Botlás

Valamiért népszerű verseny a Félsziget-kerülő, sok hajó, köztük sok Nau indult. Élesedik a verseny az előkelő ranglista helyezésekért, ezért jól akartunk menni. Nem sikerült.





A hiba megbosszulta magát.


Jó csapatot rántottunk össze a Szigetkerülőre, még Matyi is ikszelt. Atis újra a Meniscus fedélzetén, irigykedhet a többi Nau, ahol vendégművészként fellépett. Reggel gyűlt össze a csapat, a fent említetteken túl jöttek a kisikrek, Éva, Dávid, ja meg a Keptén – az én vagyok - is ott volt (a Tótottó nem). Rettenetes időjárással rémisztgettek minket, a hajó összerakása után a sátorban kerestünk melegebb éghajlatot: nem találtunk. Kávéval és habos kakaóval múlattuk az időt, eredményesen. Mikor elég idő elmúlt, fölvettük az összes meleg ruhánkat, majd kihajóztunk.

A rajtterület a Koloska előtt volt, meleg pillantásokat vetettünk a vízkivételi művekre. Méregettük a rajtvonalat, jó erős N szél volt, jobbnak láttuk fent rajtolni, hogy a nyomikba tudjunk ejtegetni. Nem volt jó ötlet: a Kerekedi után folyamatosan csökkent a szél ereje, tiszta hátszélben meg nem tudtunk menni, a halzolás előbb-utóbb elkerülhetetlenné vált. Előtte azonban elment felettünk a Ponzor Vantid, érdekes, hogy milyen sokáig voltak mögöttünk.
Kényelmesen jöttek föl az alsó hajók, a Classicát tudtam beazonosítani - mondjuk nem volt sok alkalmam nézelődni, küzdöttem a hátszéllel, halogattam a halzolást, de aztán már nem tudtam elodázni az elkerülhetetlent. Mintha éreztem volna, hogy jön a vég:jött.

Nem értem. 1. A felelősök fordítva kötötték be a spít (persze megmagyarázták: fordítva adták a kezükbe. Messze vezetne az akkor felmerült gondolataim taglalása...), a hátsó él ment előre, az első hátra. Nem csoda, hogy végig szarakodott (nem büntetendő, de kerülendő szó), nem állt rendesen. 2. Nem volt tiszta a negatív szár, halzolás közben bekerült az orrlámpa alá. Nem kellett az oda, Dév előreszaladt kiakasztani, közben 3. Megállítottam a halzolást. Mit ír erről a nagykönyv? Hogy nem szabad, mert a grósz által megkavart szél feltekeri a fórstágra. 4. Ez történt.

Úgy rátekeredett innen és onnan, hogy se kibogozni, se leszedni nem tudták a szakemberek. Persze sokféle ötlet született, némelyiket elkezdték megvalósítani, majd új projekt indult. Nem álltunk rosszul eddig, ez a helyzet változott meg gyökeresen: a bíbelődés közepette elment a TELJES mezőny. Fasza (500.- Ft.). Egy szó mint száz, levettük a spít, meghalzoltunk és pihegtünk. YS II, YS III hajók vettek körül, csodálkozó pillantásokat lövellve felénk.

Na mindegy, mentálisan összeszedi magát a társaság, és visszahúzzuk a spít. A legjobbkor: a csőben fireg-forog a szél, 40 fokokat pörgünk jobbra-balra, mintha egy táncparketten hajbókolnánk. Sebességünk ennek megfelelően nincs. Némi jókedvre derít azonban a Dulin Jenő, aki parizer egy két Sudár alkotta szendvicsben. Vénségére ismerkszik meg a tuttival... Mondjuk pészmékerrel könnyű.

Na aztán megkönyörülünk a spín és lekapjuk. Jön a szokásos dilemma: a rövidebb utat válasszuk a kisebb széllel megelégedve, vagy menjünk távolabb a parttól, egy hosszabb úton, a jobb szél reményében. A Fantomot kergetjük, nem szakadok el tőle. Semmivel sem vagyunk gyorsabbak, a sajkodi bóját annyival veszi előttünk, amennyivel előttünk volt a csőböl kijövet. Bója után mit évők legyünk? A Fantom a spít választja, megkötve a kompromisszumot a tompább menettel, én inkább fokkal megyek fel a part alá, van tervem. A tervben nincs hiba, csak mire van annyi magasságunk, hogy spít tudunk húzni, ott elfogy a szél. Mutatnám én ezt a Windgurunak... Alattunk harsognak a hajók, mi meg csak csorgunk. Legszívesebben pedált szerelnék a hajóra, hogy legalább vízibicikliként lehessen hajtani. Mindegy, leérünk a csőig, a Fantomot nem is látjuk, úgy elszaladt.

A csőben viszont új erőre kap a Meniscus, egyre-másra hagyjuk ott a hajókat, elmegyünk az Aquanauta nevű Elan 34-nek, akivel még odafelé keveredtünk össze és sokat gyűrtük egymást. Adott esetben egész gyorsnak tűnik a hajó. Jövünk föl a Fantomzolira, majd ő a csőből kijövet túlhúzza egy csoffadásba, ezt látva kiforduluk, szegény Zoli, most eszi a kefét. Számbavesszük a következő feladatot, a Predator még foghatónak tűnik, tovább nem látunk osztálybeli ellenfeleket.

Krajcolunk Tihany alatt, igyekszünk elkerülni a csoffadásokat és jól fordulni a szélfordulókkal. Valamit jól csinálunk, mert a Predator előtt vesszük a hajógyári bóját és itt ér véget számunkra a játék. A befutóig lóverseny, okoskodni nem lehet, pedig megyünk rá a Gezére (Magorra? Ki tudja.). Ha a Koloska előtt van a befutó, sanszos, hogy megfogjuk, de nem ottt van, így nem. Olvasom Pallus billentyűzetéből, hogy ő se volt messze. Ha ezt tudom, nem tekerem fel a spít odafelé... Na jó, ez csak bableves volt.

5.

Ez nem az osztályzat, ez a helyezés.

Leülhet, legközelebb javíthat.