Szóval véget ért a Pünkösdi Regatta.
Indítási nehézséggel küzdöttünk: Orló péntek délután hívott, hogy Szilvi megcsúszott a melóval és ezért késni fognak. Nem is értettem: hogy zavarhatja meg a munka a szabadidős tevékenységet? Mindegy, nem csináltam elvi kérdést belőle, csak a beszerzendő szilárd, méginkább a folyékony javak miatt aggódtam egy kicsit. Orló megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, a mintegy 300 kilónyi mennyiséget majd átrángatjuk a földvári kikötőben egymásra kötött hajókon és mintha mi sem történt volna.
Így is lett. A csapat többi tagja az előzetes terveknek megfelelően 1730-kor a hajó végénél találkozott (egy autóval mentünk), kivéve az Ottit, aki az „Ismerd meg hazádat” mozgalom keretében Mosonmagyaróvárról Helsinki érintésével igyekezett záros határidőn belül Füredre érni. Volt időnk tehát a vilkám unikumra, meg hajómosásra (nagynyomásúval, karácsonyra kaptam a Professzor úrtól), meg még egy vilkám unikumra. Bepakolás és ottivárás után szépen átmotoroztunk Földvárra.
Ott a fent említett tornagyakorlat elvégzése után bekaptunk 20 szendvicset és kisétáltunk a páblikba a kötelező tudatmódosítás végrehajtására. Kiváncsiak voltunk, hogy az ötfokozatú skálán aznap este meddig jutunk. A fokozatok: bölcs, jóképű, gazdag, golyóálló, láthatatlan. A legjobb mókát mégis a golyóálló stádiumban lévő kocsmatöltelékek jelentették, akik nyíltszíni utcai harccal szórakoztatták az őket körülvevőket.
Miután mindent megittunk és meguntunk, a szállásunkra hajtattunk.
Takarodó 0130, elalvás előtti beszélgetés alig.
Ébresztő 0730, kofi. Mindenki didereg, mert a biztosítékot persze még este leverte a terhelés (miért is lenne arra méretezve a hálózat?), így fűtés óne. Szokásos reggeli program: toalett, reggeli, vakarózás, kihajózás. Nagyapót vízbe szórják, ezért a piros rakéta.
Keleti bríz, bejáratjuk a hajót, kiötlöm a rajtot, kimérem az indulási pontot meg a helyet. Idő van, meglódulunk, megy minden a terv szerint, csak több hajó tülekszik a rajtvonal környékén, mint a próbánál. Nem baj, príma rajt, terv szerint azonnal kihalzolok a rajtbója után. A Kiscocó is azt teszi előttem, pedig meg se beszéltük, pöti büszkeséget érzek.
Mindig dél. Egyszerű stratégia.
Pallus előttünk, északabbra, nem nagyon, fogható.
A szél erősödik, a mi műszerünk szerint eléri a 10-11 csomót. Tiszta hátszélben kéne haladnunk, az persze nem megy. Taktikázni is nehéz a spinnakeres hajókkal szemben, azt pedig kéne. Először a Personát szopjuk meg, elmegy vagy fél óra, mire kimegyünk alóluk, aztán egy Top 34-es kényszerít feljebb, majd egy X-35-ös miatt keveredünk egyre északabbra, pedig én délen akartam maradni. Oda meg már csak halozolással jutunk, az meg mind veszteség. De nincs mit tenni, visszahalzolunk délre, megyünk le. Közben persze lelki szememmel látom ellenfeleink elégedett mosolyát...
A helyzet nem elkeserítő, Pallus nagyon elcsúszott, de a többiek a keszthelyi öböl bejárata előtt fenn északon, nekünk meg szép mélységünk van. De az öböl nem velünk van: a szél felpörög, a befutót nem tudjuk venni halzolás nélkül. A Dáma alánk falsol, a Mátrix is veszélyes. Minden mindegy alapon felgyorsítjuk a hajót, egy optimálisnak vélt pontnál meghalzolunk, próbálom legalább a Mátrixot tartani, de 6 másodperccel megver ő is. 4. hely, ez van. Nagyon lógatom az orrom, a mancsaft megpróbál felvidítani, ez azonban csak úgy éjfél körülre fog sikerülni...
A mólónál kötünk ki, vonz a régi idők nosztija. Van is hangulat, árad át a Cohibáról meg a Santa Mariáról... Kis pihegés után tervet kovácsolunk: tisztába tesszük magunkat, majd pihentető délutáni szieszta után jöhet a fergeteg parti.
Éva már jó előre foglalt szállást a Silatti panzóban, úgyhogy amikor eljött az ideje, oda hajtattunk. Jópofa megoldás: a szobából és fürdőből álló egységbe közvetlenül az udvarból lehet belépni. Ez lehetőséget adott arra, hogy alvás helyett megpróbáljam a beszűrődő hangzavarból kitalálni, miféle nációjú vendégei lehetnek a panziónak.
Mindegy, alvás is volt.
A megbeszélt időre visszaérkezve a hajóra elkezdtünk nagyon unatkozni, mert a csapat többi része csak akkor ment át a Libásba zuhanyozni, és az nagyon sokáig tartott. Évával nem volt mondanivalónk egymásnak, de azért szép volt végigüldögélni a este ébredését a hajó kokpitjében. Éva legalább cigizik...
Közben elfogyasztottuk a szervezők által vacsorának mondott 1 db grill csirkemellet, kevés kenyérrel, mert fogyózunk. Sört is adtak hozzá, de csak pohárral: a korsó már biztos nem fért bele a büdzsébe. Szarrágók: 6e Ft. volt fejenként a nevezési díj: 2 vacsi (ld. fenn meg később), 1 póló meg a verseny költségei (rendezés, díjak, stb).
Megjöttek a többiek, elmesélik kalandjaikat. Orló majdnem nyílt sípcsont-törést szenvedett, de olyan erős a teste, hogy a kerítésmászást megúszta egy karcolással.
Később a komplett parti program keretében szilárd és folyékony anyagokat juttatunk be a testünkbe. A Hali klf. kocsmáiban ücsörögtünk, láttuk Vörös Marcit eljátszani a nagyon részeg ember szerepét, Pipó nagyívű előadását is megtekintettük (több részletben), autóversenyeztem a Dévvel (óriási volt, nagyon élveztem, még sose játszottam ilyesmit). Megismerkedtem Pini vodkadzsúsz ivási szokásaival (pezsgősvödör méretű ibrikből méteres szívószállal: velem is megszívatta...), Pini jókedvű, de hát itt általában majdnem mindenki az.
Szerencsére ellenálltam az éjféli babgulyás- evési kísértésnek. Pedig volt kísértés, nem is kicsi.
Amikor mindezt meguntuk, és a csapattársaink még beszöktek a strandi rendezvényre, Éva józan eszének javaslatára a szállásunkra hajtattunk.
Pihentető öt órás alvás után egy tökéletes nap reggelére ébredtünk. Szívbemarkolóan elvarázsolt az a pillanat, amikor tisztán és üdén besétáltunk a reggelinek teret adó teraszra, ahová aktuális virágok lógtak be. Kicsit giccses volt. Sok vitorlázó társaságában költöttük el reggelinket, szokásos szar: felvágott, sajt, kétfajta pékárú, szar rántotta (mindig túlsütik, ki nem állhatom), tea és kofi. Mindegy, a reggeli kívánnivalót igazán nem hagyott maga után, a hangulata meg rányomta a bélyegét az egész napomra, ui. tökéletes volt.
Éva úgy döntött, hogy lehetőséget ad nekünk, hogy a következő éjszakát a Meniscus fedélzetén tölthessük, ui. ha a Libásban kötünk ki, ott tud szarni is meg zuhanyozni is, úgyhogy minden igénye ki lesz elégítve. Én duzzogva bár, de belementem, ezért felmondtuk a szállásunkat, kifizettük (üdülési csekkel) a csak kicsit barátságtalan tulajnak, és minden cókmókunkat összeszedve (nekem egy neszeszerem volt...) visszaballagtunk a hajóra. Nem késtünk el. A csapat sem, így az Öböl Kupára kihajózó sok hajót nem várakoztattuk meg, aminek örültem.
A rajt előtt kicsit átmozgattuk a hajót, mindent beállítottunk, majd Dévvel rajtolási tervet kovácsoltunk: minél inkább léből, tiszta szélben, mások által nem zavarva, full szpíddel. Jó terv volt, ha nem is sikerült maradéktalanul végrehajtani: a lébója előtt túl sok volt a hajó, onnan kiszorultunk, de legalább tiszta széllel indulhattunk neki. A szél mint előző nap. Úgy látjuk, hogy az északi part jobban fizet, arra tendálunk. Kétszer kell befelé igazítanunk, nem tesz nekünk jót. Megint a Pallus van előttünk, de még nem csúszik meg nagyon. Csak később, az öböl kijáratánál látjuk az igazi előnyt, de még mindig nem adjuk fel, hogy megfogjuk. Azt majd csak később tesszük. Az öbölből kiérve kimegyünk a vízre szélért, és ezt nagyon jól tesszük. Pallus a parthoz közelebb marad, bent több a szél, jövünk rá. Öreg Cocó kifordul a Hegyi Marci mögül, látja, hogy veretünk bent, Marci későn eszmél, meg is szívja.
Pallus mintegy 6 hajóhosszal előttünk veszi a szigligeti bóját. Ebből még akármi is lehet (lett is).
Éles menet erős szélben visszafelé, legalábbis a Csuhuig. Nem merjük azonnal felránta a fehér rettenetet, top génuával gyűjtünk egy kis magasságot (hiba volt, az én hibám: rossz döntést hoztam). Amikor megfelelőnek érzem a pillanatot, kiadom a parancsot: spí fel! Na, az orrmancsaft még nem érezte megfelőlnek a pillanatot: minden kötelet keresztbe kötött minden kötélen (az én hibám: rossz mancsaftot választottam...), ezt utólag persze a hagyományoknak megfelelően elfogyasztott vodka-kakaó koktélokra fogta.
KF is ideges lett egy pötit:
"Bazmeg, mi a faszt csináltok itt elől, nem használjátok a szemeteket, mit szarakodtok??!!
Mi a faszé nem emelitek fel a sottokat, hogy leellenőrizzétek, ezerszer mondtam már!!!
És mi a fasznak kellett körbevinni a fall-at, amikor jó helyen volt???!!!
Ennyi szerencsétlent egy helyen, bazmeg, mindent nekem kell megoldani??!!!
Húzzuk má fel bazmeg, nem a kötelekkel megy a hajó, hanem a vitorlákkal!!!
Faszok!!
Adjá vodkát, bazmeg!Na ezzel vesztünk két kilométert, hosszban is, meg mélységben is fáj. Végre elindul a spí felfelé, mikor Dév jajkiáltása töri meg a csendet: megy fel a szatyor! Erre Orló mormogása a válasz: tudom, én kötöttem be a fülét a spíbe...
Végre megvakarhatom a tökömet!Befutó után 4 pontos kikötés a Libásban. Tényleg jó hely, hogy mennyire, azt csak másnap reggel tudom meg. De hol van az még!
Tervet kovácsolunk: délutáni szieszta után 1700kor kelés, 1730-as kisvonattal be a rendezvényközpontba. Persze Otti matróz úgy fel van ajzva, hogy nem tudja befogni a pofáját, folyamatosan fecseg, úgy kell ráordítani, hogy kussoljon. Aztán meg Atismatróz jön be a hajóba zörögni, először rettenetesen hangos SMS-eket küld, aztán meg keres nejlonzacskókat, hogy azokkal zörögjön. Ráordítok, abbahagyja, én erre persze teljesen kipihenten felébredek.
1700-kor mindenki időt kér, hogy felkeljen. Durcásan elvonulok zuhanyozni. Aztán persze a társaság is összeszedi magát, és néhány autó odébbrakása után bekisvonatozik a központba, ahol már javában folynak a később mintegy három órán át tartó díjikosztó előkészületei.
Megesszük a szar vacsorát (marhapörkölt utánzat szétfőtt rosszízű krumplival, tényleg miért a parkettások főznek itt?) Atismatróz hoz egy doboz meggyes és túrós rétest, hogy otthagyjuk.
Díjkiosztón minket kétszer is szólítanak, egyszer az Öböl Kupa ezüstéremének, egyszer a tavalyi aranyéremnek az átvételére. Éva meg még néhány matróz elegánsan nem akar kijönni, menjek csak én, erre megmakacsolom magam, hogy akkor én se megyek, erre Éva jön, erre persze jön mindenki. Ki itt a domináns hím, szameg?
Pallus meg a csapata nagyon örül, hogy átvehetik a nagyon nehéz Nautic Kupát. Megérdemelték, szépen nyerték a futamot.
Kiosztó után Hali programot hajtunk végre. Véletlenül a Magor csapata mellett foglalunk asztalt, halljuk, miről beszélgetnek (nem mi hallgatózunk, ők hangosak). Pallus szerint már megnyerték a versenyt, mert nagy csodák nem történhetnek. Ennek a mondatnak később lesz jelentősége.
Kicsit unatkozunk, mert még nem ittunk eleget. Hogy ez elmúljon, iszunk, és akkor már nem unatkozunk. Néha a parkba is kilátogatunk, ezzel nem vagyunk egyedül.
A haliban a pincér nem érti a pultnál, mit kérek (1 vbk, 1 uni) azt mondja, miért beszélek oroszul. Ezt meg én nem értem, mindegy, nem kerekítek belőle eseményt.
A pincér, aki nem érti, mit beszélek, aki a vállán viszi a halit, már nem szolgál ki minket, mert késő van (2230 múlt...). Gorombasága és tahósága láttán szóba elegyítem magammal. Elmeséli, hogy képzeljem, milyen vendégek vannak: az előbb pl. volt itt egy olyan, akinek nem értette a rendelését, mert oroszul hadart. Nem zavarta, hogy tájékoztattam, hogy az én voltam... Legszebb az volt, hogy elárulta nekünk: „...nem akarok nagyképű lenni, de én vagyok a keszthelyi Helikon strandon a lángosos!” Mindezt behéliumozott felső cén. Szétestünk a röhögéstől, később sokat idéztünk tőle.
Amikor az Éva javaslatára a társaság megunta a mulatozást, akkor hazaballagtunk. Abban a pillanatban nem is tűnt olyan veszélyesnek a távolság.
Másnap reggel fél hétkor, négy órás alvás után kipihenten és jókedvűen ébredek órám pittyegésére, mely hang oly kedves nekem. Valaki kikapcsolta éjszaka a kandallót, ezért fáztam, de mint később kiderült, ezzel nem voltam egyedül. A tettes persze a mai napig nem került elő: biztos a Nelson volt!
Forgalom van a mólón, csodálkozva látom, a vitorlázó milyen egy korán kelő fajta. Ezért nem tartom illőnek, hogy a mólón pisiljek, elsétálok a vizesblokkig, ahol megtekintem a WC-re (kakilás) és a zuhanyozóra váró sort. Pisilés közben iszonyatos jövőképem alakul ki.
A hajón kofi és zörgés, hogy a többiek is felkeljenek. Részsiker. Utána kitopogok a vizesblokknál sorban állókhoz, mert már bizony ideje. A legnagyobb megpróbáltatás az utolsó ember kivárása: két jelentős görcsöt kell nagy akaraterővel leküzdenem, nehogy beszarjak, de én győzök. A kagylón ücsörögve meg már nem is olyan sürgős. Mégis jó hely ez a Libás...
Reggeli a hajón, remek. Szilvi és Orló majdnem tökéletesen vásároltak, igaz, Orló a sós szót nem ismeri... Rendrakás, kihajózás, gördülékenyen megy minden (kint se voltam a fedélzetem: Dév egy hang nélkül kiállt a rendelkezésre álló emberekkel), kicsit fájt is.
Rajt előtt megmozgattuk a hajót, Dév meg rám hárította a rajtstratégia kialakításának a felelősségét. Nem esett jól. Déli nézett ki, és ilyenkor két eset szokott lenni: vagy délen rajtolok, és akkor a part mellett csúsznak el, vagy északon, és akkor fentről legyalogolnak. Addig fontolgattam, hogy melyik lehetőséget válasszam, amíg eltelt az idő és elrajtoltunk, ahol voltunk. Nem legalul, de inkább északon, mint délen, tiszta szélben.
Nem is volt szél. Topgénuával próbáltunk meg hatolni, úgy-ahogy csúsztunk. Körülöttünk sok Nau csúszkált, hol az egyik előbb, hol a másik: fölöttünk a Praetor, Geze-Magor, előttünk a Kacor Király(!), alattunk az Arwen meg a Blues (vele együtt rajtoltunk).
Sopi előttünk elindul élesebben vízközépre, Tapsi is arra tart.
Praetor blisztert húz, kicsit mintha meglódulna vele. Vérszemet kapok, mi is felhúzzuk. Hol kiáll, hol nem, de inkább nem, le is szedjük. Sokat szidtuk ezen a versenyen ezt a vitorlát, mennyire behatárolt szélerő/szélirány tartományban működik hatékonyan: ez meg is látszott az eredményünkön, de erről majd később.
Érdekes forgatókönyv alakul ki: csak mi és a közvetlenül mellettünk lévők haladnak, egyre érzékelhetőbb tempóban. Nem mozdul senki a hajón, nehogy elmúljon a varázs. Én sem okoskodok: megyek, ahogy bírok. Egyre szebb a látvány: tudom, hogy aki egy ilyen szituban meglép, gyakran kilométereket ad a többieknek. És most mi lépkedünk.
Elő kell venni a távcsövet, hogy közelebbről is gyönyörködhessünk a látványban: a déli part teljesen megállt! Jesszusom, milyen ismert érzés: tehetetlenül vergődni a szélcsend fogságában, miközben egy másik oldalon szépen veretnek a hajók! Csak most mi veretünk!
A veretés persze viszonylagos, csak tartson ki! A Csuhus után az Arwen nekiáll kakaskodni velünk, visz fel minket, látjuk, hogy nem érdemes felmenni, mert lent több a szél. Szerencsére ő is látja, ezért inkább alánkejt, aminek abban a pillanatban örülünk, majd csak később nem. Felhúzzuk a blisztert, szépen kiáll és dolgozik. Ott van még mögöttünk a Kacor király, ő még nem húz spít, eleinte tartja velünk a lépést a topgénuával, csak később kezd lemaradozni.
Nyugodt menet van, én előremegyek a napozóteraszra, ott unatkozom tovább. Orló és Szilvi igyekeznek a hajó szempontjából legjobb helyre ülni-feküdni, mindent megtesznek a sikerért. Kis kiabálás után így jár el Atis is. Otti a kajütben alva segíti a hajó menetét, Éva pedig próbálja beszélgetéssel ébren tartani Dévet, akinek a kormány és a spísott kezelésén túl nincs más feladata.
Unalmas az élet az orrban, ha nem lehet köteleket keresztbe kötni, így kis mászkálással bírom ordításra Dévet. Ez belé is életet lehel. Néha ugyan pesszimista, hogy megkapjuk az Arwent, de ezt én csak a kötelező kormányosi manírnak tulajdonítom, mert én nem is látom azt a hajót (eltakarta a bliszter). Az mindenesetre örömmel töltött el, hogy csak három Asszót látok köztünk és a befutó között, a mezőny meg már a karácsonyra kapott remek távcsövemmel se nagyon kivehető már.
Eszméletlen érzés, ezt mindenkinek ki kell próbálnia 1001-szer, mielőtt meghal.
A befutó előtt még a Fináczi Gyuri elé halzolunk, hogy megverjük.
Igazán már azt se bánom, hogy az Arwen kicsit beleköpött a levesünkbe azzal, hogy előttünk futott be. Meg a Kishamis, meg három Asszó...
Volt Meniscus csatakiáltás három tapssal a befutóban, Csilla gratulált, mi megköszöntük a versenyt, majd egy jól kivitelezett halzolással Füred felé fordítottuk a hajó orrát. Hogyan végeztünk összesítésben, azt még nem tudjuk, vagy elsők, vagy másodikak vagyunk, attól függően, hogy a Geze-Magor milyen helyet ért el a harmadik futamban. Ha hetedik, vagy rosszabb, akkor nyertünk, ha nem, akkor ezüstérem fáradozásaink jutalma. Tulajdonképpen elégedettek vagyunk.
Öntudatos vitorlázóként csak kicsit később kapcsoltunk be a motort (a blisztert meg csak jóval azután szedtük le, mikor már nem tudtunk bliszterrel motorozni...) majd Orló kormányzása alatt, éveknek tűnő másfél óra múlva Szilvit kiraktuk Földváron (elrettentő példaként: mindenki így jár, aki rosszul viselkedik): Közben nekem jutott 20 perc pihentető alvás a 2500 rpm-el működő motor mellett. Éva és Szilvi megbeszélték az anyagiakat, nekem semmit nem kellet fizetni (óriási – ide máskor is jövök!)
A nagy sikerre való tekintettel én még magamba gyűrtem némi alkoholt, a többiek már erőltetni se tudták.
Orló visszakormányozta a hajót Füredre. Atismatróz közben példamutató önállósággal leszerelt. Kikötés után kicsit megrogyva tisztába tettük a hajót, megszabadítottuk gönceinktől és eltettük a következő versenyre. Átvedlettünk szárazföldi patkányokká.
Még melegében számot vetettünk a fogyasztással, hogy gyakorlati tapasztalataink alapján aktualizálhassuk beszerzési bibliánkat, a TVSK.xls fáljt. Csak kivonatosan: sokkal több vörösbor, kóla és újhagyma kell, egyáltalán nem kell lilahagyma és nem kell kenyér, ha Szilvi csinál 40 szendvicset.
Aztán kezet ráztunk, puszilkodtunk, beültünk az autókba és hazajöttünk. Nálunk Atismatróz vezetett, mert ő nem ihatott előtte, hiszen még el kellet autózni Miskolcra.
Ez történt.
Záró gondolatként hadd idézzem Éva gondolati alkotását, utalva a végerdményre, ill. arra a beszélgetésre, melyet óhatatlanul hallottunk a Haliban melettünk ülő asztalnál a medve bőrére ivó Pallustól, mely szerint itt már nagy csodák nem történhetnek (akkor az első helyen álltak, 2 ponttal, mi a másodikon 8-cal):
"medve bőre vermet ás"
ps. Kedd reggel a sailing.hu vezető híre Pallus beszámolója a Pünkösdi Regattáról. Idézem:
"Egy jó ütemű blisteres halsolással végül a kvartettból másodikként, osztályban pedig nyolcadikként haladunk át a célvonalon. Ezzel a három napos összesítést a Meniscus csapata nyerte osztályunkban, gratulálok nekik"
Köszönjük.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése