Hurrá, nyaraltunk!

Rendhagyó bejegyzés a hajónaplóba. Ez történt a Meniscuson 2008. aug. 15-24. között. Úgy kell csinálni, hogy vázlatot kell csinálni L. Mi történt szombaton? Először nem mentünk át Kenesére, összevesztek L. Nem mentünk át, te kurva ideges voltál, aztán másnap reggel elindult a Rosa, mi is azzal a lendülettel É. Kajáltunk P. Voltunk versenyen, dúdáltak nekünk L. Kajáltunk P. Nem tuttunk vacsorázni a sátorban, mert csülök volt L. Elmentünk a 12-es büféhez, ott kajáltunk rántott ponty, VBMP P. Etttünk, visszajöttünk, aludtunk L. Odafele bereffeltünk és kireffeltünk G. A Matrix parkolóőrt játszott Kenesén É. Sopinak odaadtuk a paraszolvenciát G. Vettünk cipőt, megnéztük az X35-öt belül tetszetős franciás megoldások, kívül szarok a kötelek, kormányos külön ketrecben G. Nyertünk 86 pár vitorláskesztyűt, kaptunk egy kurvanagy kupát, amit nem viszünk haza, mert nem férnek el É. Mi történt vasárnap? Éjszaka 6.kor a Papa sörösdobozba lépve felébresztette a a családot É. Reggel Péter ébredés után: 4 csomós szél van, süt a nap, és éhes vagyok G. Ratkovicsékkal majdnem, kecske is, káposzta is. G. Papok pincéje, finom kaja, közepes rozé, hugyízű Merlot, most azt isszuk É. Pihi, utána Micike négyszer megvolt, borhét, Figula, Söptei, Jásdi, Piffáth, Figula. G. Papa menj az ágyamból. P. Mi történt hétfőn? Asse tom hétfő mikor volt L. Elmentünk Ábrahámhegyre, ahol nekünk az nem tetszett, de már nagyon éhesek voltunk, ezért elmentünk a Vörös Szalonba, ahol az nem tetszett, azért elmentünk Badacsonyba P. Netuddki hisztizett, ezért megtaláltuk az éttermet É. Csak a Mama, aki egy csökött nyomorék, szokott hisztizni, amikor spinnakert húzunk L. Egy néni át akart verni minket, de nem hagytuk magunkat É. Bunkó kikötőmester után szar kaját ettünk. A pincértől az MSZMP elvett 10 lépcsőt Badacsonyban É. Badacsonyban Csepregi Éva csak egy szál bikinit hozott el. Minél távolabb vagyunk Budapesttől, annál csúnyábbak az emberek É. Mi történt kedden? Buzi németek felébresztettek É. Sertésvirslit hoztak, otthagytuk, de nem én É. Megmásztuk a badacsonyi hegyet, az történt, ami szokott. Pé kapott mezt, én karkötőt L. Voltunk badacsonyi kiránduláson ,te berúgtál sajnos, de attól még írsz, de egyébként kaptam mezt, aztán most játszunk, aztán gondolom még kimegyünk P. Mi történt ma, Vica? G. Vica alszik Papa P. Netuddki be akart költözni a fukszba, de ott már aludtak, L. Erre visszafekütt a helyére G. Mi történt szerdán? Szerdán mentünk át Szigligetre G. Várjávárjávárjá P. Hajnali 3-ig hallgattuk a dicsót É. Reggel elémentél tusolni, aztán a lányok kiestek, aztán odajöttek a Mamáék is, deizé vagyok P. Ez nem ér P. És akkor utána elmentünk Szigligetre P. A szigligeti öbölben párszor kifaroltunk, a hülye amatőrök néztek L. Vacsoráztunk a Marikánál, marhapörit tojásos nokival, G. evett bablevest is előtte, az meggyötörte a testét É. Negyed tizenkettőkor megjött a Magor, kedvéért átálltunk. G. 2318-kor É. Ez történt csütörtökön Átmentünk Lellére É. Elesett a Netuddki É. G. kitalálta azt a szabályt, h. minden csúnya szó 500 Ft. L. É. hatszor elverta a G.-t durákban, G. sírt. Amíg a gyerekek csúzdáztak P. Elmentünk a vitorlás étterembe, ahol jó fejek voltak a pincérek L. Utána perpatlonoztunk L. G. rászokott az éjszakai vécézésre É. Ez történt pénteken L-t elvittük orvoshoz, átkötözte G. Megnéztétek a vízilabda elődöntőt, vagy nem tudom mit É. Netuddki áthozta a hajót É. Ez nem igaz G. Csak Öszödig kormányzott G. Akkor azt írd bele É. Átjöttünk Földvárra, ahol támadnak az árvaszúnyogok, vagy nem tudom, mik É. Elmész a helyemről, be szeretnék takarózni P. Egy másodperc G. Ez történt szombaton Már nem emlékszem É. Felkeltünk P. Elmegyek zuhanyozni, utána megmondom L. Béci lenyúlt 5 500 Ft-ra. Ilyen nem volt 12 éve. G. Felkeltünk, jó ronda volt a hajó reggelre az árvaszúnyogok miatt, aztán megreggeliztünk, aztán elindultunk Füredre, a csőig egész jól ment, ott találkoztunk a Principessával, meg a többi hajóval (Tecon Kupa volt G.), volt pár Nautic, Stubits az Oxygenen ment, aztán lefotóztak minket a nézelődők, utána kikötöttünk, leszereltük a hajót, te tárgyaltál a Barnabással meg a Szabónéval, addig mi a Mamával a hajón durákoztunk, visszajöttetek és kimentetek a sátor alá én meg lefeküdtem a csicsikálni. L. Estére É. kedvéért elromlott az idő, hogy másnap hazajöhessünk G. Ez történt vasárnap Kérdezd meg a Mamát, miért nem tudod leteírni (így mondta G.) P. Megnyertük a vizilabda döntőt Pekingben és hazajöttünk É. E. i. a.

Minden jó, ha bronz a vége

Minden pályaversenyt az Országos Bajnokság edzésének fogunk fel. Igyekszünk állandó csapattal készülni. Elméleti felkészülést és edzéseket tartunk. Folyamatosan kutyapicsázzuk a kormányosunkat. Egyszóval: a szezon egyetlen jelentős versenyére úgy készülünk, ahogy csak bírunk. És eljött ez a verseny is, mint eddig mindegyik. Eldobtuk a szopóálarcot Jó előjelekkel várhattuk az OB-t, szépen összeállt a csapat, a fejekben rend volt, a kezek és lábak automatikusan mozdultak, leszegett fejjel tolja a mancsaftéria az xls-t, akár álmából felkelve is. A hajót is tisztességesen felkészítettük, kiemeltük, az alját nagynyomásúval letisztítottuk, megint kiemeltük és az oldaláról ecettel eltávolítottuk a vízkövet és a Barnabás féle szuperpempővel leápoltuk. Péntek reggel elkezdtek szivárognia mancsaftok, a meghirdetett érkezési időpontot senki sem vette komolyan, de nem lett botrány. Mire mindenki megérkezett, a hajó is vízre került. Kicuccoltunk (kiraktuk a napernyőt és a kandallót), becuccoltuk a személyes motyókat és vízre szálltunk. Az edzésterv rajtgyakorlatot és a jellemző manőverek gyakorlását tartalmazta. A 470-esek a paksi kikötő elé raktak ki egy kis edzőpályát, ezt használtuk mi is. Öt rajtot sikerült abszolválni, ebből egy se sikerült, mind a kormányos hibája miatt. Remek előjelek, jó hangulatban hagytuk ott a pályát, amikor a kishajósok visszajöttek az ebédszünetből. Következő feladatként Matyinak intéztünk egy harmadik segget, bedobtuk a vízbe, a Balatonban hagyattuk vele a szemüvegét (70e Ft, drága sport a vitorlázás), Évának összetörtük a bal keze kisujját, Orlónak pedig bordatörést terveztünk, de sajna az nem jött össze. Utána még kétszer kiemeltük a hajót, Matyi megjárta a háztartási boltot és sok emberrel beszélgettünk. Nagy baj nem történt, de az anyagi kár sem lebecsülendő. Szombat délelőtt pakolunk a hajóba 200 kg ólmot (thx to Scholtz Imi), hogy ne érje szó a ház elejét (az Oxygen mellettünk átkozódik, hasonló cipőben járva), majd ünnepélyes megnyitó (mindig elérzékenyülök), majd szél hiányában elkezdődött a halasztás, ami tartott du. négyig, amikoris lelőtték a napot. Nem maradt más hátra, mint várni az esti partit. Megérte a várakozás, mert ugyan a pazar menüt (hallod, Csillamama! Pazar menü!) Szilvi hibájából nem tudtuk megkóstolni (történt ugyanis, hogy a rontáshozó nagy meglepivel állt elő: a hajó végénél olyan rostonsült vacsorát kerekített szerb csevapcsicsából és minden hozzávaló finomságból – a remek vörösbort is beleértve -, hogy szuszogásig ettük tele magunkat), az italok viszont nagy barátaink lettek, a barátságnak csak a másnap vetett véget. Véget nem érő pókerezés tartota ébren a mocókat, akik még a leendő töritanárukat is kóstolgatták az asztalnál éjjel 11 felé. Szép gyerekkor... Az éjszaka átélt kalandjaimmal nem untatok senkit, azt már szóban mindenkinek többször elmeséltem, mert tetszett a fuldokló röhögése a hallgatóságnak. Na aztán másnap (ééérted: másnap!) tényleg elkezdődött a bajnokság. Fing szél, vízre szállunk és abszolváljuk az arra a napra rendelt szent evangéliumot. Semmi jó: 4,6,8,4. Tulajdonképpen a negyedik hely nem is lenne rossz a dobogó szempontjából, de a többi... Jó, lehet ejtő is, de nem lehet erre alapozni. A nagyobb baj az, hogy jószerivel közünk sincs az elejéhez: egyszer tudunk velük menni, de akkor a krajcbójánál úgy leállt a szél, pont, amikor mi értünk oda, hogy egy fél kört kaptunk a Classicától. Jóvannna, tudom, jobban vitorláznak (még szép) de akkor is. Kis szélben nem vagyunk jók. Másnap is kis szélben hordozzuk körbe az ólmot a pályán, meg is van az eredménye: 2,6,8. A második nem rossz, de a többi... A rajtok nem rosszak, a csapat tökéletesen tolja az xls-t (csak egyszer felejti magát hátul Matyi, Éva ki is repül a szövőszékből a spí leszedésekor), a hardver se rosszabb a többieknél (Sopi grósza szerintem teljesen megegyezik a miénkkel) de hát a topgénua nem a barátunk. Különösen a Sopié húz imponálóan: baromi gyors és éles a cuccával. A Calssicáról ne essék szó: ők a classica osztályban indulnak. Külön fáj, amikor Pallus mögöttem véve a krajcbóját megver az utolsó hátszélben. Korábban kellett volna halzolni, ezt fogom mondogatni magamnak az év hátralevő részében. Kis szélben nem vagyunk jók. Este bejön a front, a sátor alatt keresünk menedéket a szél és az eső elől, részsiker: a tervezők szándékainak megfelelően a sátor közepén nem lehet megmaradni a beeső víz miatt. A pulthoz húzódunk, ott mutatjuk a példát gyerekeinek, hogy lehet sörunikummal múlatni az időt. Még lórumban is megvernek - marad az erőemelés. Közben persze izgulunk, hogy maradjon a szélből másnapra. Marad, ezért halasztanak. Fasza. Nagy szélben nem vitorlázunk. Halasztás délutánig, majd amikor lecsoffad, vízre szállunk és ott unatkozunk tovább. A szopóálarcot átdobjuk a Fantomra, Zoli röhögve továbbdobja a Sopinak, aki még ekkor nem tud róla. Majd megtudja, de akkor már késő lesz. Zoli meg sajnálni fogja, hogy nem szólt. Papphegyről visszajön a NW, egyre erősödik, levesszük a topgénuát. Csilla elémegy a szélnek, rajthoz készülődünk. Mi reffelünk, mint a mezőny jó része, van, aki nem. Izgulok, hogy a mezőny tapasztalatlanabb része ne haváriázzon a rajtnál, de feleslegesen. Tiszta rajt lében, Pallus full taklival előttem, Classica felettünk. Első krajcban lekeresztezzük a Mojirtót, tartjuk a lépést az elejével. Tiszta spíhúzás, a műszer 13-15 kn szelet mutat, finom ejtések. (hm...) A mocók hátul bökdösik egymást és mutogatnak a hajó mögött kisimult vízre: siklásban vagyunk! A lékapunál a halzolást nem vállaljuk be, a rosszabik bóját vesszük, mindegy, megy a második krajc. Egy jó fordulóval csúsznánk ki a Sopi és a Pallus alól, de fent több a szél, nem válik be a számításunk. Mindegy, még benne vagyunk a meccsben, a krajcbójánál hibátlanul felmegy a spí, kezdődik megint a siklatás. Igggen élvezetes a menet, önmagában is, a mögöttünk lévők már nem érhetnek utol, a negyedik hely sem rossz. A hátszél közepén azonban Sopi felveszi a szopóálarcot (mondtam, hogy nem szólt neki a Fantomzoli!) és keményen használja is: eltörik az árboca! Később, a parton mesél el, mi is történt: a topveret adta fel. Kár, kár, kár, igazán nem is örülünk, hogy emiatt előtte futunk be. Fáj a látvány mindenkinek. Csilla a befutó után hazaküld bennünket, nagyon bosszankodunk. Nagy szélben nem vitorlázunk. Kikötés után Matyi számolgat: 6-ak vagyunk, ha van másnap 2 futam, még akármi lehet, ha ez, meg ha az. Ha... Haha! Másnap, szerda, utolsó nap, a tapasztalat szerint ha nem muszáj, nem nagyon erőltetik a futamokat. Mikor ellövik a halasztást, Kordagyurival sóhajtunk fel: attyaisten, vége van! Sopival beszélgetek a klotyó előtt, kondoleálok, majd egy hirtelen jött ötlettől vezéreltetve kipróbálásra kölcsönkérem a topgénuáját. Ez olyan, mint egy halottról lehúzni a cipőjét. Neki már úgyse kell... Nagy meglepetésemre kölcsönadja! Szép sporttársi gesztus, köszönet érte! Egy önként jelentkező mancsafttommal átsietünk a BYC-be, elhozzuk a vitorlát, felpróbáljuk, hibátlan, megyünk is vízre, hogy a vitorlázás új dimenzióival megismerkedjünk. Mert kérem ez más világ. A rajt előtt próbálgatjuk a vendégművészt, aki olyan előadást produkál, amihez még nem volt szerencsénk. Kis szélben van sebességünk és élességünk is. Na rajt! Jól helyezkedünk, a Classicával rajtolunk lében, a baloldalt favorizáljuk. Be is jön a taktika, csak az Arwen ver a krajcbójánál, Pallus és az Oxygen elássa magát a vízen. Visszafelé is parti takk, az Arwen viszont kurvagyors, előttünk veszi a lébóját. Ezt szó szerint kell érteni, a bóját magáévá téve akasztja fel rá magát, szegények ezzel kiírják magukat a a szaknévsorból. A futam hátralévő részében biztonsági menetet produkálva leszünk másodikaka a Classica (ki más) mögött. Lesz még egy futam, örömködünk. Bízunk a vendégművészben, nem is alaptalanul, mert - hihetetlen – az előttünk lében rajtoló Pallust úgy gyalogoljuk le sebességgel és élességgel, amire még nem volt példa. Nem mi tanultunk meg hirtelen vitorlázni, nem Pallus keze vált remegőssé: ezt teszi a technika. Egyszerrre bosszankodom és élvezem a szituációt. Az Arwen azonban foghatatlan ebben a futamban, nem is hibázik, nyer, mi a másodiknak futunk be. (Classica óvan? Nem indult, mert már bajnokként nem akarták zavarni a többiek versengését.) Nézzük a többiek befutóját, Matyi számol, majd megint számol, Levi ellenőriz, majd megint ellenőriz, majd repesve közlik az örömhírt: bajnoki bronzérmes a Meniscus! Felrobban a hajó a boldogságtól! Alig hiszem el! 6-3! A legendás 6-3! Jajajajajdejó! Sopinak abban a pillanatban megszavaz a hajó egy folyékony paraszolvenciát. Kikötés után meghívom a mancsaftériát és a barátainkat egy, majd mégegy üveg pezsgőre, mindenki lapogatja a másik hátát, a tetejébe még megkapjuk Kelót is, hogy meghallgathassuk a jótanácsait, gyorsan meg is mutatom neki, milyen vitorlára van szükségünk, kicsit jobbat ígér... Aztán gyűlik a nép a kiosztóra, mi is odaszivárgunk. Hosszú a kiosztó, de ráérünk, majd szólítják a Nautic osztály helyezettjeit és bajnokát: első a Classica (jééé), második a Telihold (jól összemértünk, mormogom mosolyogva Pallusnak gratuláció közben), harmadik a Meniscus! (három ütemes taps).Vigyorgunk a dobogón. Orló büszkén dobálja a fejét, aztán miután levonultunk, az előre megbeszélt terv szerint felkapjuk kezét-lábát és ruhástól behjaítjuk a Balatonba (ő akarta, csak lehet, hogy nem így: azt mondta, ha dobogósak leszünk, ő ruhástul megfürdik a tóban). Még a víz alatt is vigyorog.Nekem a kötelező gondolatok kavarognak a fejemben: gratulálok (mert mi mást is tehetnék) a Bajnokoknak, aztán Sopinak, mert nálam ő dobogós, Pallusnak és csapatának, és köszönöm a szüleimnek, a ponzorunknak és a csapatnak: Orlovits "Orló" Tamásnak (orr), Tokai "Matyi" Mátyásnak (árboc), Solymosi "Éva" Évának (szövőszék), Stubits "Dév" Dávidnak (kokpit 1, taktika), Otti "Levi" Leventének (kokpit 2), Netuddkinek (a Mama segítsége, főleg a spí leszedésénél, meg amúgy is), Adámy "Péter" Péternek (a Papa segítsége, pályafigyelő). Aztán szétszéledünk. Kicsit csalódott vagyok, mert azt hittem, az estét rászánja a csapat az ünneplésre, de nem. Mindenki rohan a szeretteihez, örülnek, hogy ennyi kimenőt kaptak. A Hoffmann család csatlakozik hozzánk örülni, sőt Dév is a hajón alszik, velük kicsit mulatunk.

Aztán véget ér a bajnokság. E. i. a.