Botlás

Valamiért népszerű verseny a Félsziget-kerülő, sok hajó, köztük sok Nau indult. Élesedik a verseny az előkelő ranglista helyezésekért, ezért jól akartunk menni. Nem sikerült.





A hiba megbosszulta magát.


Jó csapatot rántottunk össze a Szigetkerülőre, még Matyi is ikszelt. Atis újra a Meniscus fedélzetén, irigykedhet a többi Nau, ahol vendégművészként fellépett. Reggel gyűlt össze a csapat, a fent említetteken túl jöttek a kisikrek, Éva, Dávid, ja meg a Keptén – az én vagyok - is ott volt (a Tótottó nem). Rettenetes időjárással rémisztgettek minket, a hajó összerakása után a sátorban kerestünk melegebb éghajlatot: nem találtunk. Kávéval és habos kakaóval múlattuk az időt, eredményesen. Mikor elég idő elmúlt, fölvettük az összes meleg ruhánkat, majd kihajóztunk.

A rajtterület a Koloska előtt volt, meleg pillantásokat vetettünk a vízkivételi művekre. Méregettük a rajtvonalat, jó erős N szél volt, jobbnak láttuk fent rajtolni, hogy a nyomikba tudjunk ejtegetni. Nem volt jó ötlet: a Kerekedi után folyamatosan csökkent a szél ereje, tiszta hátszélben meg nem tudtunk menni, a halzolás előbb-utóbb elkerülhetetlenné vált. Előtte azonban elment felettünk a Ponzor Vantid, érdekes, hogy milyen sokáig voltak mögöttünk.
Kényelmesen jöttek föl az alsó hajók, a Classicát tudtam beazonosítani - mondjuk nem volt sok alkalmam nézelődni, küzdöttem a hátszéllel, halogattam a halzolást, de aztán már nem tudtam elodázni az elkerülhetetlent. Mintha éreztem volna, hogy jön a vég:jött.

Nem értem. 1. A felelősök fordítva kötötték be a spít (persze megmagyarázták: fordítva adták a kezükbe. Messze vezetne az akkor felmerült gondolataim taglalása...), a hátsó él ment előre, az első hátra. Nem csoda, hogy végig szarakodott (nem büntetendő, de kerülendő szó), nem állt rendesen. 2. Nem volt tiszta a negatív szár, halzolás közben bekerült az orrlámpa alá. Nem kellett az oda, Dév előreszaladt kiakasztani, közben 3. Megállítottam a halzolást. Mit ír erről a nagykönyv? Hogy nem szabad, mert a grósz által megkavart szél feltekeri a fórstágra. 4. Ez történt.

Úgy rátekeredett innen és onnan, hogy se kibogozni, se leszedni nem tudták a szakemberek. Persze sokféle ötlet született, némelyiket elkezdték megvalósítani, majd új projekt indult. Nem álltunk rosszul eddig, ez a helyzet változott meg gyökeresen: a bíbelődés közepette elment a TELJES mezőny. Fasza (500.- Ft.). Egy szó mint száz, levettük a spít, meghalzoltunk és pihegtünk. YS II, YS III hajók vettek körül, csodálkozó pillantásokat lövellve felénk.

Na mindegy, mentálisan összeszedi magát a társaság, és visszahúzzuk a spít. A legjobbkor: a csőben fireg-forog a szél, 40 fokokat pörgünk jobbra-balra, mintha egy táncparketten hajbókolnánk. Sebességünk ennek megfelelően nincs. Némi jókedvre derít azonban a Dulin Jenő, aki parizer egy két Sudár alkotta szendvicsben. Vénségére ismerkszik meg a tuttival... Mondjuk pészmékerrel könnyű.

Na aztán megkönyörülünk a spín és lekapjuk. Jön a szokásos dilemma: a rövidebb utat válasszuk a kisebb széllel megelégedve, vagy menjünk távolabb a parttól, egy hosszabb úton, a jobb szél reményében. A Fantomot kergetjük, nem szakadok el tőle. Semmivel sem vagyunk gyorsabbak, a sajkodi bóját annyival veszi előttünk, amennyivel előttünk volt a csőböl kijövet. Bója után mit évők legyünk? A Fantom a spít választja, megkötve a kompromisszumot a tompább menettel, én inkább fokkal megyek fel a part alá, van tervem. A tervben nincs hiba, csak mire van annyi magasságunk, hogy spít tudunk húzni, ott elfogy a szél. Mutatnám én ezt a Windgurunak... Alattunk harsognak a hajók, mi meg csak csorgunk. Legszívesebben pedált szerelnék a hajóra, hogy legalább vízibicikliként lehessen hajtani. Mindegy, leérünk a csőig, a Fantomot nem is látjuk, úgy elszaladt.

A csőben viszont új erőre kap a Meniscus, egyre-másra hagyjuk ott a hajókat, elmegyünk az Aquanauta nevű Elan 34-nek, akivel még odafelé keveredtünk össze és sokat gyűrtük egymást. Adott esetben egész gyorsnak tűnik a hajó. Jövünk föl a Fantomzolira, majd ő a csőből kijövet túlhúzza egy csoffadásba, ezt látva kiforduluk, szegény Zoli, most eszi a kefét. Számbavesszük a következő feladatot, a Predator még foghatónak tűnik, tovább nem látunk osztálybeli ellenfeleket.

Krajcolunk Tihany alatt, igyekszünk elkerülni a csoffadásokat és jól fordulni a szélfordulókkal. Valamit jól csinálunk, mert a Predator előtt vesszük a hajógyári bóját és itt ér véget számunkra a játék. A befutóig lóverseny, okoskodni nem lehet, pedig megyünk rá a Gezére (Magorra? Ki tudja.). Ha a Koloska előtt van a befutó, sanszos, hogy megfogjuk, de nem ottt van, így nem. Olvasom Pallus billentyűzetéből, hogy ő se volt messze. Ha ezt tudom, nem tekerem fel a spít odafelé... Na jó, ez csak bableves volt.

5.

Ez nem az osztályzat, ez a helyezés.

Leülhet, legközelebb javíthat.

Kétszer kettő néha öt

Különleges verseny a csopaki négykezes: magad uram, ha szolgád nincsen. Tanulságos, a tanulságok legalább egy évig kitartanak.



Szeretem nagyon.

Itt nincs mellébeszélés, a felelősség maszatolása: itt tenni kell a sikerért, nem az ordibálás, hanem a teendők megfelelő megtervezése és ellátása viszi előre a hajót. Emlékszem, a hősidőkben a Slezákkal mentünk (éjfélkor spinnakerrel büntetőzni a Sudáron, nem volt egyszerű, merthogy nem is nagyon értett hozzá egyikünk sem...), aztán magától értetődő módon Évával, majd, mikor neki elege lett belőlem, most már évek óta Dáviddal megyünk. Ilyenkor nincs kapitány-legénység beosztás, mindenki oda kap, ahol az adott pillanatban a leghasznosabb.
Reggel talizunk és hajózunk ki a rajtterületre, ahol szép számmal gyülekeznek a versenyzők. A hendikep lebonyolításból adódóan abszolút befutó van, mindenki esélyes (elvben). Mi is. Tervezgetjük a büntetőzésre legalkalmasabb területet, a rajt előtt a csopaki tűnik ideálisnak. Idén hál istennek kimarad a sajkodi bója, nem kell átmenni a csövön, ez némileg egyszerűsíti az életünket. Helyette Széplakon és Káptalanfürednél vannak még büntető szakaszok. Északi fúj, rajt.

A part mellett indulunk, több frissülést látunk erre, mint a vízen. Nem rossz. A háromperces után nem húzunk spít, mert közel van a büntető szakasz: első hiba. Ugyanis itt nem fogunk büntetőzni, mert a valóságban másképp van kitűzve a szakasz, mint ahogy az a kiíráshoz mellékelt rajzon volt, nem lehet az ideális félszél-félszél irányban teljesíteni. A döntés meghozatala után felrakjuk a kis golyót, addig az Arwen mintegy 200 m előnyre tesz szert – ezzel fog minket megverni, de majd csak négy és fél óra múlva. A tihanyi bója előtt halzolunk kettőt, majd spí le (miért is ne ilyenkor próbáljuk meg életünkben először a fukszba leszedni: Dávidnak tetszik, mert majdnem beesik az ablakon). Vesszük a bóját és irány a hajógyári bója, krajc. Nem kell sokat igazítani, együtt megy a mezőny nagy része, Arwen előttünk, Praetor mögöttünk, ezt többet nem írom le, mert a befutóig ez a sorrend.

Egyszerű az élet a Meniscuson, fúj rendesen és nincs mit tenni, a fordulók is rendben mennek: én dobom, Dév húzza, jobb, mint heten...

A hajógyári bója után nem tudunk spít húzni, túl éles, van, aki erőlteti, meg is van az eredménye: fetrengés fetrengés hátán. Drengolunk Széplak felé, de nem tudjuk pontosan, merre van. Csak be kellett volna táplálnia GPS-be az adatokat, de Dév mindig kiröhög, néha már cikinek érzem, hogy vitorlázás helyett a bitekkel foglalkozom. De most jól jönne, de nem jön, ez van. Megyünk a csordával. Aztán persze meglesz a bója és elkezdjük a büntetőket. 6 körünk van, a becsült 20 perc alatt bő tíz perc egy kör, tehát több, mint egy órát tökölünk itt. Vannak persze játszótársaink, egy 8mOD kekeckedik állandóan, hol előttünk, hol mögöttünk. Nagy a szél, óvatosan veszem a bójákat, melyek – hajó lévén – nagyot tudnak ütni. Élénken emlékszem tavaly a Praetorra, aki nekiment a zsűrinek, rossz hangja volt.

A Nau sorrend nem változik. Megpillantjuk az Aiolost, fura érzés kintről nézni. Nem jó.

Aztán lehúzzuk a hatodik szalagot is, ami azt jelenti, hogy végeztünk a sebességünk miatt ránk mért büntetéssel. Irány Káptalanfüred.

Okoskodunk, hogy tudjuk megfogni az Arwent, de sehogy. Sőt, a szél az északi parthoz közelebb erősebb, így a Praetor, aki Széplak után igazított egyet északra, erősen jön ránk. Veszélyes is, de mivel elkövet egy hibát ( a káptalani bója előtt nem igazít ránk) nem kerül elénk. Ennek igazán örülünk. Vesszük a káptalani bólyát, nyugtázzuk, hogy igazán itt lett volna jó büntetőzni, majd Csopak felé haladva eltűnődünk a spín. Van aki nemcsak tűnődik, hanem felrakja, esnek is szépen délre. Mi maradunk a tűnődésnél, majd azt is abbahagyjuk. Az Aiolos előttünk van, ezt a szégyent nem hagyjuk, kikerülve a part melletti csoffadásokat, elmegyünk neki. Ebben segít a topgénua is, amit a leállásban kitekerünk. Pallus lesem fél szemmel, 8mOD-al jön mögöttünk-alattunk, nem verhet meg. Nem is teszi, eggyel előtte megyünk be. A héten másodszor verem meg, jól esik.

Összegezve: ez egy jó kis kaland volt, nem hibáztunk, csak egyszer, jól jöttünk ki egymással, nem is mentünk túl rosszul. Bizonyos szempontból egyszerűbb volt, mint a teljes csapattal, de ezt elég évente egyszer kipróbálni. Jövőre, remélem, ismét kipróbáljuk.