Tanulni, tanulni, tanulni

Az Izsák Szabit a Kékszalag tréningversenyének tartják, joggal. Ennek megfelelő komolysággal készültünk, péntek este Dév is bejelentkezett, hál’ Istennek. Miért nem lehet jó helyen rajtolni? Hét közben a Meniscus HR osztálya kibővített ülést tartott és meghatározta a 2008-as nagyhajós Magyar Bajnokságra készülő keretet: Orló - fordekk Matyi - árboc Éva - szövőszék Dév - kokpit1 Atis (a fekete ló) - kokpit2 Keptén - kormány A felkészülési programot a következőben határoztam meg: - Dév Éva és K. segítségével egy elméleti felkészítő anyagot állít össze, ami tartalmazza a legénység tevékenységét minden szokásos versenyszituációban és kétfajta (gyenge/erős szeles) időben. - Ezt az anyagot a keret tagjainak kötelezően meg kell tanulnia - Szóbeli vizsga a keret tagjainak - Gyakorlati vizsga a keret tagjainak Na és ez a csapat Matyi kivételével szépen összeállt, helyettesítésével Szilvit bíztam meg. A pénteki bérvitorlázatáson a Termékmix Kupán (oh be patinás versenynév..) a versenyhez nagy reményt fűző Cora csapatot vittük, Éva és LuPé is besegített. Sajnos minden hibát elkövettem, amit csak lehetett, rossz bójára mentem az első futamban, lekéstem a második futam rajtját, a harmadik futamon pedig elvittem a zsűrihajó horgonykötelét. Sebaj, a buli jó volt, az ellátás fejedelmi , a társaság meg jó (Éva, LuPé), a végén pedig a horvát-török EB meccs izgalmai emlékezetessé tették a napot. Pihentető három órás alvásomat hajnali négykor a két méterről megszólaló autóriasztó tette nyugodttá, ami jó negyed óráig ébresztgette a hajókban alvó mormotákat. Jól tette, volt miről beszélgetniük az ébredezőknek. Másnap reggel érkeztek a csapattagok, Dév robogóval, Attis és Orlóék pedig autóval, ezúttal defekt nélkül. A rajtra kicsit későn futottunk ki, ezért nem volt idő bevitorlázni a rajtvonalat, pedig az igen hasznos lett volna. Akkor kiderült volna, hogy a gyenge délnyugati erősebben fúj a rajtvonal víz felőli oldalán. Ezért azt a koncepciót alkottuk, hogy a part felőli oldalon fogunk rajtolni, hogy élesebben, ezáltal gyorsabban mehessünk a felettünk lévő hajóknál. Na ez a koncepció volt hibás. Orló ugyan tett egy gyenge kísérletet, hogy kifejtse véleményét, miszerint a délnyugati erősebben fúj a csőből kijőve a déli oldalon, de azonnal lehurrogtuk, hiszen ő csak egy mancsaft. Húzogasson kötelet az ilyen, ne szóljon bele a taktikusok meg kormányosok dolgába! A víz felől rajtolók az első negyedórában 2 km-t adtak nekünk. Szameg. Mi meg menünk fölfelé, hogy legyen sebességünk. Eljöttünk a csoffasztó Blues meg Matrix mellől, otthagytuk a Rosát, akivel valamiért mindig összehoz a sors, és néhány felelsleges luvcsata után tiszta szélben verettünk Siófok irányában. Referenciahajónk a Praetor volt, aki alattunk ejtve igyekezett a bója irányába pozitívabban haladni. Sajnos vonalban nem maradt le, mi viszont vonalban folyamatosan emelkedtünk el tőle. Előttünk a Kishamis mutatta a nem fényes jövőt. Kerestünk egy csíkot, amin igazíthattunk egyet az északi part felé, de ekkor már látszott a tragédia. Az Arwen spíjét felismertem messze alattunk, de ott volt még egy ismerős Nau spí, mint később kiderült, a Fantomé. Hosszan húztuk az igazítást, hogy aztán bekbordon tudjuk venni a kenesei bóját. A Praetor is meghalzolt nem sokkal utánunk, előttünk volt és alattunk, de még mindig tompábban haladt. A szakirodalom szerint le kellet volna maradnia, de úgy látszik, a borbíró nem olvasta azt a könyvet, amit én. Előttünk is vették a bóját. Még mentünk a bójára, amikor elhúzott mellettünk a Manka, a több előttünk levő hajót nem láttuk. Topgénua ki, spí levétel, technikai problémák nélkül, gratula a fordekknek. A bójavételnél a Fifty-fityt kerüljük kívülről, akinek nem tiszta a belső hely fogalma, mindegy, adunk neki, még ha nem is jár, oszt otthagyjuk. Majoros Beának köszönünk még, ez is kritikája a rajt stratégiánknak. A francba. Jött a dilemma, visszafelé merre érdemes haladni. Még a bójavétel előtt láttuk, hogy a rohanógépek közül volt, amelyik igazított egyet a cső felé és úgy fordult Siófok irányába, mások a part melletti takkon Aliga felé haladtak. Nekünk jobbnak tűnt az előbbi variáns, így nem sokkal a bója után kifordultunk. Láttunk magunk előtt egy szelesebb övezetet, arra igyekeztünk. A környezetünkben volt a Praetor (előttünk) és a Matrix (kicsit mögöttünk). A Praetor nem bírta a feszültséget és dél felé takkolt egyet, keresztezve minket, és nem fordult ránk, ami neki hibázást, nekünk szerencsét jelentett. A távolság jóval több az általam becsült 3 hajóhossznál: igaza lett Dévnek. Türelmesen húzzuk még a takkot, beleérünk a szélbe, abba fordulunk. Forduló közben topgénuáról fokra váltunk, szép csere. Mögöttünk a Matrix laza forstágú topgénuával, nem tompább és nem gyorsabb, pedig annak kéne lennie. A fene érti. Jó a játék, még így a középmezőnyben is élvezetes a versengés néhány ellenféllel. A Matrixot abvindbe rakjuk. A türelem meghozza gyümölcsét: a Praetor sem tud elénk fordulni, sőt, lekeresztezzük és abvindbe tesszük. Megfordul, mi is, és így egy hármast képezünk egy darabig, amíg a Matrixnál el nem szakad a cérna, és ki nem fordul az északi part felé, elmenve az üveggolyókért. A Praetor változatlanul toppal, élesebb, de legalább nem gyorsabb. Semmit sem értek. Mindegy, tudjuk tartani, pedig attól tartok, legyalogol minket. A siófoki bója előtt létszámellenőrzést tartunk: a Praetor mögöttünk 3 hajóhosszal, a Matrix északon igen kicsinek látszik már, de a cső felé látszik egy fehér Nau. Csak nem a Zoxigén, akit láttunk spível a kenesei bójára menni előttünk? Nem lehet más. De miért nem ejt a bója felé? Akkor ez mégiscsak egy turiszt? Siófok felé haladva egyre erősödik a szél, eléri a 9 csomót is. Nem lehetett rossz döntés a déli parton végigjönni, ebből ez a tanulság. Jegyezzem meg! A Praetor előtt vesszük a bóját, a fehér Nau kihagyja. A Matrix nagyon lemaradva jön kettőnk után. A Praetorral még nincs lejátszva a meccs. Innentől kezdve csak jókat csinálunk, ezt is meg kell jegyezni: ilyen 9ktn SW-ben egy rövid, de tényleg rövid igazítás a déi part felé, hogy jobban a szél felől legyünk, majd SB a tihanyi bója felé. Tudjuk, hogy a szél fel fog kiflizni, mert a csőből a SW legyezőszerűen jön ki. A Praetor nem igazít, de ezzel együtt maradozik le, mert Dév magyarázata szerint mi minden frissülést előbb kapunk. De jó nekünk! A mancsaftéria jól kiüli a hajót, Éva matrózszendviccsel örvendezteti meg a tagokat. Én kettőt kapok, mert annyit kérek. Orlónak erős a hagyma, fene a kényes ízlésébe. Marhára élvezem, hogy lépünk el a Praetortól, kezdem érezni a Colombus fokját, amire annyit prüszköltem a múlt hétvégén. Nem lehet vele a megszokott élességet produkálni, de legalább van sebességünk. Szép az élet, hagymaszagú a büfike. A szél valóban a tőle elvártnak kiflizik fel, a vége előtt még rá is engedünk a vitorlákra, hogy pont a bójára tartsunk: nem kellett volna, újabb tanulság: legyen tartalék magasság, mert pont rosszkor visszalenghet a szél. Vissza is leng, így közvetlenül a bója előtt két fordulóval adunk le az előnyünkből. Bójavétel, majd egy retardált spíhúzás (a bekészített spífal beakad a szálingba), azonnal vissza is vonom a fordekk gratulációját. Ezzel meglóg a Zoxigén, mert kiderült, hogy akit Siófoknál láttam, az mégis ő volt. Tetemes az előnye, persze szeretnénk megverni, ha már kihagyta a siófoki bóját, de reménytelen a helyzetünk. Ha nem hibázik. De. Kettőt is. Először felmegy luvcsatázni a bal oldalra a Kékmadárral, teljesen értelmetlenül, miközben én szépen ejtegetek az erősödésekbe (vannak rendesen!) a befutóra (jól teccett hallani: EJTEGETEK!). A végén már annyira fenn van, hogy hátszélben kellene lejönnie, vagy halzolnia. Minket elenged a Pengő (másnap Tihanyban meg is köszönöm neki), jó ütemben rohanunk, nincs pisszenés a hajón. Rettenetesen izgalmasan alakul a végjáték: ha nem hibázik és kihasználja helyzeti előnyét, akkor hajóhosszal ver meg, ha rosszul dönt, centiken múlik majd a helyezés. Rosszul dönt: először leveszi a spíjét (vajon miért) , majd a hátszélből fokkal áthalzol bekbordra, ettől rettenek meg, mert ha marad így bekbordon, akkor lekeresztez és nekünk annyi (meg még három hajónak, akin átgázol) de nem, közvetlenül a vonal előtt visszahalzol stejerbordra. Így marad a sebességünk és pozíciónk, már csak egy rövid fohász, és hallom, ahogy Csillamama diktál: Meniscus, Oxygén! Három ütemes taps. Hurrá! Levesszük a spít, és a Zoxigén felé kanyarodva még átordítok: vettétek a siófoki bóját? A válasz természetesen igenlő. A parton majd Netuddki és Szilvi leteszi a nagyesküt, hogy ők nem vették le a szemüket a hajóról, amelyik nem vette a pályajelet, egész addig, amíg a nevét nem tudták leolvasni: Oxygén volt ráírva... Valamiért hajlok rá, hogy nekik higgyek. Ennyit a sportszerűségről. Kikötöttünk, kiszálltunk, Dév elhúzott és elkezdődött a szabadidős tevékenység. Kényeztettük a testünket és módosítottuk a tudatunkat. Én kis hezitálás után engedtem a fux szirénként hívogató csábításának és mintegy másfél órára elvesztettem a tudatomat. Ezalatt ki kávézott, ki fürdött a tóban, életkortól függően. Ébredés után még egyszer kávézásra kényszerítettem a felnőtteket, akik jót nevettek a fizimiskámon. A kávézás nagyon hangulatos volt a Helkában. Füred csillogó-villogó, nagyvilági hely lett, kezdem megszokni és megszeretni az új arculatát. A napból hátravolt még a kiosztó és a vacsora, egyiken sem voltam érdekelt (méghogy sertéstarja!) majd a (számomra) meglepetésként orosz győzelemmel végződő holland negyeddöntő a foci EB-n. A végén még én is az oroszoknak drukkoltam, pedig a hollandok továbbjutására vágytam. Mindegy, ez van győzött a jobbik és kész. Orlóék Szilvi akaratának megfelelően még este hazautaztak. Hiába na, ha asszony van a háznál, akkor annak szava az úr. ©K. Vasárnap aztán édes ötösben (Atissal) tettünk eleget a hőség parancsának: kimotoroztunk a Hajógyári öbölbe, napernyő, horgony és fürdés. Megunás után bablé, hazaspí, (9 ktn, W) 4 perces élvezés, kikötés és 2 órás nagynyomású takarítás. Szép lett. Szeretem a komplett programokat. Csak rajtolnék jó helyen...