Minden pályaversenyt az Országos Bajnokság edzésének fogunk fel. Igyekszünk állandó csapattal készülni. Elméleti felkészülést és edzéseket tartunk. Folyamatosan kutyapicsázzuk a kormányosunkat. Egyszóval: a szezon egyetlen jelentős versenyére úgy készülünk, ahogy csak bírunk. És eljött ez a verseny is, mint eddig mindegyik.
Eldobtuk a szopóálarcot
Jó előjelekkel várhattuk az OB-t, szépen összeállt a csapat, a fejekben rend volt, a kezek és lábak automatikusan mozdultak, leszegett fejjel tolja a mancsaftéria az xls-t, akár álmából felkelve is. A hajót is tisztességesen felkészítettük, kiemeltük, az alját nagynyomásúval letisztítottuk, megint kiemeltük és az oldaláról ecettel eltávolítottuk a vízkövet és a Barnabás féle szuperpempővel leápoltuk. Péntek reggel elkezdtek szivárognia mancsaftok, a meghirdetett érkezési időpontot senki sem vette komolyan, de nem lett botrány. Mire mindenki megérkezett, a hajó is vízre került. Kicuccoltunk (kiraktuk a napernyőt és a kandallót), becuccoltuk a személyes motyókat és vízre szálltunk. Az edzésterv rajtgyakorlatot és a jellemző manőverek gyakorlását tartalmazta. A 470-esek a paksi kikötő elé raktak ki egy kis edzőpályát, ezt használtuk mi is. Öt rajtot sikerült abszolválni, ebből egy se sikerült, mind a kormányos hibája miatt.
Remek előjelek, jó hangulatban hagytuk ott a pályát, amikor a kishajósok visszajöttek az ebédszünetből.
Következő feladatként Matyinak intéztünk egy harmadik segget, bedobtuk a vízbe, a Balatonban hagyattuk vele a szemüvegét (70e Ft, drága sport a vitorlázás), Évának összetörtük a bal keze kisujját, Orlónak pedig bordatörést terveztünk, de sajna az nem jött össze. Utána még kétszer kiemeltük a hajót, Matyi megjárta a háztartási boltot és sok emberrel beszélgettünk.
Nagy baj nem történt, de az anyagi kár sem lebecsülendő.
Szombat délelőtt pakolunk a hajóba 200 kg ólmot (thx to Scholtz Imi), hogy ne érje szó a ház elejét (az Oxygen mellettünk átkozódik, hasonló cipőben járva), majd ünnepélyes megnyitó (mindig elérzékenyülök), majd szél hiányában elkezdődött a halasztás, ami tartott du. négyig, amikoris lelőtték a napot. Nem maradt más hátra, mint várni az esti partit. Megérte a várakozás, mert ugyan a pazar menüt (hallod, Csillamama! Pazar menü!) Szilvi hibájából nem tudtuk megkóstolni (történt ugyanis, hogy a rontáshozó nagy meglepivel állt elő: a hajó végénél olyan rostonsült vacsorát kerekített szerb csevapcsicsából és minden hozzávaló finomságból – a remek vörösbort is beleértve -, hogy szuszogásig ettük tele magunkat), az italok viszont nagy barátaink lettek, a barátságnak csak a másnap vetett véget. Véget nem érő pókerezés tartota ébren a mocókat, akik még a leendő töritanárukat is kóstolgatták az asztalnál éjjel 11 felé. Szép gyerekkor...
Az éjszaka átélt kalandjaimmal nem untatok senkit, azt már szóban mindenkinek többször elmeséltem, mert tetszett a fuldokló röhögése a hallgatóságnak.
Na aztán másnap (ééérted: másnap!) tényleg elkezdődött a bajnokság. Fing szél, vízre szállunk és abszolváljuk az arra a napra rendelt szent evangéliumot. Semmi jó: 4,6,8,4. Tulajdonképpen a negyedik hely nem is lenne rossz a dobogó szempontjából, de a többi... Jó, lehet ejtő is, de nem lehet erre alapozni. A nagyobb baj az, hogy jószerivel közünk sincs az elejéhez: egyszer tudunk velük menni, de akkor a krajcbójánál úgy leállt a szél, pont, amikor mi értünk oda, hogy egy fél kört kaptunk a Classicától. Jóvannna, tudom, jobban vitorláznak (még szép) de akkor is.
Kis szélben nem vagyunk jók.
Másnap is kis szélben hordozzuk körbe az ólmot a pályán, meg is van az eredménye: 2,6,8. A második nem rossz, de a többi... A rajtok nem rosszak, a csapat tökéletesen tolja az xls-t (csak egyszer felejti magát hátul Matyi, Éva ki is repül a szövőszékből a spí leszedésekor), a hardver se rosszabb a többieknél (Sopi grósza szerintem teljesen megegyezik a miénkkel) de hát a topgénua nem a barátunk. Különösen a Sopié húz imponálóan: baromi gyors és éles a cuccával. A Calssicáról ne essék szó: ők a classica osztályban indulnak.
Külön fáj, amikor Pallus mögöttem véve a krajcbóját megver az utolsó hátszélben. Korábban kellett volna halzolni, ezt fogom mondogatni magamnak az év hátralevő részében.
Kis szélben nem vagyunk jók.
Este bejön a front, a sátor alatt keresünk menedéket a szél és az eső elől, részsiker: a tervezők szándékainak megfelelően a sátor közepén nem lehet megmaradni a beeső víz miatt. A pulthoz húzódunk, ott mutatjuk a példát gyerekeinek, hogy lehet sörunikummal múlatni az időt. Még lórumban is megvernek - marad az erőemelés. Közben persze izgulunk, hogy maradjon a szélből másnapra.
Marad, ezért halasztanak. Fasza.
Nagy szélben nem vitorlázunk.
Halasztás délutánig, majd amikor lecsoffad, vízre szállunk és ott unatkozunk tovább. A szopóálarcot átdobjuk a Fantomra, Zoli röhögve továbbdobja a Sopinak, aki még ekkor nem tud róla. Majd megtudja, de akkor már késő lesz. Zoli meg sajnálni fogja, hogy nem szólt.
Papphegyről visszajön a NW, egyre erősödik, levesszük a topgénuát. Csilla elémegy a szélnek, rajthoz készülődünk. Mi reffelünk, mint a mezőny jó része, van, aki nem. Izgulok, hogy a mezőny tapasztalatlanabb része ne haváriázzon a rajtnál, de feleslegesen. Tiszta rajt lében, Pallus full taklival előttem, Classica felettünk. Első krajcban lekeresztezzük a Mojirtót, tartjuk a lépést az elejével. Tiszta spíhúzás, a műszer 13-15 kn szelet mutat, finom ejtések. (hm...) A mocók hátul bökdösik egymást és mutogatnak a hajó mögött kisimult vízre: siklásban vagyunk! A lékapunál a halzolást nem vállaljuk be, a rosszabik bóját vesszük, mindegy, megy a második krajc. Egy jó fordulóval csúsznánk ki a Sopi és a Pallus alól, de fent több a szél, nem válik be a számításunk. Mindegy, még benne vagyunk a meccsben, a krajcbójánál hibátlanul felmegy a spí, kezdődik megint a siklatás. Igggen élvezetes a menet, önmagában is, a mögöttünk lévők már nem érhetnek utol, a negyedik hely sem rossz.
A hátszél közepén azonban Sopi felveszi a szopóálarcot (mondtam, hogy nem szólt neki a Fantomzoli!) és keményen használja is: eltörik az árboca! Később, a parton mesél el, mi is történt: a topveret adta fel. Kár, kár, kár, igazán nem is örülünk, hogy emiatt előtte futunk be. Fáj a látvány mindenkinek.
Csilla a befutó után hazaküld bennünket, nagyon bosszankodunk.
Nagy szélben nem vitorlázunk.
Kikötés után Matyi számolgat: 6-ak vagyunk, ha van másnap 2 futam, még akármi lehet, ha ez, meg ha az. Ha... Haha!
Másnap, szerda, utolsó nap, a tapasztalat szerint ha nem muszáj, nem nagyon erőltetik a futamokat. Mikor ellövik a halasztást, Kordagyurival sóhajtunk fel: attyaisten, vége van!
Sopival beszélgetek a klotyó előtt, kondoleálok, majd egy hirtelen jött ötlettől vezéreltetve kipróbálásra kölcsönkérem a topgénuáját. Ez olyan, mint egy halottról lehúzni a cipőjét. Neki már úgyse kell... Nagy meglepetésemre kölcsönadja! Szép sporttársi gesztus, köszönet érte! Egy önként jelentkező mancsafttommal átsietünk a BYC-be, elhozzuk a vitorlát, felpróbáljuk, hibátlan, megyünk is vízre, hogy a vitorlázás új dimenzióival megismerkedjünk.
Mert kérem ez más világ. A rajt előtt próbálgatjuk a vendégművészt, aki olyan előadást produkál, amihez még nem volt szerencsénk. Kis szélben van sebességünk és élességünk is. Na rajt! Jól helyezkedünk, a Classicával rajtolunk lében, a baloldalt favorizáljuk. Be is jön a taktika, csak az Arwen ver a krajcbójánál, Pallus és az Oxygen elássa magát a vízen. Visszafelé is parti takk, az Arwen viszont kurvagyors, előttünk veszi a lébóját. Ezt szó szerint kell érteni, a bóját magáévá téve akasztja fel rá magát, szegények ezzel kiírják magukat a a szaknévsorból. A futam hátralévő részében biztonsági menetet produkálva leszünk másodikaka a Classica (ki más) mögött.
Lesz még egy futam, örömködünk. Bízunk a vendégművészben, nem is alaptalanul, mert - hihetetlen – az előttünk lében rajtoló Pallust úgy gyalogoljuk le sebességgel és élességgel, amire még nem volt példa. Nem mi tanultunk meg hirtelen vitorlázni, nem Pallus keze vált remegőssé: ezt teszi a technika. Egyszerrre bosszankodom és élvezem a szituációt. Az Arwen azonban foghatatlan ebben a futamban, nem is hibázik, nyer, mi a másodiknak futunk be. (Classica óvan? Nem indult, mert már bajnokként nem akarták zavarni a többiek versengését.)
Nézzük a többiek befutóját, Matyi számol, majd megint számol, Levi ellenőriz, majd megint ellenőriz, majd repesve közlik az örömhírt: bajnoki bronzérmes a Meniscus! Felrobban a hajó a boldogságtól! Alig hiszem el!
6-3! A legendás 6-3!
Jajajajajdejó!
Sopinak abban a pillanatban megszavaz a hajó egy folyékony paraszolvenciát.
Kikötés után meghívom a mancsaftériát és a barátainkat egy, majd mégegy üveg pezsgőre, mindenki lapogatja a másik hátát, a tetejébe még megkapjuk Kelót is, hogy meghallgathassuk a jótanácsait, gyorsan meg is mutatom neki, milyen vitorlára van szükségünk, kicsit jobbat ígér... Aztán gyűlik a nép a kiosztóra, mi is odaszivárgunk. Hosszú a kiosztó, de ráérünk, majd szólítják a Nautic osztály helyezettjeit és bajnokát: első a Classica (jééé), második a Telihold (jól összemértünk, mormogom mosolyogva Pallusnak gratuláció közben), harmadik a Meniscus! (három ütemes taps).Vigyorgunk a dobogón.
Orló büszkén dobálja a fejét, aztán miután levonultunk, az előre megbeszélt terv szerint felkapjuk kezét-lábát és ruhástól behjaítjuk a Balatonba (ő akarta, csak lehet, hogy nem így: azt mondta, ha dobogósak leszünk, ő ruhástul megfürdik a tóban).
Még a víz alatt is vigyorog.
Nekem a kötelező gondolatok kavarognak a fejemben: gratulálok (mert mi mást is tehetnék) a Bajnokoknak, aztán Sopinak, mert nálam ő dobogós, Pallusnak és csapatának, és köszönöm a szüleimnek, a ponzorunknak és a csapatnak: Orlovits "Orló" Tamásnak (orr), Tokai "Matyi" Mátyásnak (árboc), Solymosi "Éva" Évának (szövőszék), Stubits "Dév" Dávidnak (kokpit 1, taktika), Otti "Levi" Leventének (kokpit 2), Netuddkinek (a Mama segítsége, főleg a spí leszedésénél, meg amúgy is), Adámy "Péter" Péternek (a Papa segítsége, pályafigyelő).
Aztán szétszéledünk. Kicsit csalódott vagyok, mert azt hittem, az estét rászánja a csapat az ünneplésre, de nem. Mindenki rohan a szeretteihez, örülnek, hogy ennyi kimenőt kaptak. A Hoffmann család csatlakozik hozzánk örülni, sőt Dév is a hajón alszik, velük kicsit mulatunk.
Aztán véget ér a bajnokság. E. i. a.
Minden pályaversenyt az Országos Bajnokság edzésének fogunk fel. Igyekszünk állandó csapattal készülni. Elméleti felkészülést és edzéseket tartunk. Folyamatosan kutyapicsázzuk a kormányosunkat. Egyszóval: a szezon egyetlen jelentős versenyére úgy készülünk, ahogy csak bírunk. És eljött ez a verseny is, mint eddig mindegyik.
Eldobtuk a szopóálarcot
Jó előjelekkel várhattuk az OB-t, szépen összeállt a csapat, a fejekben rend volt, a kezek és lábak automatikusan mozdultak, leszegett fejjel tolja a mancsaftéria az xls-t, akár álmából felkelve is. A hajót is tisztességesen felkészítettük, kiemeltük, az alját nagynyomásúval letisztítottuk, megint kiemeltük és az oldaláról ecettel eltávolítottuk a vízkövet és a Barnabás féle szuperpempővel leápoltuk. Péntek reggel elkezdtek szivárognia mancsaftok, a meghirdetett érkezési időpontot senki sem vette komolyan, de nem lett botrány. Mire mindenki megérkezett, a hajó is vízre került. Kicuccoltunk (kiraktuk a napernyőt és a kandallót), becuccoltuk a személyes motyókat és vízre szálltunk. Az edzésterv rajtgyakorlatot és a jellemző manőverek gyakorlását tartalmazta. A 470-esek a paksi kikötő elé raktak ki egy kis edzőpályát, ezt használtuk mi is. Öt rajtot sikerült abszolválni, ebből egy se sikerült, mind a kormányos hibája miatt.
Remek előjelek, jó hangulatban hagytuk ott a pályát, amikor a kishajósok visszajöttek az ebédszünetből.
Következő feladatként Matyinak intéztünk egy harmadik segget, bedobtuk a vízbe, a Balatonban hagyattuk vele a szemüvegét (70e Ft, drága sport a vitorlázás), Évának összetörtük a bal keze kisujját, Orlónak pedig bordatörést terveztünk, de sajna az nem jött össze. Utána még kétszer kiemeltük a hajót, Matyi megjárta a háztartási boltot és sok emberrel beszélgettünk.
Nagy baj nem történt, de az anyagi kár sem lebecsülendő.
Szombat délelőtt pakolunk a hajóba 200 kg ólmot (thx to Scholtz Imi), hogy ne érje szó a ház elejét (az Oxygen mellettünk átkozódik, hasonló cipőben járva), majd ünnepélyes megnyitó (mindig elérzékenyülök), majd szél hiányában elkezdődött a halasztás, ami tartott du. négyig, amikoris lelőtték a napot. Nem maradt más hátra, mint várni az esti partit. Megérte a várakozás, mert ugyan a pazar menüt (hallod, Csillamama! Pazar menü!) Szilvi hibájából nem tudtuk megkóstolni (történt ugyanis, hogy a rontáshozó nagy meglepivel állt elő: a hajó végénél olyan rostonsült vacsorát kerekített szerb csevapcsicsából és minden hozzávaló finomságból – a remek vörösbort is beleértve -, hogy szuszogásig ettük tele magunkat), az italok viszont nagy barátaink lettek, a barátságnak csak a másnap vetett véget. Véget nem érő pókerezés tartota ébren a mocókat, akik még a leendő töritanárukat is kóstolgatták az asztalnál éjjel 11 felé. Szép gyerekkor...
Az éjszaka átélt kalandjaimmal nem untatok senkit, azt már szóban mindenkinek többször elmeséltem, mert tetszett a fuldokló röhögése a hallgatóságnak.
Na aztán másnap (ééérted: másnap!) tényleg elkezdődött a bajnokság. Fing szél, vízre szállunk és abszolváljuk az arra a napra rendelt szent evangéliumot. Semmi jó: 4,6,8,4. Tulajdonképpen a negyedik hely nem is lenne rossz a dobogó szempontjából, de a többi... Jó, lehet ejtő is, de nem lehet erre alapozni. A nagyobb baj az, hogy jószerivel közünk sincs az elejéhez: egyszer tudunk velük menni, de akkor a krajcbójánál úgy leállt a szél, pont, amikor mi értünk oda, hogy egy fél kört kaptunk a Classicától. Jóvannna, tudom, jobban vitorláznak (még szép) de akkor is.
Kis szélben nem vagyunk jók.
Másnap is kis szélben hordozzuk körbe az ólmot a pályán, meg is van az eredménye: 2,6,8. A második nem rossz, de a többi... A rajtok nem rosszak, a csapat tökéletesen tolja az xls-t (csak egyszer felejti magát hátul Matyi, Éva ki is repül a szövőszékből a spí leszedésekor), a hardver se rosszabb a többieknél (Sopi grósza szerintem teljesen megegyezik a miénkkel) de hát a topgénua nem a barátunk. Különösen a Sopié húz imponálóan: baromi gyors és éles a cuccával. A Calssicáról ne essék szó: ők a classica osztályban indulnak.
Külön fáj, amikor Pallus mögöttem véve a krajcbóját megver az utolsó hátszélben. Korábban kellett volna halzolni, ezt fogom mondogatni magamnak az év hátralevő részében.
Kis szélben nem vagyunk jók.
Este bejön a front, a sátor alatt keresünk menedéket a szél és az eső elől, részsiker: a tervezők szándékainak megfelelően a sátor közepén nem lehet megmaradni a beeső víz miatt. A pulthoz húzódunk, ott mutatjuk a példát gyerekeinek, hogy lehet sörunikummal múlatni az időt. Még lórumban is megvernek - marad az erőemelés. Közben persze izgulunk, hogy maradjon a szélből másnapra.
Marad, ezért halasztanak. Fasza.
Nagy szélben nem vitorlázunk.
Halasztás délutánig, majd amikor lecsoffad, vízre szállunk és ott unatkozunk tovább. A szopóálarcot átdobjuk a Fantomra, Zoli röhögve továbbdobja a Sopinak, aki még ekkor nem tud róla. Majd megtudja, de akkor már késő lesz. Zoli meg sajnálni fogja, hogy nem szólt.
Papphegyről visszajön a NW, egyre erősödik, levesszük a topgénuát. Csilla elémegy a szélnek, rajthoz készülődünk. Mi reffelünk, mint a mezőny jó része, van, aki nem. Izgulok, hogy a mezőny tapasztalatlanabb része ne haváriázzon a rajtnál, de feleslegesen. Tiszta rajt lében, Pallus full taklival előttem, Classica felettünk. Első krajcban lekeresztezzük a Mojirtót, tartjuk a lépést az elejével. Tiszta spíhúzás, a műszer 13-15 kn szelet mutat, finom ejtések. (hm...) A mocók hátul bökdösik egymást és mutogatnak a hajó mögött kisimult vízre: siklásban vagyunk! A lékapunál a halzolást nem vállaljuk be, a rosszabik bóját vesszük, mindegy, megy a második krajc. Egy jó fordulóval csúsznánk ki a Sopi és a Pallus alól, de fent több a szél, nem válik be a számításunk. Mindegy, még benne vagyunk a meccsben, a krajcbójánál hibátlanul felmegy a spí, kezdődik megint a siklatás. Igggen élvezetes a menet, önmagában is, a mögöttünk lévők már nem érhetnek utol, a negyedik hely sem rossz.
A hátszél közepén azonban Sopi felveszi a szopóálarcot (mondtam, hogy nem szólt neki a Fantomzoli!) és keményen használja is: eltörik az árboca! Később, a parton mesél el, mi is történt: a topveret adta fel. Kár, kár, kár, igazán nem is örülünk, hogy emiatt előtte futunk be. Fáj a látvány mindenkinek.
Csilla a befutó után hazaküld bennünket, nagyon bosszankodunk.
Nagy szélben nem vitorlázunk.
Kikötés után Matyi számolgat: 6-ak vagyunk, ha van másnap 2 futam, még akármi lehet, ha ez, meg ha az. Ha... Haha!
Másnap, szerda, utolsó nap, a tapasztalat szerint ha nem muszáj, nem nagyon erőltetik a futamokat. Mikor ellövik a halasztást, Kordagyurival sóhajtunk fel: attyaisten, vége van!
Sopival beszélgetek a klotyó előtt, kondoleálok, majd egy hirtelen jött ötlettől vezéreltetve kipróbálásra kölcsönkérem a topgénuáját. Ez olyan, mint egy halottról lehúzni a cipőjét. Neki már úgyse kell... Nagy meglepetésemre kölcsönadja! Szép sporttársi gesztus, köszönet érte! Egy önként jelentkező mancsafttommal átsietünk a BYC-be, elhozzuk a vitorlát, felpróbáljuk, hibátlan, megyünk is vízre, hogy a vitorlázás új dimenzióival megismerkedjünk.
Mert kérem ez más világ. A rajt előtt próbálgatjuk a vendégművészt, aki olyan előadást produkál, amihez még nem volt szerencsénk. Kis szélben van sebességünk és élességünk is. Na rajt! Jól helyezkedünk, a Classicával rajtolunk lében, a baloldalt favorizáljuk. Be is jön a taktika, csak az Arwen ver a krajcbójánál, Pallus és az Oxygen elássa magát a vízen. Visszafelé is parti takk, az Arwen viszont kurvagyors, előttünk veszi a lébóját. Ezt szó szerint kell érteni, a bóját magáévá téve akasztja fel rá magát, szegények ezzel kiírják magukat a a szaknévsorból. A futam hátralévő részében biztonsági menetet produkálva leszünk másodikaka a Classica (ki más) mögött.
Lesz még egy futam, örömködünk. Bízunk a vendégművészben, nem is alaptalanul, mert - hihetetlen – az előttünk lében rajtoló Pallust úgy gyalogoljuk le sebességgel és élességgel, amire még nem volt példa. Nem mi tanultunk meg hirtelen vitorlázni, nem Pallus keze vált remegőssé: ezt teszi a technika. Egyszerrre bosszankodom és élvezem a szituációt. Az Arwen azonban foghatatlan ebben a futamban, nem is hibázik, nyer, mi a másodiknak futunk be. (Classica óvan? Nem indult, mert már bajnokként nem akarták zavarni a többiek versengését.)
Nézzük a többiek befutóját, Matyi számol, majd megint számol, Levi ellenőriz, majd megint ellenőriz, majd repesve közlik az örömhírt: bajnoki bronzérmes a Meniscus! Felrobban a hajó a boldogságtól! Alig hiszem el!
6-3! A legendás 6-3!
Jajajajajdejó!
Sopinak abban a pillanatban megszavaz a hajó egy folyékony paraszolvenciát.
Kikötés után meghívom a mancsaftériát és a barátainkat egy, majd mégegy üveg pezsgőre, mindenki lapogatja a másik hátát, a tetejébe még megkapjuk Kelót is, hogy meghallgathassuk a jótanácsait, gyorsan meg is mutatom neki, milyen vitorlára van szükségünk, kicsit jobbat ígér... Aztán gyűlik a nép a kiosztóra, mi is odaszivárgunk. Hosszú a kiosztó, de ráérünk, majd szólítják a Nautic osztály helyezettjeit és bajnokát: első a Classica (jééé), második a Telihold (jól összemértünk, mormogom mosolyogva Pallusnak gratuláció közben), harmadik a Meniscus! (három ütemes taps).Vigyorgunk a dobogón.
Orló büszkén dobálja a fejét, aztán miután levonultunk, az előre megbeszélt terv szerint felkapjuk kezét-lábát és ruhástól behjaítjuk a Balatonba (ő akarta, csak lehet, hogy nem így: azt mondta, ha dobogósak leszünk, ő ruhástul megfürdik a tóban).
Még a víz alatt is vigyorog.Nekem a kötelező gondolatok kavarognak a fejemben: gratulálok (mert mi mást is tehetnék) a Bajnokoknak, aztán Sopinak, mert nálam ő dobogós, Pallusnak és csapatának, és köszönöm a szüleimnek, a ponzorunknak és a csapatnak: Orlovits "Orló" Tamásnak (orr), Tokai "Matyi" Mátyásnak (árboc), Solymosi "Éva" Évának (szövőszék), Stubits "Dév" Dávidnak (kokpit 1, taktika), Otti "Levi" Leventének (kokpit 2), Netuddkinek (a Mama segítsége, főleg a spí leszedésénél, meg amúgy is), Adámy "Péter" Péternek (a Papa segítsége, pályafigyelő).
Aztán szétszéledünk. Kicsit csalódott vagyok, mert azt hittem, az estét rászánja a csapat az ünneplésre, de nem. Mindenki rohan a szeretteihez, örülnek, hogy ennyi kimenőt kaptak. A Hoffmann család csatlakozik hozzánk örülni, sőt Dév is a hajón alszik, velük kicsit mulatunk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése