Hurrá, nyaraltunk!

Rendhagyó bejegyzés a hajónaplóba. Ez történt a Meniscuson 2008. aug. 15-24. között. Úgy kell csinálni, hogy vázlatot kell csinálni L. Mi történt szombaton? Először nem mentünk át Kenesére, összevesztek L. Nem mentünk át, te kurva ideges voltál, aztán másnap reggel elindult a Rosa, mi is azzal a lendülettel É. Kajáltunk P. Voltunk versenyen, dúdáltak nekünk L. Kajáltunk P. Nem tuttunk vacsorázni a sátorban, mert csülök volt L. Elmentünk a 12-es büféhez, ott kajáltunk rántott ponty, VBMP P. Etttünk, visszajöttünk, aludtunk L. Odafele bereffeltünk és kireffeltünk G. A Matrix parkolóőrt játszott Kenesén É. Sopinak odaadtuk a paraszolvenciát G. Vettünk cipőt, megnéztük az X35-öt belül tetszetős franciás megoldások, kívül szarok a kötelek, kormányos külön ketrecben G. Nyertünk 86 pár vitorláskesztyűt, kaptunk egy kurvanagy kupát, amit nem viszünk haza, mert nem férnek el É. Mi történt vasárnap? Éjszaka 6.kor a Papa sörösdobozba lépve felébresztette a a családot É. Reggel Péter ébredés után: 4 csomós szél van, süt a nap, és éhes vagyok G. Ratkovicsékkal majdnem, kecske is, káposzta is. G. Papok pincéje, finom kaja, közepes rozé, hugyízű Merlot, most azt isszuk É. Pihi, utána Micike négyszer megvolt, borhét, Figula, Söptei, Jásdi, Piffáth, Figula. G. Papa menj az ágyamból. P. Mi történt hétfőn? Asse tom hétfő mikor volt L. Elmentünk Ábrahámhegyre, ahol nekünk az nem tetszett, de már nagyon éhesek voltunk, ezért elmentünk a Vörös Szalonba, ahol az nem tetszett, azért elmentünk Badacsonyba P. Netuddki hisztizett, ezért megtaláltuk az éttermet É. Csak a Mama, aki egy csökött nyomorék, szokott hisztizni, amikor spinnakert húzunk L. Egy néni át akart verni minket, de nem hagytuk magunkat É. Bunkó kikötőmester után szar kaját ettünk. A pincértől az MSZMP elvett 10 lépcsőt Badacsonyban É. Badacsonyban Csepregi Éva csak egy szál bikinit hozott el. Minél távolabb vagyunk Budapesttől, annál csúnyábbak az emberek É. Mi történt kedden? Buzi németek felébresztettek É. Sertésvirslit hoztak, otthagytuk, de nem én É. Megmásztuk a badacsonyi hegyet, az történt, ami szokott. Pé kapott mezt, én karkötőt L. Voltunk badacsonyi kiránduláson ,te berúgtál sajnos, de attól még írsz, de egyébként kaptam mezt, aztán most játszunk, aztán gondolom még kimegyünk P. Mi történt ma, Vica? G. Vica alszik Papa P. Netuddki be akart költözni a fukszba, de ott már aludtak, L. Erre visszafekütt a helyére G. Mi történt szerdán? Szerdán mentünk át Szigligetre G. Várjávárjávárjá P. Hajnali 3-ig hallgattuk a dicsót É. Reggel elémentél tusolni, aztán a lányok kiestek, aztán odajöttek a Mamáék is, deizé vagyok P. Ez nem ér P. És akkor utána elmentünk Szigligetre P. A szigligeti öbölben párszor kifaroltunk, a hülye amatőrök néztek L. Vacsoráztunk a Marikánál, marhapörit tojásos nokival, G. evett bablevest is előtte, az meggyötörte a testét É. Negyed tizenkettőkor megjött a Magor, kedvéért átálltunk. G. 2318-kor É. Ez történt csütörtökön Átmentünk Lellére É. Elesett a Netuddki É. G. kitalálta azt a szabályt, h. minden csúnya szó 500 Ft. L. É. hatszor elverta a G.-t durákban, G. sírt. Amíg a gyerekek csúzdáztak P. Elmentünk a vitorlás étterembe, ahol jó fejek voltak a pincérek L. Utána perpatlonoztunk L. G. rászokott az éjszakai vécézésre É. Ez történt pénteken L-t elvittük orvoshoz, átkötözte G. Megnéztétek a vízilabda elődöntőt, vagy nem tudom mit É. Netuddki áthozta a hajót É. Ez nem igaz G. Csak Öszödig kormányzott G. Akkor azt írd bele É. Átjöttünk Földvárra, ahol támadnak az árvaszúnyogok, vagy nem tudom, mik É. Elmész a helyemről, be szeretnék takarózni P. Egy másodperc G. Ez történt szombaton Már nem emlékszem É. Felkeltünk P. Elmegyek zuhanyozni, utána megmondom L. Béci lenyúlt 5 500 Ft-ra. Ilyen nem volt 12 éve. G. Felkeltünk, jó ronda volt a hajó reggelre az árvaszúnyogok miatt, aztán megreggeliztünk, aztán elindultunk Füredre, a csőig egész jól ment, ott találkoztunk a Principessával, meg a többi hajóval (Tecon Kupa volt G.), volt pár Nautic, Stubits az Oxygenen ment, aztán lefotóztak minket a nézelődők, utána kikötöttünk, leszereltük a hajót, te tárgyaltál a Barnabással meg a Szabónéval, addig mi a Mamával a hajón durákoztunk, visszajöttetek és kimentetek a sátor alá én meg lefeküdtem a csicsikálni. L. Estére É. kedvéért elromlott az idő, hogy másnap hazajöhessünk G. Ez történt vasárnap Kérdezd meg a Mamát, miért nem tudod leteírni (így mondta G.) P. Megnyertük a vizilabda döntőt Pekingben és hazajöttünk É. E. i. a.

Minden jó, ha bronz a vége

Minden pályaversenyt az Országos Bajnokság edzésének fogunk fel. Igyekszünk állandó csapattal készülni. Elméleti felkészülést és edzéseket tartunk. Folyamatosan kutyapicsázzuk a kormányosunkat. Egyszóval: a szezon egyetlen jelentős versenyére úgy készülünk, ahogy csak bírunk. És eljött ez a verseny is, mint eddig mindegyik. Eldobtuk a szopóálarcot Jó előjelekkel várhattuk az OB-t, szépen összeállt a csapat, a fejekben rend volt, a kezek és lábak automatikusan mozdultak, leszegett fejjel tolja a mancsaftéria az xls-t, akár álmából felkelve is. A hajót is tisztességesen felkészítettük, kiemeltük, az alját nagynyomásúval letisztítottuk, megint kiemeltük és az oldaláról ecettel eltávolítottuk a vízkövet és a Barnabás féle szuperpempővel leápoltuk. Péntek reggel elkezdtek szivárognia mancsaftok, a meghirdetett érkezési időpontot senki sem vette komolyan, de nem lett botrány. Mire mindenki megérkezett, a hajó is vízre került. Kicuccoltunk (kiraktuk a napernyőt és a kandallót), becuccoltuk a személyes motyókat és vízre szálltunk. Az edzésterv rajtgyakorlatot és a jellemző manőverek gyakorlását tartalmazta. A 470-esek a paksi kikötő elé raktak ki egy kis edzőpályát, ezt használtuk mi is. Öt rajtot sikerült abszolválni, ebből egy se sikerült, mind a kormányos hibája miatt. Remek előjelek, jó hangulatban hagytuk ott a pályát, amikor a kishajósok visszajöttek az ebédszünetből. Következő feladatként Matyinak intéztünk egy harmadik segget, bedobtuk a vízbe, a Balatonban hagyattuk vele a szemüvegét (70e Ft, drága sport a vitorlázás), Évának összetörtük a bal keze kisujját, Orlónak pedig bordatörést terveztünk, de sajna az nem jött össze. Utána még kétszer kiemeltük a hajót, Matyi megjárta a háztartási boltot és sok emberrel beszélgettünk. Nagy baj nem történt, de az anyagi kár sem lebecsülendő. Szombat délelőtt pakolunk a hajóba 200 kg ólmot (thx to Scholtz Imi), hogy ne érje szó a ház elejét (az Oxygen mellettünk átkozódik, hasonló cipőben járva), majd ünnepélyes megnyitó (mindig elérzékenyülök), majd szél hiányában elkezdődött a halasztás, ami tartott du. négyig, amikoris lelőtték a napot. Nem maradt más hátra, mint várni az esti partit. Megérte a várakozás, mert ugyan a pazar menüt (hallod, Csillamama! Pazar menü!) Szilvi hibájából nem tudtuk megkóstolni (történt ugyanis, hogy a rontáshozó nagy meglepivel állt elő: a hajó végénél olyan rostonsült vacsorát kerekített szerb csevapcsicsából és minden hozzávaló finomságból – a remek vörösbort is beleértve -, hogy szuszogásig ettük tele magunkat), az italok viszont nagy barátaink lettek, a barátságnak csak a másnap vetett véget. Véget nem érő pókerezés tartota ébren a mocókat, akik még a leendő töritanárukat is kóstolgatták az asztalnál éjjel 11 felé. Szép gyerekkor... Az éjszaka átélt kalandjaimmal nem untatok senkit, azt már szóban mindenkinek többször elmeséltem, mert tetszett a fuldokló röhögése a hallgatóságnak. Na aztán másnap (ééérted: másnap!) tényleg elkezdődött a bajnokság. Fing szél, vízre szállunk és abszolváljuk az arra a napra rendelt szent evangéliumot. Semmi jó: 4,6,8,4. Tulajdonképpen a negyedik hely nem is lenne rossz a dobogó szempontjából, de a többi... Jó, lehet ejtő is, de nem lehet erre alapozni. A nagyobb baj az, hogy jószerivel közünk sincs az elejéhez: egyszer tudunk velük menni, de akkor a krajcbójánál úgy leállt a szél, pont, amikor mi értünk oda, hogy egy fél kört kaptunk a Classicától. Jóvannna, tudom, jobban vitorláznak (még szép) de akkor is. Kis szélben nem vagyunk jók. Másnap is kis szélben hordozzuk körbe az ólmot a pályán, meg is van az eredménye: 2,6,8. A második nem rossz, de a többi... A rajtok nem rosszak, a csapat tökéletesen tolja az xls-t (csak egyszer felejti magát hátul Matyi, Éva ki is repül a szövőszékből a spí leszedésekor), a hardver se rosszabb a többieknél (Sopi grósza szerintem teljesen megegyezik a miénkkel) de hát a topgénua nem a barátunk. Különösen a Sopié húz imponálóan: baromi gyors és éles a cuccával. A Calssicáról ne essék szó: ők a classica osztályban indulnak. Külön fáj, amikor Pallus mögöttem véve a krajcbóját megver az utolsó hátszélben. Korábban kellett volna halzolni, ezt fogom mondogatni magamnak az év hátralevő részében. Kis szélben nem vagyunk jók. Este bejön a front, a sátor alatt keresünk menedéket a szél és az eső elől, részsiker: a tervezők szándékainak megfelelően a sátor közepén nem lehet megmaradni a beeső víz miatt. A pulthoz húzódunk, ott mutatjuk a példát gyerekeinek, hogy lehet sörunikummal múlatni az időt. Még lórumban is megvernek - marad az erőemelés. Közben persze izgulunk, hogy maradjon a szélből másnapra. Marad, ezért halasztanak. Fasza. Nagy szélben nem vitorlázunk. Halasztás délutánig, majd amikor lecsoffad, vízre szállunk és ott unatkozunk tovább. A szopóálarcot átdobjuk a Fantomra, Zoli röhögve továbbdobja a Sopinak, aki még ekkor nem tud róla. Majd megtudja, de akkor már késő lesz. Zoli meg sajnálni fogja, hogy nem szólt. Papphegyről visszajön a NW, egyre erősödik, levesszük a topgénuát. Csilla elémegy a szélnek, rajthoz készülődünk. Mi reffelünk, mint a mezőny jó része, van, aki nem. Izgulok, hogy a mezőny tapasztalatlanabb része ne haváriázzon a rajtnál, de feleslegesen. Tiszta rajt lében, Pallus full taklival előttem, Classica felettünk. Első krajcban lekeresztezzük a Mojirtót, tartjuk a lépést az elejével. Tiszta spíhúzás, a műszer 13-15 kn szelet mutat, finom ejtések. (hm...) A mocók hátul bökdösik egymást és mutogatnak a hajó mögött kisimult vízre: siklásban vagyunk! A lékapunál a halzolást nem vállaljuk be, a rosszabik bóját vesszük, mindegy, megy a második krajc. Egy jó fordulóval csúsznánk ki a Sopi és a Pallus alól, de fent több a szél, nem válik be a számításunk. Mindegy, még benne vagyunk a meccsben, a krajcbójánál hibátlanul felmegy a spí, kezdődik megint a siklatás. Igggen élvezetes a menet, önmagában is, a mögöttünk lévők már nem érhetnek utol, a negyedik hely sem rossz. A hátszél közepén azonban Sopi felveszi a szopóálarcot (mondtam, hogy nem szólt neki a Fantomzoli!) és keményen használja is: eltörik az árboca! Később, a parton mesél el, mi is történt: a topveret adta fel. Kár, kár, kár, igazán nem is örülünk, hogy emiatt előtte futunk be. Fáj a látvány mindenkinek. Csilla a befutó után hazaküld bennünket, nagyon bosszankodunk. Nagy szélben nem vitorlázunk. Kikötés után Matyi számolgat: 6-ak vagyunk, ha van másnap 2 futam, még akármi lehet, ha ez, meg ha az. Ha... Haha! Másnap, szerda, utolsó nap, a tapasztalat szerint ha nem muszáj, nem nagyon erőltetik a futamokat. Mikor ellövik a halasztást, Kordagyurival sóhajtunk fel: attyaisten, vége van! Sopival beszélgetek a klotyó előtt, kondoleálok, majd egy hirtelen jött ötlettől vezéreltetve kipróbálásra kölcsönkérem a topgénuáját. Ez olyan, mint egy halottról lehúzni a cipőjét. Neki már úgyse kell... Nagy meglepetésemre kölcsönadja! Szép sporttársi gesztus, köszönet érte! Egy önként jelentkező mancsafttommal átsietünk a BYC-be, elhozzuk a vitorlát, felpróbáljuk, hibátlan, megyünk is vízre, hogy a vitorlázás új dimenzióival megismerkedjünk. Mert kérem ez más világ. A rajt előtt próbálgatjuk a vendégművészt, aki olyan előadást produkál, amihez még nem volt szerencsénk. Kis szélben van sebességünk és élességünk is. Na rajt! Jól helyezkedünk, a Classicával rajtolunk lében, a baloldalt favorizáljuk. Be is jön a taktika, csak az Arwen ver a krajcbójánál, Pallus és az Oxygen elássa magát a vízen. Visszafelé is parti takk, az Arwen viszont kurvagyors, előttünk veszi a lébóját. Ezt szó szerint kell érteni, a bóját magáévá téve akasztja fel rá magát, szegények ezzel kiírják magukat a a szaknévsorból. A futam hátralévő részében biztonsági menetet produkálva leszünk másodikaka a Classica (ki más) mögött. Lesz még egy futam, örömködünk. Bízunk a vendégművészben, nem is alaptalanul, mert - hihetetlen – az előttünk lében rajtoló Pallust úgy gyalogoljuk le sebességgel és élességgel, amire még nem volt példa. Nem mi tanultunk meg hirtelen vitorlázni, nem Pallus keze vált remegőssé: ezt teszi a technika. Egyszerrre bosszankodom és élvezem a szituációt. Az Arwen azonban foghatatlan ebben a futamban, nem is hibázik, nyer, mi a másodiknak futunk be. (Classica óvan? Nem indult, mert már bajnokként nem akarták zavarni a többiek versengését.) Nézzük a többiek befutóját, Matyi számol, majd megint számol, Levi ellenőriz, majd megint ellenőriz, majd repesve közlik az örömhírt: bajnoki bronzérmes a Meniscus! Felrobban a hajó a boldogságtól! Alig hiszem el! 6-3! A legendás 6-3! Jajajajajdejó! Sopinak abban a pillanatban megszavaz a hajó egy folyékony paraszolvenciát. Kikötés után meghívom a mancsaftériát és a barátainkat egy, majd mégegy üveg pezsgőre, mindenki lapogatja a másik hátát, a tetejébe még megkapjuk Kelót is, hogy meghallgathassuk a jótanácsait, gyorsan meg is mutatom neki, milyen vitorlára van szükségünk, kicsit jobbat ígér... Aztán gyűlik a nép a kiosztóra, mi is odaszivárgunk. Hosszú a kiosztó, de ráérünk, majd szólítják a Nautic osztály helyezettjeit és bajnokát: első a Classica (jééé), második a Telihold (jól összemértünk, mormogom mosolyogva Pallusnak gratuláció közben), harmadik a Meniscus! (három ütemes taps).Vigyorgunk a dobogón. Orló büszkén dobálja a fejét, aztán miután levonultunk, az előre megbeszélt terv szerint felkapjuk kezét-lábát és ruhástól behjaítjuk a Balatonba (ő akarta, csak lehet, hogy nem így: azt mondta, ha dobogósak leszünk, ő ruhástul megfürdik a tóban). Még a víz alatt is vigyorog.Nekem a kötelező gondolatok kavarognak a fejemben: gratulálok (mert mi mást is tehetnék) a Bajnokoknak, aztán Sopinak, mert nálam ő dobogós, Pallusnak és csapatának, és köszönöm a szüleimnek, a ponzorunknak és a csapatnak: Orlovits "Orló" Tamásnak (orr), Tokai "Matyi" Mátyásnak (árboc), Solymosi "Éva" Évának (szövőszék), Stubits "Dév" Dávidnak (kokpit 1, taktika), Otti "Levi" Leventének (kokpit 2), Netuddkinek (a Mama segítsége, főleg a spí leszedésénél, meg amúgy is), Adámy "Péter" Péternek (a Papa segítsége, pályafigyelő). Aztán szétszéledünk. Kicsit csalódott vagyok, mert azt hittem, az estét rászánja a csapat az ünneplésre, de nem. Mindenki rohan a szeretteihez, örülnek, hogy ennyi kimenőt kaptak. A Hoffmann család csatlakozik hozzánk örülni, sőt Dév is a hajón alszik, velük kicsit mulatunk.

Aztán véget ér a bajnokság. E. i. a.

Megböszmültünk

Nem tudom úgy kezdeni a hajónapló jelen bejegyzését, hogy elkerüljem a közhelyeket. Tehát: felvirradt a nagy nap, elérkezett a várva-várt verseny, a legek legje, a nagy megmérettetés, a Kékszalag! Most már, hogy utána vagyunk, nincs mást tenni, mint várni a következőt.

Leszegett fejjel

A Szalag hagyományosan az a verseny, aminek nagy reményekkel vágunk neki, a vége meg nagy lebőgés. A reményeink most is nagyok voltak, a lebőgés viszont a szokásosnál kisebbre sikeredett. Legalábbis most nem szeretném olyan gyorsan elfelejteni az egészet és nem szeretnék akár holnap nekiindulni a visszavágónak (azért holnapután jöhetne...). Csak egy üveggolyót kaptunk.

Hogyisvót?

A mentális felkészítés során a pszichológusommal abban állapodtunk meg, hogy ezen a Szalagon nem fogok okoskodni: megyek előre, leszegett fejjel. Két okoskodást azért kikönyörögtem: betiltottam az északi partos rajtot és kötelezővé tettem a déli partot a nyugati medencében. Volt pampogás, hogy ne döntsd el előre, de hát ki a kapitány?

A legerősebb csapatot hívtam be a versenyre, kiegészítve a mocókkal, akik már tavaly is számot adtak állóképességükről. Az időjárás csütörtök este kiadta magából az összes esőt és szelet, amit a hétvégéig tervezett: ilyen verető esőt talán még nem is hallottam a kajüttetőn dörömbölni, áldottam is Sopikámat, hogy megbarkácsolta a fuxablak beázását. (korábban nem áldottam, hogy nem csinálta meg...).
A vihar előtt bepakoltuk a szilárd és folyékony javakat (thx tu Orló, különösen a 40 fasírtos szendvicsért, de feljegyzendő, hogy a Péter által elfogyasztott 20 db-ot jövőre addicionálni kell!) majd az eső elálltával pizzával kényeztettük a testünket a Sekliben. Megcsodáltuk az asszós csajok vadiúj csapatruháját, majd elaludtunk.

A hatórás ébresztő után életet leheltünk a hihetetlen innovációba: presszógéppel főztünk kávét a fedélzeten! Egymást váltva töltöttük termoszokba, hogy isteni kávét igyunk majd, amikor az álmossággal küzdünk. Zuhany hideg vízben - a franc essen bele, utálom, több, mint hatszázezer a kikötőhelyi díj, miért én értsem meg őket? Reggeli szertartásmentesen, ki-ki ahogy hozzájut egy falathoz, sokan kerülgetjük egymást a kajütben.

Aztán fél nyolc után elrúgjuk a partot.

Nézegetjük a rajtterületen a szelet, a part mellett alig, beljebb valamicskét fúj. Hosszú rajtvonal, alig tudom megállapítani, hol a vonal. Kiállunk délre, körülöttünk gyűlik a nép, a lövés előtt kicsit eltávolodom, hogy lendülettel tudjak indulni, félig sikerül csak (Dév szerint persze sehogy).
Elrajtolunk, spirituálisan megborzongok, hogy eljött a várva-várt pillanat, aztán kikerülök egy új nyaut, a Vikinget (vilkám an bórd!) és a gyengülésbenfel-erősödésbenle játékkal elkezdünk Kenese felé hatolni (c. TM).
Szar semmilyen szél. A Liberák sem indulnak meg, a partnál szinte semmi.

De azért persze eljutunk Kenesére. Biztonsági bójavétel (okkal!) után kicsit beljebb húzódunk, mielőtt felrakjuk a spít (c. FA.). A spíhúzás előtt Matyi húzza előre a negatív szárat, és hirtelen hátrakiált: irgum! irgum! irgumcsombék! Levi erre persz magától értetődően odaugrik és megoldja. A többiek erre csak annyit kérdeznek: honnan tud ez mayául?


A semmiben ejtegetve igyekszem mélységet gyűjteni, közben persze hihetetlen szpíddel elmegy felettem a Manka, kivel nem bocsájtkozom luvcsatába. Meddig tűrjük még a denevéres grószát? Ez így nem egy osztály, kérem!
Az inaktív fázisából reaktivizálódott Dév persze nem mulasztja el a lehetőséget, hogy látva a szitut megkérdezze tőlem: megböszmültél a kormány mellett, vazze? Miért ment ez el melletted? Bosszúból nem válaszolok, mire Dév, a csapat élénk helyeslése mellett új sportág választását javasolja nekem: az erőemelés mellet voksolnak. Az egyetlen kérdés, hogy fekvenyomás, vagy guggolás menne nekem jobban. Kedvesek...


Nagy nehezen elvergődünk a siófoki bójáig, utána krajc a csőig. Rettenetes a helyzet, alig van szél. Befelé igazítunk egyet, ez fizet, a part mellett takkolgatók lemaradoznak. Csoszog a mezőny, nagyon együtt van, egyszer ez, másszor az van elől. De mindig a Pallus, ez persze nem tetszik. A Classicáról meg csak a befutó után hallok, pedig végig mögöttünk levőnek vizionáltam őket. Jó vicc volt.

A cső előtt új szél jön, az a döntés, hogy ne menjünk fel északra, mert ott semmi szél nincs, egy pillanat alatt hibásnak bizonyul (első taktikai hiba). A forduló után megint jönnek az erőemeléssel a csapattársak (és még fognak is). Szép sport!

Mindegy, csúszunk át a csövön, mindig más és más hajót irigyelve. A komp előtt hihetetlen lelki nyugalomról adunk tanúbizonyságot, a semmi szélben várva, hogy egy hajókatasztrófa főszereplőivé avanzsáljunk. Marha magas tud lenni a komp a tat előtt 3 méterre... Mondjuk a családi túrán nem így fogom csinálni, annyi szent.

A cső után több a szél, a NW-ben kicsit ejtve igyekszem lefelé távolodni a Praetortól, aki határozottan előttem van. Pallus jóval előttem, de közvetlenül mögöttünk is sok a Nautic. Az Oxygen fokkal jön, a fene vigye el, jön ránk - hogyan lehet nálunk gyorsabb, mikor mi topgénuával megyünk? Bővül a szél, de a spínek még éles. Az Oxygen viszont felrántja a golyót, leveret vele egészen a déli part mellé, aztán ismét fokra vált. Tud ott jó lenni ám! Csak most ne legyen! Egyelőre nem jobb lenn, de a fél szemünket rajtuk tartjuk.

Levi néha pisilt

Egy idő múlva mi is felhúzzuk a spít, lesz, ami lesz, esünk, amit esünk. Miután felhúzzuk a spít, azonnal le is húzzuk, hogy egy 360 fokos fordulattal előre letudjuk minden bűnünket, történt ugyanis, hogy beesett a spízsák a vízbe és visszamentünk érte. Egy Szalag se ér egy spízsákot (extra type) meg ennyi fórt adhatunk az ellenfeleknek.

Fonyódig együtt a mezőny jó része.

Szavak nélkül

Ekkor azonban Dév felfigyel a vízközépen harsogó két hajóra, és ezért beigazítunk. A mezőnyből senki nem jön velünk, és miután a szélbe beleállva visszafordulunk, jelentős sebességkülönbséggel a boly élére állunk. Szép az élet!


Szegény Sándorom, lesz mit mesélni a sóderben! Én biztos igen csúnya szavakat használnék... Csorgunk a mezőny előtt, amikor újabb felvonása jön a drámának: előttünk délen jön a déli!
Jó kis magasságunkat beáldozva ejtünk délre (nem kár érte!), hogy mielőbb beleérjünk, ami meg is történik: jópofa szélváltó után majdnem a Csuhura tudunk fordulni. Persze ezt is később kapják meg a többiek, ez nekünk mind előny.

Ez a Szalag

Közben besötétedik, feljön a Hold. Giccses látvány a nagy aranygolyó a horizontból kiemelkedve. A versenyző hajók pedig apró csillagokkal szórják teli a tó felszínét (ah...)

A Geronimo alattunk hihetetlen sebességgel közeledik, ráigazítok, mintha csak pályaversenyen lennénk, majd még egyszer, hogy örüljön, persze nem örül, mintha mondana is valamit, de a befutó után tisztázzuk, hogy mi nem hallottunk semmit.
Aztán nem erőlködünk vele, annyival gyorsabb, hadd menjen.

Szerencsére van szél az Öböl déli oldalán, haladunk Keszthely felé. Korán meglátjuk a villogót, amit még sokáig fogunk nézni, elérkezik ugyanis a keszthelyi rémálom: nem lehet elérni a bóját. A krajcolás tudományát kikacagja a bója: ha úgy érzem, hogy egy adott szögből már bőven venni tudom, kiderül hogy ádehogy. Aztán a másik takkon ugyanez. Rémálom. A Stefániát meg egy hetvenes cirkálót kapjuk a pofánkba. Kimegyünk délre, de nagyon, az is kevés. Kerítést fontak a bója elé. A Geronimoval karon fogva egymást járjuk a keringőt. Aztán egy északias lengéssel – amivel persze n hajó elcsúszik előttünk – lejutunk a bójához, ahol szépen szellőztettek.

Új fejezet a drámában: elszabadulni a bójától és kijutni az Öbölből. Ha befelé dél volt jó, kifelé is az lehet a nyerő, gondoljuk. És lőn: a legkisebb spínket kiállítva (Orló pisszenés nélkül korrigálja hibáját: megint elforgatva kötötte be a spít, de senki se látta a sötétben és azonnal visszahúztuk...), csúszik kifelé a hajó, a holdfényben látszik, merre több a szél, arra megyünk. Beleérve nagyobb spíre váltunk, sírni tudnék a gyönyörtől, úgy dolgozik a csapat: 40 mp a spícsere! Aztán egyre jobban veretünk dél felé, egyre jobb a szél, amikor megpillantunk egy Naut, azonosítjuk: az Arwen az. Ekkor elkövetem a második taktikai hibát: felmegyek elé, és belemegyek a luvolgatós kakaskodásba, ahelyett, hogy a szél szélén ejtegetve Fonyód felé haladnék a Geronimo előtt. Phürroszi győzelem, hogy végül kiejt alólam. Ekkor ismét közhely következik: gyönyörű spinnakeres menet a vakító holdfényben, ami úgy világít, hogy már-már fel kell vennünk a holdszemüveget. Többen bekenik magukat holdtejjel, és kifekszenek a holdazóteraszra holdazni. Csak nehogy holdszúrást kapjanak...

Mielőtt befutunk a fonyódi kikötőbe, meghalzolunk, be vízre. Cikázunk a Manka és a Gero mögött, az Arwen előtt. Az éjszaka vége felé a böszmék szürke arccal próbálják nyitva tartani a szemüket, fél óránként egyszer sikerül is nekik.

És felkel a nap. Erről nem mondok semmit, mindenki látta, aki ébren volt. Netuddki 3-kor bújt elő a kajütből, pihentető másfél órás alvás után. Elég az egy 12 évesnek...

Rettenetesen giccses, csak az Arwen zavar meg a gyönyörködésben. Megint elénk akar kerülni, a fene a perverz vágyait. Persze tiltakozom, valahogy gyorsabbnak tűnik, de nem tud áttörni a takarásunkon. Aztán, mikor látom, mennyire szeretne elmenni, levesszük a nagy spínket, hadd menjen. Aztán, mikor elment, felhúzzuk a közepeset, hogy életben tartsuk a reményeinket, hogy utol tudjuk érni. A remény a majd a befutóban hal meg utoljára.

A cső előtt a Manka, utána a Dzseró, foghatatlan távolságban, Arwen halzol, mi fenn északról támadunk, semmi értelme. Egy technikai hibával tarkított halzolással ébresztgetjük magunkat, a felelős keresése is jó szórakozásnak bizonyul. Széllel átcsúszunk a csövön, megtekintjük a zsűri nélküli zsűrihajót, majd éles menetben a befutó felé fenntartjuk a spít, amíg lehet, majd topgénuára váltunk, amikor már nem lehet. Az Arwenhez persze nem kerülünk közelebb, később megtudjuk, hogy ezzel nem a dobogóról maradunk le, akkor már nem fog annyira fájni.

Merthogy szinte tökmindegy, hogy negyedikek vagy ötödikek lettünk.

A befutóban lelkes Meniscus, három taps (alapvetés: a Meniscus név elhangzását három ütemes taps kíséri!), utána leszerelünk, elbeszélgetünk a mellénk szegődő Geronimoval, biztosítjuk őket nagyothalló képességünkről (ez a Szityu tényleg egy dzsentlmen, mindenkinek legalább ilyen ellenfelet kívánok), gratulálunk is nekik (őszintén), kikötünk, kitámolygunk. Mindenki alatt imolyog a part, amíg megisszuk az összes maradék unicumot. Elbúcsúzkodunk az elmenőktől, a sátor alatt még eszem valamit, mielőtt összeesem a kajütben, a csakaszemétpihentető Dávid mellett.

Aztán délutánra rebootolok, Pipóval megtekintem a Cohiba latnis fokját, röhögök azon, ahogy Orló elengedi a szomszédot (menj..., mondja neki nagylelkűen a kérésére,miszerint elengedné-e, holott a tag arra gondolt, elengedné-e a köteleket), majd ellentmondásosan megesszük a hagyományosan (40 éve?) szar tömegtápot. Hogy miért nem lehet egyszer és mindenkorra kirúgni a felelősöket, vagy ezek osztódással szaporodnak? Esküszöm, nem a szakmám, de én jobbat főzök, és akkor még nem mondtam sokat... Még egy kicsit módosítjuk a tudatunkat, majd polgári időben elveszítem az eszméletemet.

húúú...

Vasárnap pedig gyönyörködünk a légibemutatóban (ugye azt péntek reggel messziről láttuk), majd örömmel üdvözöljük a vitorlázók közé keveredett csőcseléket, és még lendületből tolunk egy bg-t Tihanyban. Jólesik egy kis vitorlázás...



Természetesen a kalandok csúcspontja, a verseny legveszélyesebb szakasza akkor következett el, amikor már mindenki azt gondolta, vége az izgalmaknak. Tihanyból visszaérkezve a leszereléskor az egyik autszájder utassal (Zsolti, jegyezzük meg a nevét egy életre) vittem ki a fedélzetről összetekerni a topgénuát, amikoris emberünk jó ütemú rántással kényszerített arra, hogy háttal tompítás nélkül beessek keresztbe a kokpitbe. Koponyalapi törés, gerinctörés, Johnnie Walker... A hirtelen beállt csendben viccelődni sem volt kedvem. Csak hazafelé az autóban kezdtünk el röhögni, röhögünk azóta is.

Leszerelés után habozás nélkül hazaindulunk, hogy a hét első napjaiban kipihenten élvezhessem a szar szervezés által gerjesztett hullámokat. Én mondtam a Kazinak, hogy megcsinálom az élő közvetítést, de nem kellett. Meg is jósoltam, mi lesz a döntés eredménye. Az lett. Olcsó hús- híg lé. Nem biztos, hogy mindenkinek ízlett. Kíváncsi vagyok, a botrány után ki repül. Gyanítom senki, mert ez a hagyomány vitorlázó berkekben. Na de ez már nem a hajónapló témája.



Elkezdtem aktívan várni a következő Szalagot. Addig is van mivel stresszelnem magam: jön a Bajnokság. A francba!



Mégis inkább az erőemelés?

A régi kerékvágásban

A remek szezonkezdés jelölte ki ezt a kerékvágást, ebbe zökkentünk végre vissza a csopaki pályaversenyen. Igaz, nem volt erős mezőny, de lehetőségünk nyílt lemérni új vitorláink hatékonyságát. Hát: hatékonyak!

Összeállt a hardver, most már a szoftvert kell fejleszteni...

Egy újabb pályaversenyen állt össze a csapat, igaz, Orló elkéredzkedett holmi Erdélyi kirándulást hozva fel átlátszó indokként a távolmaradásra, nem őszinte mosoly játszott az ajkaimon, amikor engedélyeztem. Helyette Atis orrozott és Levi ugrott be kokpit 2-be. Sikerült a rendezőket is rábírni, hogy kérésemre átsorolják a nyaukat a III. Csoportba, fel/le pályára, ebből lett is egy kis kalamajka, de nem túl nagy (a Predátor – apropó, Évának:

„ecology, predation describes a biological interaction where a predator organism feeds on another living organism or organisms known as prey.[1] Predators may or may not kill their prey prior to feeding on them, but the act of predation always results in the (ecologically significant) death of the prey[2]. The other main category of consumption is detritivory, the consumption of dead organic material (detritus). It can at times be difficult to separate the two feeding behaviors[1], for example where parasitic species prey on a host organism and then lay their eggs on it for their offspring to feed on its decaying corpse. The key characteristic of predation however is the predator's direct impact on the prey population. On the other hand, detritivores simply eat what is available and have no direct impact on the 'donor' organism(s).”

- nem vette a módosítást, az első futamban 5 perccel korábban rajtolt, ezt azzal korrigálta, hogy elvitte a bóját, valószínűleg ez zavarhatta meg annyira, hogy másnap nekünk fog jönni a lébójánál).

Levivel és LuPéval hatoltunk lefelé (copyright Matyi), LuPét kidobtuk Diósdon, mert közös megegyezés alapján Sziviéknél tervezték a víkendet. Menet közben beneveztünk Sopakon, bár én jobb szerettem volna hajóval visszajönni, de a csapat erősebbik fele éhséglázadást helyezett kilátásba, ezért természetesen beadtam a derekamat. Az éhség csillapítására a Sekliben kerítettünk sort, majd megérkezett Matyi és Atis is, ezért el tudtunk kezdeni kártyázni, ami éjszakába nyúlóan ért végett, sok kilépővel.

Másnap Dévvel kiegészülve hajóztunk ki a lengedező keletibe. Topgénuát húztunk és ezt jól tettük: a fokot csak egyszer tekertük ki a hétvége során, de az is hamar elmúlt.

Első futam: tiszta rajt, középen hosszú bekbord, rövid igazítás, elsőnek vesszük a krajcbóját, a spí (kék, közepes, kettes, még most alakul a neve) ropogósan veszti el a szűzességét. Kiáll, és elkezdjük dicsérni, ami az egész hétvégén és még utána is tart majd. A szellőben nem lóg bele a vízbe, nem kell félszelezni, hogy ne essen össze, még ebben a fingban is lehet ejtegetni.
A következő krajc végén befuttatják a mezőnyt, nyerjük a futamot.

A második futamot elindítják, jónak érzem a rajtot, mintha vezetnénk, amikor lelövik a futamot. Kicsit értetlenkedem, hiszen semmivel sincs szarabb szél, mint amiben mentünk egy futamot, de hát nem én rendezem a versenyt. Duzzogva a partnak fordítjuk a hajó orrát és elsőnek kiérve remek kikötőhelyet kapunk a Kereked kikötőjében.

Szabadidős program kezdődik, aminek keretében a rosszullétig iszom magam (csak fröccsöket fogyasztok: thx to Atis korlátlan mennyiségben), fel is vagyok háborodva testem gyengeségén. Másnap persze másnap lesz. A hajó faránál felállított színpadon játszó zenekar játékát élvezve emésztjük az elfogyasztott babgulyást, amiről később tudjuk meg, hogy a Matrix legénységének komoly gyomorproblémát okozott (gyengék). Lehet, hogy mégis inkább a gulyástól hánytam? Az est folyamán activity show keretében a helyszínen megtekintem a Matrix legénységének önfeledt fürdőzését a holdfényes balatoni éjszakában, nem vesztettünk el senkit (nem is értem).

Másnap semmit sem változik a szcenárió: gyenge szellőben gyenge futam, a fent említett ütközéssel tarkítva (valamennyire én is hibás vagyok, legalábbis a szbályok szerint, de a szituációban már nem a kezemben volt a sorsunk, hisz a Regulust meg a Siroccot csak nem lökdöshetem odébb...), ezzel leginkább a Jamrik Peti foglalkozott az Arwenen (kellemetlen emlékeket ébresztett benne látvány: néhány éve így lyukaszották ki a hajója oldalát), de aztán a Zente Golyó levetette vele az óvózászlót, persze mi sem csináltunk előtte 720-at. Megtehettük volna, a végeredményt nem befolyásolta volna.

Mert végeredményben megnyertük az Egis Kupát! A második futamban másodikak lettünk, a havária után a Predátor foghatatlanul elment, Arwen lett a harmadik. Több futamot pedig nem rendeztek, mert a szél teljesen lecsoffadt.

Ezzel összesítésben az Arwen lett a második, a Predátor meg örülhetett a bronzérmének.

A verseny lelövése után Dávidot kidobtuk a csopaki Mahart-mólón, a hajó pedig átment Füredre: először még mutogattuk a reklámfelületet a strandok közönségének (kíváncsi vagyok, hogy nő a kattintásszám a Pcland.hu-n), majd motorra fakadtunk és már leszerelve kötöttünk ki a füredi 52-es beállóhelyen.

A nagy melegben mindenki úszott a verítékben, mire mindent elpakoltunk, de siettünk a kiosztóra, ezért a zuhany elmaradt. A kiosztó akkor kezdődött, amikor kihörpintettük a kávéspoharainkat Csopakon, megtapsoltattuk megunkat a dobogó legfelső fokán, aztán ki-ki haza.

A sikeres főpróba után milyen lesz az előadás? A Kékszalag következik!

Edzésen

A hétvégén Csillagtúra volt a versenynaptárban, amin hagyományosan nem indulunk. Baromi fárasztó túraverseny, az óra ellen, amit nem szeretek/szeretünk. Ezért a szabaddá váló időt edzésre használta fel a csapat. Jól tette.

Biztató a csapatmunka, már csak egy jó kormányos kéne...

Szombat reggel 0900 az összetartás időpontja, meg is jelenik mindenki (Orló, Matyi, Atis, Dév no meg mi: Éva és Gábor) jelentősebb késés nélkül. Izgatottan csomagoltuk ki az új vitorlákat, Netuddki sajnálta, hogy nem aranyszínűek, hanem szürkék...

Az új fok - még a füvön

Ez pedig a grósz

Műanyagszaguk volt, ezt többször nem fogom érezni. A füvön átszereltük a szerelvényeket, majd a móló mellé szélbe álltunk és felhúztuk a vitorlákat.

Csak pontosan! Dév szerel

Izgultam. De az első benyomások szerint nagy hibák nincsenek.

Így néz ki a grószunk felhúzva

A vitorlák leengedése után sort kerítettünk a szóbeli vizsgára, ahol mindenki számot adott elméleti felkészültségéről a hajó kezelését illetőn. Ezt elsősorban a „684 tennivaló a Meniscuson, amit meg kell tanulnod, mielőtt meghalsz” c. dolgozatra kellett alapozni, amit Dév szerkezeti kialakítása után Keptén töltött fel tartalommal, a hibák kijavításában persze mindenki örömmel vett részt. Netuddki és Péter is jól tudta az egyes manővereket különböző posztokon. Atisnak eleinte nehezen ment szó szerint visszaadni a leírtakat, de a tartalommal nem volt probléma.
Dév türelmetlenkedett, ezért gyorsan véget vetettünk a vizsgának és vízre szálltunk.

És a tanultak szerint felhúztuk a vitorlákat. 13 kn NW, reff. Az első reffszem környékén abnormális feszülés a vitorlán, oka, hogy a reffszem nincs meghúzva az árboc felé, így az alatta levő őzninél veszi fel a vitorla a teljes alsóél feszítést reffelésnél, ott nincs erősítés. Ezért szakadt szét az előző grószunk. Most válik csak világossá. Csak gratulálni tudok a nagytudású vitorlaszabónak, hogy erre nem gondolt. Jó, ez hagyományos reffrendszernél (első reffszem reffkampóra stb.) nem fordul elő, de én hangsúlyozottan erre a hajóra kértem vitorlákat! Teccett volna megnézni, hogy nálunk a Seldén „single line reef” rendszere működik!
Mindegy, előrekötjük egy kötéllel, ezzel megelőzzük, hogy megsérüljön a vitorla, és elkezdjük az edzést.

Terv szerint pályát raknánk, lenne rajtvonal meg krajcbója, de a vitorláshét miatt tele a vízfelület, így csak úgy megyünk jobbra-balra, majd leejtve végre felhúzzuk a spít.

Húúúúú!

Nagyon megindulunk, erős a szél, a gyerekek (Vagyim is velünk van) élvezkednek a hátsóhídon, A halzolást azért nem erőltetjük, Zamárdi előtt levesszük a golyót, majd javaslatomra kikötünk Tihanyban, hogy a délutáni csendesedésig ebéddel üssük el az időt.

A várt csendesedés be is következik, amikor fél négy tájban ismét vízre szállunk, végre ki tudunk reffelni és elkezdhetjük azokat a gyakorlatokat, amiért jöttünk. Füred és zamárdi között föl-le: krajcban fordulást gyakorlunk, Dév és Atis tökélyre fejleszti a mozdulataik összehangolását, néha én sem felejtem el a lékocsit időben felhúzni, a végén már egész gyorsak a fordulók. Dév élvezi, mennyire összhangban mozog a teste Atis testével. Meg is értem...
Lefelé pedig halzolunk ötvenet, ha én nem rontom el (mondjuk túl lassan fordítom át a hajót, amikoris a grósz örvénye full hátszélben felcsavarja a spít a fórstágra) akkor szépen megy. Olajozottan megy a felhúzás és a leszedés is, mindenki teszi a dolgát, ahogy az meg van írva a nagykönyben (pontosabban Excel fáljban).
Sokat megyünk.
Olyan sokat, hogy a gyerekek ezredik kérdésére (mikor megyünk ki?) véget vetünk az edzésnek (már Dévnek sincs kedve gyakorolni, ez azért jelenthet valamit) és kikötünk Füreden.

A legénység hazamegy, Orlóék másnap hajnalban Erdélybe utaznak, jó szórakozást nekik!

A család marad a hajón vasárnapra is, amikor találkozom a vitorlaszabóval és elmondom neki a tapasztalatokat az új vitorlákkal kapcsolatban:

fok:

- hátsó traktus rezonál
- nem lehet eléggé bezárni
- első él lehetne hosszabb
- széljelző szálak tönkrementek

grósz

- felső denevér kifordul: v. latni kell, v. teljes felületű halfej:

- hátsóél trimzsinór rögzítése első élen a kaningem szem fölé
- ue. a refszem fölé: kinyitni és rögzítő, h. reffelve is meg lehessen húzni
- reffszem árbochoz húzását megoldani:

- széljelző szálak tönkrementek
- első él lehetne hosszabb:

- alsó él lehetne hosszabb:

A válasz szerint a fok be fog állni, ha egyszer-kétszer megfújja a szél, a grósz problémáit pedig meg fogja oldani. Kijönni viszont nem hajlandó, a feleségére hivatkozik. A fene érti: én is párkapcsolatban élek, egy munka átadásakor mégse hivatkozom erre...
Na mindegy, majd még erőltetem.

Aztán ejtőzünk jó sokat, kávézunk a Helkában (isteni kávéjuk van és nagyon hangulatos az egész).

A gyerekek nem ejtőztek

Mikor eljön az ideje, áthajózunk a THE Bar-ba, és ott finomakat eszünk. Visszafelé direkt nem húzunk spít, mert senki sem akar, hanem bekapcsoljuk a motort, és full taklival vágtatunk Füredre.

Ott egy gyors (kb. 1ó) hajómosás után (thx for nagynyomású, idén gyakrabban tesszük tisztába a őkelmét) meglátogatjuk a Balaton-Bp között elterülő forgalmi dugót. Mintegy két és fél órás program.

Jöhet Csopak a jövő héten!

Apátlan-anyátlan árvák

A 2008-as földvári Raiffeisen Kupán induló csapatunk nélkülözte Matyit és Dávidot. Meg is látszott az eredményen.


A rajtok mindent eldöntenek

Péntek este áthajóztunk Földvárra, neveztünk, vacsoráztunk, nyugovóra tértünk (volt, ki rövid Jéger-Unicum körök után, igaz, Szilvi?...) majd másnap erőltetett vidámsággal hajóztunk ki a rajtra. Taktikusunk előre ellátott bennünket jó tanácsokkal a különböző irányú szelek viselkedését illetően, ennek szem előtt tartásával alakítottuk a taktikát az első futamra. E-EW alakult, erről a következőket írta a sillabusz:


"2.2.1 Keleti: Rajt tiszta szélben, majd jobboldal (inkább hosszú stejerbordnak hívnám) erőltetése, de sohasem a mezőny alsó hajójaként, kivéve ha közel van a parthoz a krejcbója (ilyen 10 éve nem volt). Ha közel van szigorúan jobboldal, de nem legalul. Krejcbója támadása általában jobbról, de 5-ből egyszer az utsó párszáz méteren balról is bejöhetnek, mert lepöröghet (akkor ott kell lenni). Jobbról koppantva ritkán lehet túlkrejcolás nélkül eltalálni a bóját, ezért kerülendő. Frissülő keletiben a jobboldalon felső hajók járnak jobban, de túlkrejcolás lehet belőle! Bőszélben figyelni kell a szél terjedését, és halzolgatva drengolni lefelé, a szélsőségek nem fizetnek. Lébójánál általában kisebb a szél, utsó szakaszba bele kell számolni!!! Lébója után vigyázni kell a felfelé igazító hajókra, mert felkiflizhetnek, védekezni kell ellene. Baloldali koppantók 10-ből egyszer szoktak bejönni, nem kell foglalkozni velük, de a fél szemetek rajtuk legyen!"

Figyeltük az Assok és 8mOD menetét, ördöge volt az Adrián söröző tudorvidornak! Jobb oldal, de nem koppra.
Lérajt, nem is rossz, aztán a szélfordulóban stejerbordra, középjobbon hosszú menet. Egy igazítás után bójára, elsőnek vesszük. Bravó Dév, megy neked a távolbalátás is! Korrekt spíhúzás (az orr két ember helyett dolgozik, árbocnak problémája van az előző esti fogyasztással, ami nem is múlik el 1400-ig), megfigyelem, sokkal több jó ejtésem van, mint amikor Dév spízik. Néha azért letolom magam, csakhogy meglegyen a fíling.
Elsőnek vesszük a lébóját is, a következő krajcban a taktika ua, csakhogy a Klassz Ica fentről legyalogol. Lehet, hogy előbb kellett volna jól beállítani a grószt? Most kinek tegyek szemrehányást?
Mindegy, a befutó hátszélben keményen küldjük Kelóékat, próbálom kihasználni, hogy a Sch22-esek zavarják a befutónkat, de nem sikerül megviccelni őket, 2. hely. Nem is olyan rossz.

A második futamra a szél északiasodik. Mit ír erről a mentalistánk?

„2.2.2. Északias: baloldali (nyugatias) frissülésekre lehet számítani, ezért rajt után rövid bekbord után jóütemű fordulással (nem az első lepörgésbe, hanem bele a szélbe!!!) hosszú stejerbord kifli a bólyáig. Ha ÉK-en van a bója ( Csúcshegy), akkor beüthet a jobboldal is, de csak az utolsó harmadban. Általában balról érdemes támadni a bóját, de sohasem koppantva!!! A szélsőségek 10-ből eccer jönnek be, ezért kerülendők. Bőszélben a szél terjedésének megfelelően drengolni, nem kell spórolni a halzolásokkal. Az erősödések viszonylag hoszzú ideig szoktak tartani, emiatt lehet, hogy rövid lesz az egyik takk. Lébójavétel után figyelni az igazító hajókra, mert a nyugatias frissülések elemelhetik őket! A befutót néha messze teszik a krejcbójától, ezért vigyázni kell a végén koppantó hajókra, mindkét oldal fizethet!!! 5-ből 3 szor inkább a bal, de nem szabad otthagyni senkit a jobboldalon a végén!!! Izzadtunk már emiatt „

A pályát is átrakják.

Iszonyú szar rajt után a mentalista segít rajtunk. Látom, az előttünk rajtoló osztályoknak nagyon fizet a bal oldal, kimegyünk balra (a mezőny előttünk a jobb oldalon) , minden frissülést elsőként és duplán kapunk meg, ennek köszönhetően annak ellenére, hogy túlkrajcolom magam, másodiknak vesszük a krajcbóját. Hurrá! Spí fel, irány a lébója, de sajnos érezzük, hogy kifutunk az időből. Az a helyzet ugyanis, hogy 1400-ra Siófokon kell lenni a hajónak, bérvitorláztatás a program, nincs mese.
Küzdünk a Sopival (a Matrixot kapta meg a versenyre) meg a Fantommal, ami egyre jobban megy. Kihalzolnak előkünk, mennek a pálya jobb oldalára, pedig felfelé is a bal oldal fizetett. Ők tudják... Az Oxigén szél alatti hajóként útjogos, el kell engednünk, ezzel harmadiknak (első – na ki? – a Classica) vasszük a lébóját, spí és versenyzászló le, motor be, irány Siófok. A francba! Pedig ha most tudnánk, hogy végződött a futam (180 fokos szélforduló a végére, horror befutó) talán nem bánkódnánk annyira. De hát nem tudjuk, ezért bánkódunk.
Tihanyrévnél Orlóék és Atis kalandokat gyűjteni kiugrik (fognak gyűjteni), a maradék veret tovább.
Siófokon megmentjük a szárnyaszegett (pontosabban motorja szegett) Framot a kőszóráson való megsemmisüléstől, örül neki, én csak kicsit szégyellem, hogy egyszer rükvercbe kapcsoltam előre helyett (de azért megmagyaráztam!). Sose hagyjon cserben a motorom, basszus!
Aztán bérvitorláztatunk, erről jót v. semmit. Azért a jó közérzet kedvéért az Arwentől begyűjtünk egy vereséget a buliversenyen (is).

Este egy olyan kaja, amit nem felejtünk egyhamar. „Grillcsirke, amilyet még nem ettél” a neve. Hát olyan, de olyan volt, hogy csak na. Ennél többet a szavak nem adhatnak vissza. Feliratkozott a kenesi ökör mellé, a legjobb versenykaják Parnasszusára került (ha van ilyen).

giccs

Vacsora után gyönyörködés a naplementében, majd csevej (tutti csajozós dumák megbeszélése csillag alakzatban)

Kúl Májnersz, fergeteges hangulat, ennek köszönhetően a puha mag után a többiek fél 2 körül nyugszanak.












Másnap délnyugati fogad minket a rajtterületen. Mit is ír a hogyishívják?

„2.2.3 Délnyugati: tiszta rajt, ha közel van a pálya a parthoz, az első 2/3-ban baloldal, az utsó harmadban jobboldal, stejerbordos kiflire lehet számítani, de nehéz megtalálni a jó magasságot hozzá, érdemes igazítgatni, ha fölöttünk jobban kifliznek és nem terjed le a szél. Ha nincs közel a part, akkor gyakran jobbról frissülget a szél, tehát bekbordos kifli szokott lenni, de jobbra koppantás tilos, mert ott gyengébb a szél!!! Bőszélben hosszú raumokkal drengolni, nem kiesni a szélből, hátulról érkezők gyakran utolérnek, mert fent több a szél, ez van.”

Közel a part – messze a part? Hogy lehet ilyen viszonylagos jelzővel élni? Tessék m-cm-ben megadni a távolságot! Mindegy, figyeljük az előző osztályokat (micsoda fejlődés!) és valóban, a pálya jobbközepe a jó. Ezt figyelembe véve kell értékelni a rajtunkat, amikoris lében rajtolva (túl korán álltam fel a vonalra) elmegy a teljes mezőny, mire stejerbordra tudunk fordulni, hogy a jó irányba hatoljunk. Miért csodálkozunk ezek után a hatodik helyen? Legalább technikai problémáink nincsenek (Atis ugyan ismerkedik keményen a kokpit 2-vel, de szövőszék néhány határozott üvöltéssel segít tétova mozdulatain). Rossz helyezés, de nem megalázó a különbség a befutóban (sovány vigasz).

Ez a sovány vigasz jár nekünk az utolsó futamban is, amikor a rajt előtti helyezkedésnél (Vanderbild nekifutás, nem bírom idegekkel, 10 mp-el idő előtt élesedek fel, nem kellett volna, korán vagyok a vonal alatt) Sopi elém fordul, nekem van útjogom, de puhapöcsű vagyok és nem akarom összetörni egyikünk hajóját sem, feldobom, alám kerül, naná, hogy felnyom a zsűrihajóra, a rajt pillanatában ki kell fordulnom az ütközés elkerülése végett, a farunk így is összeér a Sopival (oh be pikáns) és még ő üvölt.
Forduló tehát, halz, utolsóként állva elrajtolni, fasza. Első krajcban az előző futamot másolva jobbközépen, naná hogy most balról jól megvernek. Második krajcban teljesen leáll a szél, mindenki topgénuát húz (mi szokás szerint nem), Sopival balra tendálva, naná, hogy most ez a rossz (Mörfi: mindegy, melyik sorba állsz, úgyis a másik megy gyorsabban...) és akkor jellempróbaként a második hátszél előtt előttünk veszi a krajcbóját a Blues és a Dáma... A Dámát előtte felszúrom, eltolják a hajót, megkérdezem, megcsinálják-e a 720-at. Meg, hangzik a válasz, és a befutó előtt tényleg. Sportszerűek, meg hétfőn még ímélben is elnézést fognak kérni. Hallod, Sopi?!
Nincs lejebb. Azért a hátszélben megverjük őket, nagy csávó vagyok.

A mentalistát megkímélem az eredményekről informáló SMS-től.

Befutó után levesszük a spít (pedig azzal kellet volna a csőig menni, de hát a francnak volt kedve ezek után vitorlázni), full takli motorral sietve, Füreden kikötve hevenyészett hajótakarítás és haza.

Felemás érzésekkel.

Tanulni, tanulni, tanulni

Az Izsák Szabit a Kékszalag tréningversenyének tartják, joggal. Ennek megfelelő komolysággal készültünk, péntek este Dév is bejelentkezett, hál’ Istennek. Miért nem lehet jó helyen rajtolni? Hét közben a Meniscus HR osztálya kibővített ülést tartott és meghatározta a 2008-as nagyhajós Magyar Bajnokságra készülő keretet: Orló - fordekk Matyi - árboc Éva - szövőszék Dév - kokpit1 Atis (a fekete ló) - kokpit2 Keptén - kormány A felkészülési programot a következőben határoztam meg: - Dév Éva és K. segítségével egy elméleti felkészítő anyagot állít össze, ami tartalmazza a legénység tevékenységét minden szokásos versenyszituációban és kétfajta (gyenge/erős szeles) időben. - Ezt az anyagot a keret tagjainak kötelezően meg kell tanulnia - Szóbeli vizsga a keret tagjainak - Gyakorlati vizsga a keret tagjainak Na és ez a csapat Matyi kivételével szépen összeállt, helyettesítésével Szilvit bíztam meg. A pénteki bérvitorlázatáson a Termékmix Kupán (oh be patinás versenynév..) a versenyhez nagy reményt fűző Cora csapatot vittük, Éva és LuPé is besegített. Sajnos minden hibát elkövettem, amit csak lehetett, rossz bójára mentem az első futamban, lekéstem a második futam rajtját, a harmadik futamon pedig elvittem a zsűrihajó horgonykötelét. Sebaj, a buli jó volt, az ellátás fejedelmi , a társaság meg jó (Éva, LuPé), a végén pedig a horvát-török EB meccs izgalmai emlékezetessé tették a napot. Pihentető három órás alvásomat hajnali négykor a két méterről megszólaló autóriasztó tette nyugodttá, ami jó negyed óráig ébresztgette a hajókban alvó mormotákat. Jól tette, volt miről beszélgetniük az ébredezőknek. Másnap reggel érkeztek a csapattagok, Dév robogóval, Attis és Orlóék pedig autóval, ezúttal defekt nélkül. A rajtra kicsit későn futottunk ki, ezért nem volt idő bevitorlázni a rajtvonalat, pedig az igen hasznos lett volna. Akkor kiderült volna, hogy a gyenge délnyugati erősebben fúj a rajtvonal víz felőli oldalán. Ezért azt a koncepciót alkottuk, hogy a part felőli oldalon fogunk rajtolni, hogy élesebben, ezáltal gyorsabban mehessünk a felettünk lévő hajóknál. Na ez a koncepció volt hibás. Orló ugyan tett egy gyenge kísérletet, hogy kifejtse véleményét, miszerint a délnyugati erősebben fúj a csőből kijőve a déli oldalon, de azonnal lehurrogtuk, hiszen ő csak egy mancsaft. Húzogasson kötelet az ilyen, ne szóljon bele a taktikusok meg kormányosok dolgába! A víz felől rajtolók az első negyedórában 2 km-t adtak nekünk. Szameg. Mi meg menünk fölfelé, hogy legyen sebességünk. Eljöttünk a csoffasztó Blues meg Matrix mellől, otthagytuk a Rosát, akivel valamiért mindig összehoz a sors, és néhány felelsleges luvcsata után tiszta szélben verettünk Siófok irányában. Referenciahajónk a Praetor volt, aki alattunk ejtve igyekezett a bója irányába pozitívabban haladni. Sajnos vonalban nem maradt le, mi viszont vonalban folyamatosan emelkedtünk el tőle. Előttünk a Kishamis mutatta a nem fényes jövőt. Kerestünk egy csíkot, amin igazíthattunk egyet az északi part felé, de ekkor már látszott a tragédia. Az Arwen spíjét felismertem messze alattunk, de ott volt még egy ismerős Nau spí, mint később kiderült, a Fantomé. Hosszan húztuk az igazítást, hogy aztán bekbordon tudjuk venni a kenesei bóját. A Praetor is meghalzolt nem sokkal utánunk, előttünk volt és alattunk, de még mindig tompábban haladt. A szakirodalom szerint le kellet volna maradnia, de úgy látszik, a borbíró nem olvasta azt a könyvet, amit én. Előttünk is vették a bóját. Még mentünk a bójára, amikor elhúzott mellettünk a Manka, a több előttünk levő hajót nem láttuk. Topgénua ki, spí levétel, technikai problémák nélkül, gratula a fordekknek. A bójavételnél a Fifty-fityt kerüljük kívülről, akinek nem tiszta a belső hely fogalma, mindegy, adunk neki, még ha nem is jár, oszt otthagyjuk. Majoros Beának köszönünk még, ez is kritikája a rajt stratégiánknak. A francba. Jött a dilemma, visszafelé merre érdemes haladni. Még a bójavétel előtt láttuk, hogy a rohanógépek közül volt, amelyik igazított egyet a cső felé és úgy fordult Siófok irányába, mások a part melletti takkon Aliga felé haladtak. Nekünk jobbnak tűnt az előbbi variáns, így nem sokkal a bója után kifordultunk. Láttunk magunk előtt egy szelesebb övezetet, arra igyekeztünk. A környezetünkben volt a Praetor (előttünk) és a Matrix (kicsit mögöttünk). A Praetor nem bírta a feszültséget és dél felé takkolt egyet, keresztezve minket, és nem fordult ránk, ami neki hibázást, nekünk szerencsét jelentett. A távolság jóval több az általam becsült 3 hajóhossznál: igaza lett Dévnek. Türelmesen húzzuk még a takkot, beleérünk a szélbe, abba fordulunk. Forduló közben topgénuáról fokra váltunk, szép csere. Mögöttünk a Matrix laza forstágú topgénuával, nem tompább és nem gyorsabb, pedig annak kéne lennie. A fene érti. Jó a játék, még így a középmezőnyben is élvezetes a versengés néhány ellenféllel. A Matrixot abvindbe rakjuk. A türelem meghozza gyümölcsét: a Praetor sem tud elénk fordulni, sőt, lekeresztezzük és abvindbe tesszük. Megfordul, mi is, és így egy hármast képezünk egy darabig, amíg a Matrixnál el nem szakad a cérna, és ki nem fordul az északi part felé, elmenve az üveggolyókért. A Praetor változatlanul toppal, élesebb, de legalább nem gyorsabb. Semmit sem értek. Mindegy, tudjuk tartani, pedig attól tartok, legyalogol minket. A siófoki bója előtt létszámellenőrzést tartunk: a Praetor mögöttünk 3 hajóhosszal, a Matrix északon igen kicsinek látszik már, de a cső felé látszik egy fehér Nau. Csak nem a Zoxigén, akit láttunk spível a kenesei bójára menni előttünk? Nem lehet más. De miért nem ejt a bója felé? Akkor ez mégiscsak egy turiszt? Siófok felé haladva egyre erősödik a szél, eléri a 9 csomót is. Nem lehetett rossz döntés a déli parton végigjönni, ebből ez a tanulság. Jegyezzem meg! A Praetor előtt vesszük a bóját, a fehér Nau kihagyja. A Matrix nagyon lemaradva jön kettőnk után. A Praetorral még nincs lejátszva a meccs. Innentől kezdve csak jókat csinálunk, ezt is meg kell jegyezni: ilyen 9ktn SW-ben egy rövid, de tényleg rövid igazítás a déi part felé, hogy jobban a szél felől legyünk, majd SB a tihanyi bója felé. Tudjuk, hogy a szél fel fog kiflizni, mert a csőből a SW legyezőszerűen jön ki. A Praetor nem igazít, de ezzel együtt maradozik le, mert Dév magyarázata szerint mi minden frissülést előbb kapunk. De jó nekünk! A mancsaftéria jól kiüli a hajót, Éva matrózszendviccsel örvendezteti meg a tagokat. Én kettőt kapok, mert annyit kérek. Orlónak erős a hagyma, fene a kényes ízlésébe. Marhára élvezem, hogy lépünk el a Praetortól, kezdem érezni a Colombus fokját, amire annyit prüszköltem a múlt hétvégén. Nem lehet vele a megszokott élességet produkálni, de legalább van sebességünk. Szép az élet, hagymaszagú a büfike. A szél valóban a tőle elvártnak kiflizik fel, a vége előtt még rá is engedünk a vitorlákra, hogy pont a bójára tartsunk: nem kellett volna, újabb tanulság: legyen tartalék magasság, mert pont rosszkor visszalenghet a szél. Vissza is leng, így közvetlenül a bója előtt két fordulóval adunk le az előnyünkből. Bójavétel, majd egy retardált spíhúzás (a bekészített spífal beakad a szálingba), azonnal vissza is vonom a fordekk gratulációját. Ezzel meglóg a Zoxigén, mert kiderült, hogy akit Siófoknál láttam, az mégis ő volt. Tetemes az előnye, persze szeretnénk megverni, ha már kihagyta a siófoki bóját, de reménytelen a helyzetünk. Ha nem hibázik. De. Kettőt is. Először felmegy luvcsatázni a bal oldalra a Kékmadárral, teljesen értelmetlenül, miközben én szépen ejtegetek az erősödésekbe (vannak rendesen!) a befutóra (jól teccett hallani: EJTEGETEK!). A végén már annyira fenn van, hogy hátszélben kellene lejönnie, vagy halzolnia. Minket elenged a Pengő (másnap Tihanyban meg is köszönöm neki), jó ütemben rohanunk, nincs pisszenés a hajón. Rettenetesen izgalmasan alakul a végjáték: ha nem hibázik és kihasználja helyzeti előnyét, akkor hajóhosszal ver meg, ha rosszul dönt, centiken múlik majd a helyezés. Rosszul dönt: először leveszi a spíjét (vajon miért) , majd a hátszélből fokkal áthalzol bekbordra, ettől rettenek meg, mert ha marad így bekbordon, akkor lekeresztez és nekünk annyi (meg még három hajónak, akin átgázol) de nem, közvetlenül a vonal előtt visszahalzol stejerbordra. Így marad a sebességünk és pozíciónk, már csak egy rövid fohász, és hallom, ahogy Csillamama diktál: Meniscus, Oxygén! Három ütemes taps. Hurrá! Levesszük a spít, és a Zoxigén felé kanyarodva még átordítok: vettétek a siófoki bóját? A válasz természetesen igenlő. A parton majd Netuddki és Szilvi leteszi a nagyesküt, hogy ők nem vették le a szemüket a hajóról, amelyik nem vette a pályajelet, egész addig, amíg a nevét nem tudták leolvasni: Oxygén volt ráírva... Valamiért hajlok rá, hogy nekik higgyek. Ennyit a sportszerűségről. Kikötöttünk, kiszálltunk, Dév elhúzott és elkezdődött a szabadidős tevékenység. Kényeztettük a testünket és módosítottuk a tudatunkat. Én kis hezitálás után engedtem a fux szirénként hívogató csábításának és mintegy másfél órára elvesztettem a tudatomat. Ezalatt ki kávézott, ki fürdött a tóban, életkortól függően. Ébredés után még egyszer kávézásra kényszerítettem a felnőtteket, akik jót nevettek a fizimiskámon. A kávézás nagyon hangulatos volt a Helkában. Füred csillogó-villogó, nagyvilági hely lett, kezdem megszokni és megszeretni az új arculatát. A napból hátravolt még a kiosztó és a vacsora, egyiken sem voltam érdekelt (méghogy sertéstarja!) majd a (számomra) meglepetésként orosz győzelemmel végződő holland negyeddöntő a foci EB-n. A végén még én is az oroszoknak drukkoltam, pedig a hollandok továbbjutására vágytam. Mindegy, ez van győzött a jobbik és kész. Orlóék Szilvi akaratának megfelelően még este hazautaztak. Hiába na, ha asszony van a háznál, akkor annak szava az úr. ©K. Vasárnap aztán édes ötösben (Atissal) tettünk eleget a hőség parancsának: kimotoroztunk a Hajógyári öbölbe, napernyő, horgony és fürdés. Megunás után bablé, hazaspí, (9 ktn, W) 4 perces élvezés, kikötés és 2 órás nagynyomású takarítás. Szép lett. Szeretem a komplett programokat. Csak rajtolnék jó helyen...