz szerint a fok be fog állni, ha egyszer-kétszer megfújja a szél, a grósz problémáit pedig meg fogja oldani. Kijönni viszont nem hajlandó, a feleségére hivatkozik. A fene érti: én is párkapcsolatban élek, egy munka átadásakor mégse hivatkozom erre...
Na mindegy, majd még erőltetem.

Aztán ejtőzünk jó sokat, kávézunk a Helkában (isteni kávéjuk van és nagyon hangulatos az egész).

A gyerekek nem ejtőztek

Mikor eljön az ideje, áthajózunk a THE Bar-ba, és ott finomakat eszünk. Visszafelé direkt nem húzunk spít, mert senki sem akar, hanem bekapcsoljuk a motort, és full taklival vágtatunk Füredre.

Ott egy gyors (kb. 1ó) hajómosás után (thx for nagynyomású, idén gyakrabban tesszük tisztába a őkelmét) meglátogatjuk a Balaton-Bp között elterülő forgalmi dugót. Mintegy két és fél órás program.

Jöhet Csopak a jövő héten!