Az anyagi kár jelentős

Nincs megállás, alig lihegtük ki a Pünkösdi Regatta fáradalmait, eljött az ideje új fáradalmak begyűjtésének. A holdjárás szeszélye folytán az Évadnyitó a harmadik versenyként szerepel a versenynaptárban, annak ugrottunk neki az elmúlt hétvégén.

Nem sikerült a triplázás

Éva Péter sofőrje volt, bajnoki focimeccsére fuvarozta a fiatalurat, így a futamon mindkettőjüket nélkülöznünk kellett. A fedélzeten üdvözölhettük viszont szeretett hajóorvosunkat, aki rokkeres lobonccal készült a sikerre. Régóta szívesen látott vendég az Évadnyitón, meg persze hívám én máskorra is, csak valamiért mindig Korfura utazik. Vitorlázni... Pénteken pedig bekéredzkedett a nagy csirke (Pipó bátyja, Aklan Gyuri, ezer éve ismerjük egymást) kisfiával, a 6 éves Gyurcival. Jól tette.

Két megnyert verseny után vérszemet kaptam, hátha... Szelet ígért az előrejelzés, az nekünk jó jel volt. A barátságos, 12 órás rajt miatt ráértünk szombat reggel leutazni Füredre, Netuddkivelkettesben mentünk. A 9 óráig tartó nevezés miatt azonban nem lustálkodhattunk. Kelés 0600, reggeli az autóban. Időben le is értünk, a nevezésnél viszont nem várt tömeg fogadott. Meg kellett kötnöm a kötelező felelősségbiztosítást (20e, Allianze), amúgy minden papír rendben volt. Nevezés után Netuddkivel fagylaltozunk, míg szép sorban megérkeztek a csapat tagjai: András, Dév, Orló és Szilvi. Atis már péntek este lement.

A vízről érkező barátaink rettenetet meséltek: Sáfián Laci a legkisebb vitorlák kikészítését javavolta elgyötörten, Szityu meg sokat sejtető mosollyal egyezett bele a javaslatomba, miszerint 15 ktn fölött ne húzzunk spít.

Rettegve mentünk ki a rajtra. Jól tettük viszont, hogy időben kimentünk és körülnéztünk, mert sok információt gyűjtöttünk. SW fújt, műszerünk szerint 12-15 ktn. Ahogy kipróbáltuk a hátszelet, éreztem, hogy meg fogjuk bírni a spít, pláne, hogy Dév és Gyuri is ott van, akik átlátnak egy esetleges havária helyzetet és megoldják.
Ilyenkor dilemma, hogy a parthoz közelebb rajtoljunk, hogy lévén mélységünk, kicsit élesebben tudjunk menni (azonban közel van a part, egy idő után nem tudunk vészhelyzetben ejteni: ez nem rózsás kilátás), vagy a vízhez helyezkedjünk, hogy tudjunk a nyomingerekben ejtegetni (azonban felszúrhatnak a lentről éleskedő útjogos hajók: igen kellemetlen tud lenni, ha nekem egy erősödésben ejtenem kellene). Dév ez utóbbit javasolta, bennem azonban még élt a keszthelyi futam emléke, milyen nyomasztó volt az állandó mélységhiány még nagyobb szélben is. Úgyhogy, azért, hogy minden szarból jusson valami, középtájra helyezkedtem. Nem is sikerült rosszul a rajt, a régi hajónk zavart csak egy pötit, de egy pillanat alatt otthagyuk. Bekészítettük a spít és a három perces jelzéskor (még a rakétát is láttam) felrántottuk. Arcomra természetesen azonnal kiült az ilyenkor megszokott halálfélelem, ezt Nagypipó igyekezett eloszlatni a „nefossámá” kifelyezés gyakori ismételgetésével. Szilvinek még a futam előtt felhívtam a figyelmét a várható remek fotótémákra a fetrengő hajók személyében és úgy is lett. A mi menetünkre rajtam kívül csak Dév figyelt, a többiek tekergették a fejüket, kimeredt szemmel jujjogtak, Szilvinek meg lemerült a fényképezőgépe, annyit kattintott a fotogén borulásokra: ennek később lesz jelentősége.

Imike falsolt - nem kellett volna

Mi viszont baromi jól menünk.

A kormány búgott, a hátraült emberek miatt a hajó orra szépen kiemelkedett a vízből, sebességünk nem csökkent 9 ktn alá. Volt egy jó ejtésem is, a rajt után 23 perccel. Versenytársaink közül csak a Praetor tartotta velünk a lépést. Sajnos egyre inkább látszott, hogy halzolás nélkül nem tudjuk venni az alsóörsi bóját (az a fránya mélység...), úgyhogy egy viszonylagos gyengülésben elszántuk magunkat ée meghalzoltunk. Jól sikerült, a hajóorvos kezelte a grószsottot, kicsit tartottam attól, mi lesz, ha nem tudja elég gyorsan kiengedni a vitorlát a manőver második fázisában (felborulunk), de sikerült neki. Jöhet máskor is. A Praetor többször fotogén volt ebben a szakaszban, sikerült is ebből jelentős előnyt kovácsolnunk.

Tiszta térben, egyedül vettük az alsóörsi bóját, és nekilódultunk a Tihanyig tartó krajcnak. A grósz maradt reffelve, a verebek kiültek, jó volt a sebességünk. A 200 m-el mögöttünk haladó Praetoron kívül nem is láttuk a többi Nauticot, annyira vezettünk. Abszolútban is jól álltunk, a 70-es cirkálók alig voltak előttünk, vertük a 11m OD-t és a Black Magicet (azt takkról takkra jobban...). Vadász azt válaszolta az el nem hangzott kérdésre, hogy „igen,, köszönöm, kurva jól érzem magam!” Én is hasonlóképp, de gondolom, senki sem búslakodott az adott pillanatban.

A Praetorra fordulgattunk, megnyugtató fölénnyel, amikor egy sima menetben beütött a krah. A fok nemes egyszerűséggel szétdurrant. Elindult egy hasadás az első éllel párhuzamosan, és a vitorla megszűnt.

Dév tanácsára hátszélre ejtve (gyakorlatilag viszzafelé vitorlázva Alsóörs felé...) leszedtük a hullát, majd a maradék erőforrással (refffelt grósz) ismét bekapcsolódtunk a küzdelembe. Felmértük a helyzetünket: a Praetor persze elment, de senki más nincs a közelünkben. Akkor hurrá, ezüst még lehet (az is szépen csillog). Fok nélkül persze igen kis hatásfokkal lehet csak krajcolni, az élesség hiánya miatt jelentősen romlik a térnyerés, de azért lehet szél ellen haladni. Vettük is a tihanyi bóját, de nem tudtunk kireffelni, mert a grósz is el volt szakadva az első élénél a reffszem alatt... Szóval mint egy invalidus, verettünk a cél felé, mindenki full taklival, mi meg fok nélkül, reffelt grósszal. Mindegy, így is beértünk, még az öreg Cocót is megvertük 2 m-el, ami azért szép teljesítmény, pötit büszke voltam rá. De ezt az érzést persze elnyomta az elvesztett futam és az anyagi kár miatt érzett csalódás.

Kikötés után a mancsaft hagyott búslakodni, minden teendőt ellátott a hajó körül. Aztán nekiláttunk beszélgetni, majd mikor elment, aki el akart menni, Netuddki (aki éhes volt!!!) noszogatására elmentünk pizzázni. Aztán elkezdtem várni Évát és Pétert, aki a tervezett időben megjött.

Nem hoztak jó hírt, Péterék 7:2-re kikaptak az éllovastól, Péter nem rúgott gólt. Még ez is...

Szép emberi gesztusként Szityu, amikor megtudta, mi történt a vitorlánkkal, kérdésemre azonnal felajánlotta, hogy válogathatok a használt vitorlái között, hogy el tudjunk indulni a következő hétvégi csopaki pályaversenyen. Nagyon jól esett ez a nemes sporttársi gesztus. A felajánlás annál inkább is jól jött, mert ugye most nincs pénzünk vitorlát vásárolni, a Veréb meg vmi szponzort is szervezett a hajónkra a csopaki versenyre.

Megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztásával eltelt a szombat hátralévő része, majd vasárnap előre eltervezetten családi/baráti vitorlázással, lötyögéssel múlattuk az időt.

Uticélul – tekintettel a rokkantvitorlásra – a közeli Tihanyt válaszottuk ( a távolabbi Fűzfő v. Lelle helyett), ott viszont egy gyalogtúra keretében felvittük a beteg grószt a vitorlavarró nénihez (pontosabban Atis felbuszozott vele).



Az apátság mellet jó turiszt módjára gyönyörködtünk a kilátásban.

Ha meg már Tihanyban voltunk, megebédeltünk a bablevesesnél (én kivételesen halászlét meg roston pontyot ettem, az is jó volt).




Füredre visszafelé meg már grószunk sem volt... Szegény Meniscus, úgy nézett ki, mint egy pisztráng a vacsora után. Még jó, hogy a motor működött. Aztán Füreden még lefényképeztük a fok hulláját a telefonommal: Szilvinek a futamon lemerült a gépe, annyian borultak. Beszéltem a vitorlavarróval (Doyle), majd megnézik. Nem sok reményt fűzök a tárgyalásokhoz, általban a fizetésig tart a joviális mosoly.



Ez történt az Évadnyitó hétvégéjén.

Nagy csodák TÖRTÉNHETNEK!

Lehet, hogy pár napot még várni kellene, hogy leülepedjenek az élmények, de lehet, hogy frissiben jobb megörökíteni. Élmények márpedig voltak... Szilvi képei itt.

Szóval véget ért a Pünkösdi Regatta.

Indítási nehézséggel küzdöttünk: Orló péntek délután hívott, hogy Szilvi megcsúszott a melóval és ezért késni fognak. Nem is értettem: hogy zavarhatja meg a munka a szabadidős tevékenységet? Mindegy, nem csináltam elvi kérdést belőle, csak a beszerzendő szilárd, méginkább a folyékony javak miatt aggódtam egy kicsit. Orló megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, a mintegy 300 kilónyi mennyiséget majd átrángatjuk a földvári kikötőben egymásra kötött hajókon és mintha mi sem történt volna.

Így is lett. A csapat többi tagja az előzetes terveknek megfelelően 1730-kor a hajó végénél találkozott (egy autóval mentünk), kivéve az Ottit, aki az „Ismerd meg hazádat” mozgalom keretében Mosonmagyaróvárról Helsinki érintésével igyekezett záros határidőn belül Füredre érni. Volt időnk tehát a vilkám unikumra, meg hajómosásra (nagynyomásúval, karácsonyra kaptam a Professzor úrtól), meg még egy vilkám unikumra. Bepakolás és ottivárás után szépen átmotoroztunk Földvárra.

Ott a fent említett tornagyakorlat elvégzése után bekaptunk 20 szendvicset és kisétáltunk a páblikba a kötelező tudatmódosítás végrehajtására. Kiváncsiak voltunk, hogy az ötfokozatú skálán aznap este meddig jutunk. A fokozatok: bölcs, jóképű, gazdag, golyóálló, láthatatlan. A legjobb mókát mégis a golyóálló stádiumban lévő kocsmatöltelékek jelentették, akik nyíltszíni utcai harccal szórakoztatták az őket körülvevőket.

Miután mindent megittunk és meguntunk, a szállásunkra hajtattunk.

Takarodó 0130, elalvás előtti beszélgetés alig.

Ébresztő 0730, kofi. Mindenki didereg, mert a biztosítékot persze még este leverte a terhelés (miért is lenne arra méretezve a hálózat?), így fűtés óne. Szokásos reggeli program: toalett, reggeli, vakarózás, kihajózás. Nagyapót vízbe szórják, ezért a piros rakéta.

Keleti bríz, bejáratjuk a hajót, kiötlöm a rajtot, kimérem az indulási pontot meg a helyet. Idő van, meglódulunk, megy minden a terv szerint, csak több hajó tülekszik a rajtvonal környékén, mint a próbánál. Nem baj, príma rajt, terv szerint azonnal kihalzolok a rajtbója után. A Kiscocó is azt teszi előttem, pedig meg se beszéltük, pöti büszkeséget érzek.

Mindig dél. Egyszerű stratégia.

Pallus előttünk, északabbra, nem nagyon, fogható.

A szél erősödik, a mi műszerünk szerint eléri a 10-11 csomót. Tiszta hátszélben kéne haladnunk, az persze nem megy. Taktikázni is nehéz a spinnakeres hajókkal szemben, azt pedig kéne. Először a Personát szopjuk meg, elmegy vagy fél óra, mire kimegyünk alóluk, aztán egy Top 34-es kényszerít feljebb, majd egy X-35-ös miatt keveredünk egyre északabbra, pedig én délen akartam maradni. Oda meg már csak halozolással jutunk, az meg mind veszteség. De nincs mit tenni, visszahalzolunk délre, megyünk le. Közben persze lelki szememmel látom ellenfeleink elégedett mosolyát...

A helyzet nem elkeserítő, Pallus nagyon elcsúszott, de a többiek a keszthelyi öböl bejárata előtt fenn északon, nekünk meg szép mélységünk van. De az öböl nem velünk van: a szél felpörög, a befutót nem tudjuk venni halzolás nélkül. A Dáma alánk falsol, a Mátrix is veszélyes. Minden mindegy alapon felgyorsítjuk a hajót, egy optimálisnak vélt pontnál meghalzolunk, próbálom legalább a Mátrixot tartani, de 6 másodperccel megver ő is. 4. hely, ez van. Nagyon lógatom az orrom, a mancsaft megpróbál felvidítani, ez azonban csak úgy éjfél körülre fog sikerülni...

A mólónál kötünk ki, vonz a régi idők nosztija. Van is hangulat, árad át a Cohibáról meg a Santa Mariáról... Kis pihegés után tervet kovácsolunk: tisztába tesszük magunkat, majd pihentető délutáni szieszta után jöhet a fergeteg parti.

Éva már jó előre foglalt szállást a Silatti panzóban, úgyhogy amikor eljött az ideje, oda hajtattunk. Jópofa megoldás: a szobából és fürdőből álló egységbe közvetlenül az udvarból lehet belépni. Ez lehetőséget adott arra, hogy alvás helyett megpróbáljam a beszűrődő hangzavarból kitalálni, miféle nációjú vendégei lehetnek a panziónak.

Mindegy, alvás is volt.

A megbeszélt időre visszaérkezve a hajóra elkezdtünk nagyon unatkozni, mert a csapat többi része csak akkor ment át a Libásba zuhanyozni, és az nagyon sokáig tartott. Évával nem volt mondanivalónk egymásnak, de azért szép volt végigüldögélni a este ébredését a hajó kokpitjében. Éva legalább cigizik...

Közben elfogyasztottuk a szervezők által vacsorának mondott 1 db grill csirkemellet, kevés kenyérrel, mert fogyózunk. Sört is adtak hozzá, de csak pohárral: a korsó már biztos nem fért bele a büdzsébe. Szarrágók: 6e Ft. volt fejenként a nevezési díj: 2 vacsi (ld. fenn meg később), 1 póló meg a verseny költségei (rendezés, díjak, stb).

Megjöttek a többiek, elmesélik kalandjaikat. Orló majdnem nyílt sípcsont-törést szenvedett, de olyan erős a teste, hogy a kerítésmászást megúszta egy karcolással.

Később a komplett parti program keretében szilárd és folyékony anyagokat juttatunk be a testünkbe. A Hali klf. kocsmáiban ücsörögtünk, láttuk Vörös Marcit eljátszani a nagyon részeg ember szerepét, Pipó nagyívű előadását is megtekintettük (több részletben), autóversenyeztem a Dévvel (óriási volt, nagyon élveztem, még sose játszottam ilyesmit). Megismerkedtem Pini vodkadzsúsz ivási szokásaival (pezsgősvödör méretű ibrikből méteres szívószállal: velem is megszívatta...), Pini jókedvű, de hát itt általában majdnem mindenki az.

Szerencsére ellenálltam az éjféli babgulyás- evési kísértésnek. Pedig volt kísértés, nem is kicsi.

Amikor mindezt meguntuk, és a csapattársaink még beszöktek a strandi rendezvényre, Éva józan eszének javaslatára a szállásunkra hajtattunk.

Pihentető öt órás alvás után egy tökéletes nap reggelére ébredtünk. Szívbemarkolóan elvarázsolt az a pillanat, amikor tisztán és üdén besétáltunk a reggelinek teret adó teraszra, ahová aktuális virágok lógtak be. Kicsit giccses volt. Sok vitorlázó társaságában költöttük el reggelinket, szokásos szar: felvágott, sajt, kétfajta pékárú, szar rántotta (mindig túlsütik, ki nem állhatom), tea és kofi. Mindegy, a reggeli kívánnivalót igazán nem hagyott maga után, a hangulata meg rányomta a bélyegét az egész napomra, ui. tökéletes volt.

Éva úgy döntött, hogy lehetőséget ad nekünk, hogy a következő éjszakát a Meniscus fedélzetén tölthessük, ui. ha a Libásban kötünk ki, ott tud szarni is meg zuhanyozni is, úgyhogy minden igénye ki lesz elégítve. Én duzzogva bár, de belementem, ezért felmondtuk a szállásunkat, kifizettük (üdülési csekkel) a csak kicsit barátságtalan tulajnak, és minden cókmókunkat összeszedve (nekem egy neszeszerem volt...) visszaballagtunk a hajóra. Nem késtünk el. A csapat sem, így az Öböl Kupára kihajózó sok hajót nem várakoztattuk meg, aminek örültem.

A rajt előtt kicsit átmozgattuk a hajót, mindent beállítottunk, majd Dévvel rajtolási tervet kovácsoltunk: minél inkább léből, tiszta szélben, mások által nem zavarva, full szpíddel. Jó terv volt, ha nem is sikerült maradéktalanul végrehajtani: a lébója előtt túl sok volt a hajó, onnan kiszorultunk, de legalább tiszta széllel indulhattunk neki. A szél mint előző nap. Úgy látjuk, hogy az északi part jobban fizet, arra tendálunk. Kétszer kell befelé igazítanunk, nem tesz nekünk jót. Megint a Pallus van előttünk, de még nem csúszik meg nagyon. Csak később, az öböl kijáratánál látjuk az igazi előnyt, de még mindig nem adjuk fel, hogy megfogjuk. Azt majd csak később tesszük. Az öbölből kiérve kimegyünk a vízre szélért, és ezt nagyon jól tesszük. Pallus a parthoz közelebb marad, bent több a szél, jövünk rá. Öreg Cocó kifordul a Hegyi Marci mögül, látja, hogy veretünk bent, Marci későn eszmél, meg is szívja.

Pallus mintegy 6 hajóhosszal előttünk veszi a szigligeti bóját. Ebből még akármi is lehet (lett is).

Éles menet erős szélben visszafelé, legalábbis a Csuhuig. Nem merjük azonnal felránta a fehér rettenetet, top génuával gyűjtünk egy kis magasságot (hiba volt, az én hibám: rossz döntést hoztam). Amikor megfelelőnek érzem a pillanatot, kiadom a parancsot: spí fel! Na, az orrmancsaft még nem érezte megfelőlnek a pillanatot: minden kötelet keresztbe kötött minden kötélen (az én hibám: rossz mancsaftot választottam...), ezt utólag persze a hagyományoknak megfelelően elfogyasztott vodka-kakaó koktélokra fogta.

KF is ideges lett egy pötit:

"Bazmeg, mi a faszt csináltok itt elől, nem használjátok a szemeteket, mit szarakodtok??!!


Mi a faszé nem emelitek fel a sottokat, hogy leellenőrizzétek, ezerszer mondtam már!!!


És mi a fasznak kellett körbevinni a fall-at, amikor jó helyen volt???!!!


Ennyi szerencsétlent egy helyen, bazmeg, mindent nekem kell megoldani??!!!


Húzzuk má fel bazmeg, nem a kötelekkel megy a hajó, hanem a vitorlákkal!!!


Faszok!!


Adjá vodkát, bazmeg!

Na ezzel vesztünk két kilométert, hosszban is, meg mélységben is fáj. Végre elindul a spí felfelé, mikor Dév jajkiáltása töri meg a csendet: megy fel a szatyor! Erre Orló mormogása a válasz: tudom, én kötöttem be a fülét a spíbe...

Végre megvakarhatom a tökömet!

Pallus már foghatatlan, és északon is bejátszik még két Nautic. Felrémlik előttem a tegnapi nap... Mindegy, a helyzet nem olyan drámai, ráigazítunk a mögöttünk jövőkre, akik még hibáznak is a kedvünkért, és már itt is a Zala-torkolati bója. Szépen lejön a spí és fokkal biztonsági menetben beporoszkálunk a befutóba. Ezt a szakaszt az Otti matróz csesztetésére használjuk ki, rávilágítva, hogy felnőtt ember létére mentálisan milyen alacsony szinten van: nem tud megkülönböztetni egy piros és egy kék színű pamutszálat. Védekezése gyenge lábakon áll.

Befutó után 4 pontos kikötés a Libásban. Tényleg jó hely, hogy mennyire, azt csak másnap reggel tudom meg. De hol van az még!

Tervet kovácsolunk: délutáni szieszta után 1700kor kelés, 1730-as kisvonattal be a rendezvényközpontba. Persze Otti matróz úgy fel van ajzva, hogy nem tudja befogni a pofáját, folyamatosan fecseg, úgy kell ráordítani, hogy kussoljon. Aztán meg Atismatróz jön be a hajóba zörögni, először rettenetesen hangos SMS-eket küld, aztán meg keres nejlonzacskókat, hogy azokkal zörögjön. Ráordítok, abbahagyja, én erre persze teljesen kipihenten felébredek.

1700-kor mindenki időt kér, hogy felkeljen. Durcásan elvonulok zuhanyozni. Aztán persze a társaság is összeszedi magát, és néhány autó odébbrakása után bekisvonatozik a központba, ahol már javában folynak a később mintegy három órán át tartó díjikosztó előkészületei.

Megesszük a szar vacsorát (marhapörkölt utánzat szétfőtt rosszízű krumplival, tényleg miért a parkettások főznek itt?) Atismatróz hoz egy doboz meggyes és túrós rétest, hogy otthagyjuk.
Díjkiosztón minket kétszer is szólítanak, egyszer az Öböl Kupa ezüstéremének, egyszer a tavalyi aranyéremnek az átvételére. Éva meg még néhány matróz elegánsan nem akar kijönni, menjek csak én, erre megmakacsolom magam, hogy akkor én se megyek, erre Éva jön, erre persze jön mindenki. Ki itt a domináns hím, szameg?
Pallus meg a csapata nagyon örül, hogy átvehetik a nagyon nehéz Nautic Kupát. Megérdemelték, szépen nyerték a futamot.

Kiosztó után Hali programot hajtunk végre. Véletlenül a Magor csapata mellett foglalunk asztalt, halljuk, miről beszélgetnek (nem mi hallgatózunk, ők hangosak). Pallus szerint már megnyerték a versenyt, mert nagy csodák nem történhetnek. Ennek a mondatnak később lesz jelentősége.

Kicsit unatkozunk, mert még nem ittunk eleget. Hogy ez elmúljon, iszunk, és akkor már nem unatkozunk. Néha a parkba is kilátogatunk, ezzel nem vagyunk egyedül.

A haliban a pincér nem érti a pultnál, mit kérek (1 vbk, 1 uni) azt mondja, miért beszélek oroszul. Ezt meg én nem értem, mindegy, nem kerekítek belőle eseményt.

A pincér, aki nem érti, mit beszélek, aki a vállán viszi a halit, már nem szolgál ki minket, mert késő van (2230 múlt...). Gorombasága és tahósága láttán szóba elegyítem magammal. Elmeséli, hogy képzeljem, milyen vendégek vannak: az előbb pl. volt itt egy olyan, akinek nem értette a rendelését, mert oroszul hadart. Nem zavarta, hogy tájékoztattam, hogy az én voltam... Legszebb az volt, hogy elárulta nekünk: „...nem akarok nagyképű lenni, de én vagyok a keszthelyi Helikon strandon a lángosos!” Mindezt behéliumozott felső cén. Szétestünk a röhögéstől, később sokat idéztünk tőle.

Amikor az Éva javaslatára a társaság megunta a mulatozást, akkor hazaballagtunk. Abban a pillanatban nem is tűnt olyan veszélyesnek a távolság.

Másnap reggel fél hétkor, négy órás alvás után kipihenten és jókedvűen ébredek órám pittyegésére, mely hang oly kedves nekem. Valaki kikapcsolta éjszaka a kandallót, ezért fáztam, de mint később kiderült, ezzel nem voltam egyedül. A tettes persze a mai napig nem került elő: biztos a Nelson volt!

Forgalom van a mólón, csodálkozva látom, a vitorlázó milyen egy korán kelő fajta. Ezért nem tartom illőnek, hogy a mólón pisiljek, elsétálok a vizesblokkig, ahol megtekintem a WC-re (kakilás) és a zuhanyozóra váró sort. Pisilés közben iszonyatos jövőképem alakul ki.

A hajón kofi és zörgés, hogy a többiek is felkeljenek. Részsiker. Utána kitopogok a vizesblokknál sorban állókhoz, mert már bizony ideje. A legnagyobb megpróbáltatás az utolsó ember kivárása: két jelentős görcsöt kell nagy akaraterővel leküzdenem, nehogy beszarjak, de én győzök. A kagylón ücsörögve meg már nem is olyan sürgős. Mégis jó hely ez a Libás...

Reggeli a hajón, remek. Szilvi és Orló majdnem tökéletesen vásároltak, igaz, Orló a sós szót nem ismeri... Rendrakás, kihajózás, gördülékenyen megy minden (kint se voltam a fedélzetem: Dév egy hang nélkül kiállt a rendelkezésre álló emberekkel), kicsit fájt is.

Rajt előtt megmozgattuk a hajót, Dév meg rám hárította a rajtstratégia kialakításának a felelősségét. Nem esett jól. Déli nézett ki, és ilyenkor két eset szokott lenni: vagy délen rajtolok, és akkor a part mellett csúsznak el, vagy északon, és akkor fentről legyalogolnak. Addig fontolgattam, hogy melyik lehetőséget válasszam, amíg eltelt az idő és elrajtoltunk, ahol voltunk. Nem legalul, de inkább északon, mint délen, tiszta szélben.

Nem is volt szél. Topgénuával próbáltunk meg hatolni, úgy-ahogy csúsztunk. Körülöttünk sok Nau csúszkált, hol az egyik előbb, hol a másik: fölöttünk a Praetor, Geze-Magor, előttünk a Kacor Király(!), alattunk az Arwen meg a Blues (vele együtt rajtoltunk).

Sopi előttünk elindul élesebben vízközépre, Tapsi is arra tart.

Praetor blisztert húz, kicsit mintha meglódulna vele. Vérszemet kapok, mi is felhúzzuk. Hol kiáll, hol nem, de inkább nem, le is szedjük. Sokat szidtuk ezen a versenyen ezt a vitorlát, mennyire behatárolt szélerő/szélirány tartományban működik hatékonyan: ez meg is látszott az eredményünkön, de erről majd később.

Érdekes forgatókönyv alakul ki: csak mi és a közvetlenül mellettünk lévők haladnak, egyre érzékelhetőbb tempóban. Nem mozdul senki a hajón, nehogy elmúljon a varázs. Én sem okoskodok: megyek, ahogy bírok. Egyre szebb a látvány: tudom, hogy aki egy ilyen szituban meglép, gyakran kilométereket ad a többieknek. És most mi lépkedünk.

Elő kell venni a távcsövet, hogy közelebbről is gyönyörködhessünk a látványban: a déli part teljesen megállt! Jesszusom, milyen ismert érzés: tehetetlenül vergődni a szélcsend fogságában, miközben egy másik oldalon szépen veretnek a hajók! Csak most mi veretünk!

A veretés persze viszonylagos, csak tartson ki! A Csuhus után az Arwen nekiáll kakaskodni velünk, visz fel minket, látjuk, hogy nem érdemes felmenni, mert lent több a szél. Szerencsére ő is látja, ezért inkább alánkejt, aminek abban a pillanatban örülünk, majd csak később nem. Felhúzzuk a blisztert, szépen kiáll és dolgozik. Ott van még mögöttünk a Kacor király, ő még nem húz spít, eleinte tartja velünk a lépést a topgénuával, csak később kezd lemaradozni.

Nyugodt menet van, én előremegyek a napozóteraszra, ott unatkozom tovább. Orló és Szilvi igyekeznek a hajó szempontjából legjobb helyre ülni-feküdni, mindent megtesznek a sikerért. Kis kiabálás után így jár el Atis is. Otti a kajütben alva segíti a hajó menetét, Éva pedig próbálja beszélgetéssel ébren tartani Dévet, akinek a kormány és a spísott kezelésén túl nincs más feladata.

Unalmas az élet az orrban, ha nem lehet köteleket keresztbe kötni, így kis mászkálással bírom ordításra Dévet. Ez belé is életet lehel. Néha ugyan pesszimista, hogy megkapjuk az Arwent, de ezt én csak a kötelező kormányosi manírnak tulajdonítom, mert én nem is látom azt a hajót (eltakarta a bliszter). Az mindenesetre örömmel töltött el, hogy csak három Asszót látok köztünk és a befutó között, a mezőny meg már a karácsonyra kapott remek távcsövemmel se nagyon kivehető már.

Eszméletlen érzés, ezt mindenkinek ki kell próbálnia 1001-szer, mielőtt meghal.

A befutó előtt még a Fináczi Gyuri elé halzolunk, hogy megverjük.

Igazán már azt se bánom, hogy az Arwen kicsit beleköpött a levesünkbe azzal, hogy előttünk futott be. Meg a Kishamis, meg három Asszó...

Volt Meniscus csatakiáltás három tapssal a befutóban, Csilla gratulált, mi megköszöntük a versenyt, majd egy jól kivitelezett halzolással Füred felé fordítottuk a hajó orrát. Hogyan végeztünk összesítésben, azt még nem tudjuk, vagy elsők, vagy másodikak vagyunk, attól függően, hogy a Geze-Magor milyen helyet ért el a harmadik futamban. Ha hetedik, vagy rosszabb, akkor nyertünk, ha nem, akkor ezüstérem fáradozásaink jutalma. Tulajdonképpen elégedettek vagyunk.

Öntudatos vitorlázóként csak kicsit később kapcsoltunk be a motort (a blisztert meg csak jóval azután szedtük le, mikor már nem tudtunk bliszterrel motorozni...) majd Orló kormányzása alatt, éveknek tűnő másfél óra múlva Szilvit kiraktuk Földváron (elrettentő példaként: mindenki így jár, aki rosszul viselkedik): Közben nekem jutott 20 perc pihentető alvás a 2500 rpm-el működő motor mellett. Éva és Szilvi megbeszélték az anyagiakat, nekem semmit nem kellet fizetni (óriási – ide máskor is jövök!)

A nagy sikerre való tekintettel én még magamba gyűrtem némi alkoholt, a többiek már erőltetni se tudták.

Orló visszakormányozta a hajót Füredre. Atismatróz közben példamutató önállósággal leszerelt. Kikötés után kicsit megrogyva tisztába tettük a hajót, megszabadítottuk gönceinktől és eltettük a következő versenyre. Átvedlettünk szárazföldi patkányokká.

Még melegében számot vetettünk a fogyasztással, hogy gyakorlati tapasztalataink alapján aktualizálhassuk beszerzési bibliánkat, a TVSK.xls fáljt. Csak kivonatosan: sokkal több vörösbor, kóla és újhagyma kell, egyáltalán nem kell lilahagyma és nem kell kenyér, ha Szilvi csinál 40 szendvicset.
Aztán kezet ráztunk, puszilkodtunk, beültünk az autókba és hazajöttünk. Nálunk Atismatróz vezetett, mert ő nem ihatott előtte, hiszen még el kellet autózni Miskolcra.

Ez történt.

Záró gondolatként hadd idézzem Éva gondolati alkotását, utalva a végerdményre, ill. arra a beszélgetésre, melyet óhatatlanul hallottunk a Haliban melettünk ülő asztalnál a medve bőrére ivó Pallustól, mely szerint itt már nagy csodák nem történhetnek (akkor az első helyen álltak, 2 ponttal, mi a másodikon 8-cal):

"medve bőre vermet ás"



ps. Kedd reggel a sailing.hu vezető híre Pallus beszámolója a Pünkösdi Regattáról. Idézem:

"Egy jó ütemű blisteres halsolással végül a kvartettból másodikként, osztályban pedig nyolcadikként haladunk át a célvonalon. Ezzel a három napos összesítést a Meniscus csapata nyerte osztályunkban, gratulálok nekik"

Köszönjük.

Készülődünk II.

Stubits Dávid írta:

1. krúliszt jóváhagyva
2. Szivi lemondása elutasítva, büntetésére kérek javaslatokat
3. régi RF megróva, mert nem jelölt senkit maga helyett, büntetésére
kérek javaslatokat
4. új RF jóváhagyva, KF-i dícsérettel
5. pénteki program KF-i meglepetéssel jóváhagyva
6. szombati program jóváhagyva

KF SK.

Adámy Gábor wrote:
Tisztelettel köszöntöm a KF-t és az esemény leendő résztvevőit:

a kvázi végleges krú liszt és poszt:

Otti - orr, gyengélkedő
Atis - árboc, napozóterasz
Éva - szövőszék, dohányzó
Dave - fedélzetmester, kormányosbasztatás, mindenkit basztatás
Orló - kokpit, orr, tat
Szilvi - kokpit, hajókonyha, hajónapló
Gábor - kormány, ballaszt

Hoffmann "Szivi" Csaba lemonta részvételt, mert nem tutta megállni, h. ne szexeljen és igyon. Ottilevi tanul. Spítesó vszínű nem olvassa a méljeit. Matyink pókerezik.

KF-nek jelentem, h. a megüresedett RF posztot átvettem. Ennek ellenére a 15e Ft-okat az ex számlájára kéretik utalni.

A krúliszt alapján a csapatot holnap du benevezem a bp-i TVSK irodában. A folyékony és szilárd javak listájának aktualizálását előkészítettem, ex-RF-el még egyeztetem, majd egyeztetem a BF-el (Beszerzési Felelős: Orló).

Tervezett program:

1. pé. 17:30 találkozó Fürden a hajó végében, behajózás, vilkám unicum.
2. hajó letakarítása a NNY segítségével
3. áthajózás Földvárra, tudatmódosítás mértékkel
4. vacsora a hajón
5. Páblik Program végrehajtása tudatmódosítás mérték nélkül
6. Takarodó fakultatív

A szombati programban csak a 8:45-ös kihajózás a biztos, a többi az események alakulásának függvényében.

Kérek engedélyt.

K.

Készülődünk

Mint ahogy azt Keszthelyfelelős (KF) naponta tudatosítja a csapatban, egyre közeleg a TVSK időpontja (érdekes: ennek a versenynek hány neve volt már! Emlékeztek, volt ez Dataware, Pannon GSM, NJL, most AIS, ill. Pünkösdi Regatta (ez maradhat), de ha azt mondjuk, TVSK, akkor mindenki egyre gondol: az év legjobb (sorolhatnám a jelzőket) túraversenyére.

Szóval készülődünk a TVSK-ra.

Már nem szabad alkoholt fogyasztani, szexelni és célbalőni. Meg masszírozzuk a bevásárlólistát: mennyi folyékony javat és mennyi szilárd javat töltsünk a hajó gyomrába, hogy ne maradjon, de ne is fogyjon el semmi időnek előtte. Maximálisan koncentrálunk az alaptételre: az evés nem mehet az ivás rovására! Persze csak informatikai rendszerekkel dolgozunk: íme a TVSK.xls kivonata. Algoritmus: az étkezési/ivási alkalmak száma szorozva egy fő fogyasztásával, szorozva az egyszeri fogyasztási mennyiséggel és az ereményből kivonva egy konstans, hogy Éva (ex-RF) józan eszére hallgatva ne vásároljuk túl magunkat.

Természetesen a lista tartalmazza az Öböl Kupán fogyasztandó vodka-kakaó összetevőit is.

megnevezés alfaj mennyiségi egység össz-menny. vásárolni

kávé nescafé 2 in 1 kis zacsi 35 4 zacskó
sajtok pannónia, trappista dkg 175 2xfél kiló
sajt mackó db. 35 4 doboz
pékáru zsemle db 35 40 db
kenyér szeletelt vagy nem kg 5,25 4 szeletelt
vaj nem krém! Rendes! dkg 70 1x20dkg
csoki mindenféle, nagy db 7 8 db
sósmogyoró nem lábszagú kg 1,75 2xfélkiló
kakaó zacskós zacskó 7 6 zacskó
hagyma lila db 17,5 6 db
hagyma új db 35 4 csomag
erős paprika hegyes zöld db 17,5 8 db
paprika nem erős db 3,5 8 db
szalámi pick v. rákóczi közepes rúd 1,75 2 rúd
kolbász finom pár 3,5 2 pár
májkrém finom csomag 3,5 2 csomag
tölcsér sárga db 1
hajónapló újrahasznosított db 1 1 db
bor vbk-hoz 1 ampulla 7,5 4 liter
fröccshöz 1 ampulla 7,5 4 liter
sör dobozos doboz 45 2 karton
unikum nem Next dl 3 2 liter
vodka royal l 1,75 1 liter
ásványvíz szénsavas, jó fogású 1,5 l-es 15 4 karton
kóla coca, nem light l 7,5 8 liter
red bull nem light doboz 15 8 db
málnaszörp műanyag üveges ampulla 1 1

Kenesei OD Trophy

A 2008. 04. 27-én megrendezett versenyről a következőt posztoltam a sailing.hu Nautic osztály fórumába. Emlékül legyen meg itt is. Képek Szilvitől.

"A kenesei szezonnyitó OD Trophy a Meniscus fedélzetéről

1-2 gondolat

Köszönjük Pallus a gratulációt, külön jólesett, hogy tőled érkezett. Legyen ez fátyol a múltra, amire már különben sem emlékszem...

Tipikus kenesei verseny: 60+ (!) hajó, 4 futam, 50 perces up&down pálya terelőbójával (aa legjobb), krajc befutó, 20 fokokat lengő széllel. Az egyik bójánál pedig mindig flautéval. Csak most fordítva volt, mint általában: a parttól távolabbi bója szívatta a népet. Hagi módosíthatta volna a pályát a szél felé az utolsó futamban, mely enélkül irreális eredményt hozott.

Vasárnap nekünk fújt a szél, három futamot sikerült megnyernünk. Az eredmény ellenére egyáltalán nem éreztük fölényben magunkat: izgalmas és szoros csatákban sikerült feljönnünk. Rajt-cél győzelem talán csak az utolsó futamban volt, de mondom, az nem volt reális eredmény. Sopi hozta a rutint, Szityu példát mutatott küzdeni tudásból, Stefán Tibi megmutatta, hogy a Kacor Király is tud átkozottul jól menni, láttuk, hogy a Fantommal is számolni kell a jövőben, az Oxigén meg változatlanul valami láthatatlan gumikötéllel van hozzánk kötve (már a 99-es Balaton Maraton óta, igaz, Laci?). Csak mindenhol közbejött valami, hol egy havária, hol egy elnézett bója, nekünk talán kicsit kevesebb. Ennyi elég volt a győzelemhez, de minden csoda három napig tart...

Jó volt végre átmozgatni a berozsdásodott izmokat, izületeket és idegeket, nem beszélve a hajó szerelvényeiről. Jó volt fedélzetmesterünk ismert szófordulataira buzdulni. Jó volt új mancsaft rutintalan, de elszánt munkáját látni a Meniscus fedélzetén, jó volt a mocókat teljes értékű mancsafttá előléptetni . Meg jó volt mindenkinek felfrissíteni a szabályismeretet, melyhez a tavaszi továbbképzés, melyről lejebb Sopi tesz említést, nem tűnt mindig elegendőnek (pl. útjog meg nem adását nem 360, hanem 720 mentesíti...). Jó volt újra a vízen találkozni az osztálytársakkal (7 Nautic!) és más osztály ismert arcaival, na meg persze Csilla mamával. Jó volt új Nautic hajót a vízen üdvözölni (Predator: nomen est omen...), a kormányánál szeretett osztálykapitányunkkal.

Jó vót.

G."

Hőskor

A hajónapló gondolata még fel sem merült, amikor valakivel megosztottam egy korai élményünket. Emlékezni mindig jó, ezért beteszem ide is. Amikor én még kissrác voltam... Az előbb említett LuPé (Sudár Regatta), hét gyerek (2 db. két hónapos - Netuddki és Péter, két db. hat éves - Vera és Vagyim, egy db. hét éves - Balázs meg nagyobbak: Dani és Dávid), nyár, meleg, Kenese-Füred viszonylat. A kicsikkel jó volt vitorlázni, mert a mózeskosarat pont be lehetett szorítani a kajütben az ágy hátsó végébe, keresztbe. Szerettek is kreutzolni a kicsik, mert az egyik vigyázzban állt, a másik fejen állt. Takkváltáskor meg testhelyzetet váltottak. (Könnyű nekünk: a gyerekorvosunk megszállott vitorlázó. Meg finom a saját főzésű pálinkája. Szeretjük is egymást nagyon). Út közepén szoptatás, mert idő van. Grósz le, horgony. Persze a grósz csak úgy a kajütbejáratra, amit persze teljesen elzárt, benn egy pillanat alatt lett 60 fok, levegő meg semmi. Asszony meg parallel szoptatja bent a két gyereket. Azóta sem értem, hogy miért nem lett ez a kedvenc szórakozása… Utána indulás tovább Füred felé. Láttam már, hogy valami goromba időjárás készülődik, de gondoltam, még időben kiérünk. Hát nem. A kikötő bejáratától 200 m-re kaptuk meg az első nyomást, olyan hetes teteje lehetett, a grószt nem volt könnyű a gyerekeknek lerántani. Persze, mondtam, a tapasztalat hiányzott! Ma már nem lenne ilyen problémánk, de akkor volt. Külmotorral meg nem tudtunk behaladni a kikötőbe, úgyhogy valahogy beevickéltünk a Mahart mellé, ott dobtunk egy horgonyt. Az egész manőver közben (akkor egy örökkévalóságnak tűnt) a legszebb látvány az volt, ahogy a benti gyerek próbálja meg végtagjai szimultán használatával a mózeskosarakat a leeséstől megvédeni… Szóval, stabilizáltuk a helyzetet, mindenki csurom vizesen benn a kajütben, vigyorogva egymásra, hogy milyen hősök voltunk. Na, aztán elvonult a vihar, kikötöttünk a Szöviben. Ismerőseink azóta is mesélik, hogy kiszállásunk a bűvészek azon mutatványához hasonlított, amikor a cilinderből több km színes szalagot húznak ki: jött még egy gyerek, meg még egy, meg még egy, a slusszpoén az volt, amikor még a két gyerekkocsit is elővettük. Nna, szóval volt hőskor is. De az is igaz, hogy minden alkalommal történik valami, ami új és még nem volt. Kíváncsi vagyok ez meddig tart.

Rajt van!

1996. május 15. Két okból is nevezetes dátum: megszületett Netuddki és Péter, valamint megvásároltuk első hajónkat, melyet szellemesen LuPénak neveztünk el. Azóta is megvannak a gyerekeink és vitorlázunk. Ez a hajónapló ez utóbbi élményeit fogja megörökíteni, terveim szerint szórakozásunkat minden határon túl növelve. Majd meglátjuk.