Hőskor

A hajónapló gondolata még fel sem merült, amikor valakivel megosztottam egy korai élményünket. Emlékezni mindig jó, ezért beteszem ide is. Amikor én még kissrác voltam... Az előbb említett LuPé (Sudár Regatta), hét gyerek (2 db. két hónapos - Netuddki és Péter, két db. hat éves - Vera és Vagyim, egy db. hét éves - Balázs meg nagyobbak: Dani és Dávid), nyár, meleg, Kenese-Füred viszonylat. A kicsikkel jó volt vitorlázni, mert a mózeskosarat pont be lehetett szorítani a kajütben az ágy hátsó végébe, keresztbe. Szerettek is kreutzolni a kicsik, mert az egyik vigyázzban állt, a másik fejen állt. Takkváltáskor meg testhelyzetet váltottak. (Könnyű nekünk: a gyerekorvosunk megszállott vitorlázó. Meg finom a saját főzésű pálinkája. Szeretjük is egymást nagyon). Út közepén szoptatás, mert idő van. Grósz le, horgony. Persze a grósz csak úgy a kajütbejáratra, amit persze teljesen elzárt, benn egy pillanat alatt lett 60 fok, levegő meg semmi. Asszony meg parallel szoptatja bent a két gyereket. Azóta sem értem, hogy miért nem lett ez a kedvenc szórakozása… Utána indulás tovább Füred felé. Láttam már, hogy valami goromba időjárás készülődik, de gondoltam, még időben kiérünk. Hát nem. A kikötő bejáratától 200 m-re kaptuk meg az első nyomást, olyan hetes teteje lehetett, a grószt nem volt könnyű a gyerekeknek lerántani. Persze, mondtam, a tapasztalat hiányzott! Ma már nem lenne ilyen problémánk, de akkor volt. Külmotorral meg nem tudtunk behaladni a kikötőbe, úgyhogy valahogy beevickéltünk a Mahart mellé, ott dobtunk egy horgonyt. Az egész manőver közben (akkor egy örökkévalóságnak tűnt) a legszebb látvány az volt, ahogy a benti gyerek próbálja meg végtagjai szimultán használatával a mózeskosarakat a leeséstől megvédeni… Szóval, stabilizáltuk a helyzetet, mindenki csurom vizesen benn a kajütben, vigyorogva egymásra, hogy milyen hősök voltunk. Na, aztán elvonult a vihar, kikötöttünk a Szöviben. Ismerőseink azóta is mesélik, hogy kiszállásunk a bűvészek azon mutatványához hasonlított, amikor a cilinderből több km színes szalagot húznak ki: jött még egy gyerek, meg még egy, meg még egy, a slusszpoén az volt, amikor még a két gyerekkocsit is elővettük. Nna, szóval volt hőskor is. De az is igaz, hogy minden alkalommal történik valami, ami új és még nem volt. Kíváncsi vagyok ez meddig tart.