Kétszer kettő néha öt

Különleges verseny a csopaki négykezes: magad uram, ha szolgád nincsen. Tanulságos, a tanulságok legalább egy évig kitartanak.



Szeretem nagyon.

Itt nincs mellébeszélés, a felelősség maszatolása: itt tenni kell a sikerért, nem az ordibálás, hanem a teendők megfelelő megtervezése és ellátása viszi előre a hajót. Emlékszem, a hősidőkben a Slezákkal mentünk (éjfélkor spinnakerrel büntetőzni a Sudáron, nem volt egyszerű, merthogy nem is nagyon értett hozzá egyikünk sem...), aztán magától értetődő módon Évával, majd, mikor neki elege lett belőlem, most már évek óta Dáviddal megyünk. Ilyenkor nincs kapitány-legénység beosztás, mindenki oda kap, ahol az adott pillanatban a leghasznosabb.
Reggel talizunk és hajózunk ki a rajtterületre, ahol szép számmal gyülekeznek a versenyzők. A hendikep lebonyolításból adódóan abszolút befutó van, mindenki esélyes (elvben). Mi is. Tervezgetjük a büntetőzésre legalkalmasabb területet, a rajt előtt a csopaki tűnik ideálisnak. Idén hál istennek kimarad a sajkodi bója, nem kell átmenni a csövön, ez némileg egyszerűsíti az életünket. Helyette Széplakon és Káptalanfürednél vannak még büntető szakaszok. Északi fúj, rajt.

A part mellett indulunk, több frissülést látunk erre, mint a vízen. Nem rossz. A háromperces után nem húzunk spít, mert közel van a büntető szakasz: első hiba. Ugyanis itt nem fogunk büntetőzni, mert a valóságban másképp van kitűzve a szakasz, mint ahogy az a kiíráshoz mellékelt rajzon volt, nem lehet az ideális félszél-félszél irányban teljesíteni. A döntés meghozatala után felrakjuk a kis golyót, addig az Arwen mintegy 200 m előnyre tesz szert – ezzel fog minket megverni, de majd csak négy és fél óra múlva. A tihanyi bója előtt halzolunk kettőt, majd spí le (miért is ne ilyenkor próbáljuk meg életünkben először a fukszba leszedni: Dávidnak tetszik, mert majdnem beesik az ablakon). Vesszük a bóját és irány a hajógyári bója, krajc. Nem kell sokat igazítani, együtt megy a mezőny nagy része, Arwen előttünk, Praetor mögöttünk, ezt többet nem írom le, mert a befutóig ez a sorrend.

Egyszerű az élet a Meniscuson, fúj rendesen és nincs mit tenni, a fordulók is rendben mennek: én dobom, Dév húzza, jobb, mint heten...

A hajógyári bója után nem tudunk spít húzni, túl éles, van, aki erőlteti, meg is van az eredménye: fetrengés fetrengés hátán. Drengolunk Széplak felé, de nem tudjuk pontosan, merre van. Csak be kellett volna táplálnia GPS-be az adatokat, de Dév mindig kiröhög, néha már cikinek érzem, hogy vitorlázás helyett a bitekkel foglalkozom. De most jól jönne, de nem jön, ez van. Megyünk a csordával. Aztán persze meglesz a bója és elkezdjük a büntetőket. 6 körünk van, a becsült 20 perc alatt bő tíz perc egy kör, tehát több, mint egy órát tökölünk itt. Vannak persze játszótársaink, egy 8mOD kekeckedik állandóan, hol előttünk, hol mögöttünk. Nagy a szél, óvatosan veszem a bójákat, melyek – hajó lévén – nagyot tudnak ütni. Élénken emlékszem tavaly a Praetorra, aki nekiment a zsűrinek, rossz hangja volt.

A Nau sorrend nem változik. Megpillantjuk az Aiolost, fura érzés kintről nézni. Nem jó.

Aztán lehúzzuk a hatodik szalagot is, ami azt jelenti, hogy végeztünk a sebességünk miatt ránk mért büntetéssel. Irány Káptalanfüred.

Okoskodunk, hogy tudjuk megfogni az Arwent, de sehogy. Sőt, a szél az északi parthoz közelebb erősebb, így a Praetor, aki Széplak után igazított egyet északra, erősen jön ránk. Veszélyes is, de mivel elkövet egy hibát ( a káptalani bója előtt nem igazít ránk) nem kerül elénk. Ennek igazán örülünk. Vesszük a káptalani bólyát, nyugtázzuk, hogy igazán itt lett volna jó büntetőzni, majd Csopak felé haladva eltűnődünk a spín. Van aki nemcsak tűnődik, hanem felrakja, esnek is szépen délre. Mi maradunk a tűnődésnél, majd azt is abbahagyjuk. Az Aiolos előttünk van, ezt a szégyent nem hagyjuk, kikerülve a part melletti csoffadásokat, elmegyünk neki. Ebben segít a topgénua is, amit a leállásban kitekerünk. Pallus lesem fél szemmel, 8mOD-al jön mögöttünk-alattunk, nem verhet meg. Nem is teszi, eggyel előtte megyünk be. A héten másodszor verem meg, jól esik.

Összegezve: ez egy jó kis kaland volt, nem hibáztunk, csak egyszer, jól jöttünk ki egymással, nem is mentünk túl rosszul. Bizonyos szempontból egyszerűbb volt, mint a teljes csapattal, de ezt elég évente egyszer kipróbálni. Jövőre, remélem, ismét kipróbáljuk.