Vannak még bajok

A tavaly bevált elmélet mentén idén is igyekszünk a pályaversenyeken készülni a bajnokságra. Ez az „A” csapat megjelenését feltételezi, de ezzel eddig voltak problémák. A Kereked OD Trophy kiváló alkalmat nyújtott volna a gyakorlásra, de csapatunk tartalékosan állt ki most is: Éva megint Péterszitter, Matyi pedig egyébirányú.

Egyre erősebb a mezőny, fel kell kötni a gatyánkat!

A megrendelt vitorláink még nem készültek el (jún. 27-re igazolták vissza), így a Colombus tulajától, Tamaskó Gábortól kértem kölcsön egy fokot. A hajót nem találtuk Fűzfőn, kiderült, hogy bérvitorlázik és éppen a THE-ben van. Odaszaladtunk és meg is kaptuk a vitorlát. Köszönjük, Gábor! És ha már ott találtuk a Mátrixot is, Bakos Gyuritól köcsönkértem a miénknél kisebb és még kisebb gennakereit. Odaadta, köszönjük, Gyuri!
Tihanyban már olyan szél fújt, hogy a két NAU nem vállalta be a visszautat Fűzfőre, turisztokkal a fedélzetén.
Még Tihanyban voltunk, amikor telefonált Litkey Bence (Benő, Apuka stb.) hogy a hajónál van már a Szöviben. Megbeszélésünk volt az új vitorlák tárgyában. Igyekeztem átadni neki azt tapasztalatot, ami az általa készített vitorlákkal kapcsolatban összegyűlt 3 év alatt, amiről Dévvel fél napot beszéltünk, de reakcióit és arckifejezését látva erős kétségek gyötörtek, hogy a kötőszavakon kívül más is megértett-e. Én megtettem mindent, amit tudtam.

Miközben Benővel beszélgettem a sátor alatt, Netuddki, aki már lefelé is húzta magát az autóban, egyre gyatrábban nézett ki: szörnyű hasfájás gyötörte. Anyjával konzultálva gyors döntést hoztak: irány Budapest! Egyetértettem: rettegek, nehogy perforált vakbélgyulladása legyen valamelyik családtagomnak (Nagyi iszonyú kínok közepette abban halt meg 87 éves korában). Atis vezetett, én hátul ölelgettem az elesett verebet, aki egy jóízű hányással tette színesebbé az utat. Évával a polgárdi lehajtónál futottunk össze, a gyermek átadása után ketten kétfelé. Pénteki apuka voltam, rövid láthatás után visszaszolgáltattam közös gyermekünket.

Este a foci EB-t néztük, fantasztikusak voltak a hollandok. Aztán elkezdünk várni a Hoffmannékra, akik hamarosan (2245...) meg is érkeztek, hoztak finom pogácsát és málnás süteményt (el is fogyott a hétvégén mind egy szálig).

Éjszaka olyan viharban aludtunk, hogy csak na. Hajnali ötkor zárták el a csapokat.

Reggel időben megérkeztek Orlóék (jó kis kerékcserével csapatva szét az utazás egyhangúságát) és megjött Dév is.
Kihajóztunk az elvileg Csopak előtti rajtterületre, ami a gyakorlatban szokás szerint jó messze volt Füredtől. Maradt még hajtóanyag az éjszakai viharból, 11-15 ktn a mi műszerünk szerint. Örültünk, hogy vannak kisebb spíink.
Kitekertük a vitorlákat: hát kölcsön fokról jót vagy semmit! Jelen esetben semmit. Versenyzésre alkalmatlan, a túrázás viszontagságait viszont kiválóan tűrő vitorlával indultunk harcba. De legalább volt mivel harcolnunk.
Nem vagyunk sokan, de azért akad, akik alázzon. Galántha Gergő (Classica), akit Dév ismer Földvárról D’Albinival, gyorsak, mint a mérgezett egér, Sopi viszi a Fantomot (a Zoli nagyon vigyorog rajta), ők is gyorsabbak. Ezek szerint nem mindegy, ki fogja a kormányt, de ezt csak halkan mondom, mert szavamon fognak.
Az első futamban csak azért verjük meg a Classicát, mert haváriájuk van a második hátszélben: kioldódik a spifal sznepseklije, a leeső halfej meg naná hogy beszorul az első száling deltájába. Este elmesélik, hogy végül rászánta magát valaki, hogy pőrén felmásszon és kiszedje. Nem kis teljesítmény, de ez azokban a körökben szinte említést sem érdemel. Sopi viszont lever, nem rossz a hátszeles taktikája (élesen kimegy a jobb oldalra maj visszahalzol elénk).
Említést érdemel még az az Eliott, amelyik útjogtalanul majdnem belénk jön. Dermedten ülök a kormánynál, mikor a grósz takarásából feltűnve mintegy négy méter távolságról rohan belénk, tartom az irányt, majd az utolsó pillanatban leejtve elrántom a seggünket előle. Huh. A kormányos „bocs, elbambultam!” magyarázattal szolgál. Kösz.

A második futamban nincs havária a Classicán, meg is nyerik a futamot. Második a Sopi, mi a harmadikok. Jó, hogy a Taxi is indul, így nem vagyunk utolsók.

A harmadik futamban megmozgatom a testem (következmény: keddig izomláz), Dév kormányoz. A mellém beosztott Szivi persze ennek nem örül a nagy testemnek, hát még amikor mancsaftként is osztom, majd amikor visszaszól akkor elkezdek erőből politizálni. Mindegy, csak nem szeret ki belőlem (30 éve nem teszi). Így is harmadikok vagyunk. Ennek okát Dév abban látja – többek között – hogy nem tekertem ki időben a fokot a rajtnál. Naná, hogy nem azt emeli ki, hogy milyen gyorsan kibogoztam a betekerőt, ami miatt nem jött ki. Kormányos fajta.

A futamot Szilvi teszi emlékezetessé, akinek összezavarodnak a bitjei, ezért a lébója előtt 100 m-el minden előzmény nélkül elengedi a spífalat, aminek persze azonnal látványos következménye van: leesik a spí. A másodperc törtrészéig tötyögés a fedélzeten, hogy most jajmilesz, aztán kellő hangerővel megkérem Szilvit, hogy csapja le a stoppert, a lemerevedett Atist meg hogy ugyan már húzza vissza a spít. Megcsinálják, semmi gáz, azt leszámítva, hogy Szilvi egy életre muníciót adott nekem a kárára történő élcelődésre. Természetesen éltem és élni fogok a lehetőséggel, ezzzel majd megtanul együtt élni, amíg ki nem szeret belőlem.
Aztán persze rendesen levesszük a spít.

A futam után irány Kereked. Kikötés után rendezzük a nevezési díjakat, Verébbel így egyeztünk meg, hogy ne kelljen pénteken átcaplatni Sopakra. Inernetes nevezés forever! Kötetlen baráti beszélgetéssel múlatjuk az időt 1900-ig, amikor elfogyasztjuk a mexikói sertésborda c. ételkölteményt. Én hithű mohamedánként persze csak a köretet: insallah!

Aztán jól nem megyünk el az alsóörsi Harley-Davidson fesztiválra, helyette inkább bevetjük magunkat a hajó gyomrába, ott módosítjuk a tudatunkat. Pipó is csatlakozik, biztos nosztija van. Jó a buli, kacagunk.

Amikor idejét érzem, előrekúszom, a többieket meg kis idő múlva a bulikiller Atis zavarja el aludni. Lassan csendesedik el a hajó, záróképként még Szilvi érzi úgy, hogy jó ötlet kint az esőben aludni, de mikor mindene elázik hajlik rá, hogy eleget tegyen Orló könyörgésének és ezzel vége a napnak.

Másnap reggel félretéve Dév 0900-es ébresztőre vonatkozó viccét, időben felkelek. Nagy örömmel konstatálom, hogy előző este egyáltalán nem estem bele a Balatonba, így megszakadt a hagyomány. Szokásos reggeli menet, aztán gyí, megint hajózunk a rajtterület felé.

Az első futam meglepően jól jól sikerül: megnyerjük. Persze hozzá tartozik, hogy a Fantomot már nem a Sopi, hanem a tulaj kormányozza (csendet kérek!). A Classica a befutó hátszélben még próbálkozik, de sikerrel visszaverjük minden kísérletét. Lett is Meniscus a befutóban! De azért a sikert mindenekelőtt Orlónak köszönhetjük aki az első hátszélben elforgatva kötötte be a spít.

Az igazi alázás: a fotót az Arwenről készítették...

Rettenetes látvány volt a kormány mellől nézve, de mivel haladtunk, nem nyúltunk a speciális rendszerhez. Az Arwen közben ugyan jött ránk, de nem tudott a bójáig megelőzni. Úgy látszik, az Orlovits-Tóth Csantavéri páros valamilyen antispi tablettát vett be mielőtt lejöttek. Orló is beírta magát a történelemkönyvbe, gyakran tartunk majd felolvasást. Lesz miről decemberben beszélgetni az „emlékeztek, amikor...” esten. Libatöpörtyű mellett persze.

Befutó után, a következő rajtra várva Szilvi tesztelte a türelmemet. A menetiránynak háttal állva a szövőszékben egy hullám miatt elveszítve egyensúlyát, szándékosan jól beverte a nyakát, majd a hátrabicskló fejét a kajütablakba és a felette levő terelőcsigákba. Jó, hogy nem lett bajuk.
Orló persze aggódást mímelve percekig kérdezgette a kajütbe berogyó magatehetetlen Szilvit, aki direkt cukkolván őt nem válaszolt. A díjkiosztóra várva aztán Szilvi röhögve mesélte, hogy percekig sötétség volt. Johnny Walker.

A második futamban elfoglaltuk a szokásos harmadik helyünket a Classica és az Arwen mögött. Ebben én is nyilván ludas voltam: nem élesedtem föl időben a rajtjelzés után. Mai napig nem értem, miért. Jóvannajóvanna.

Futamok között persze látszattelefonok Évának, hogy mi van a gyerekkel. Megnyugtató, hogy már kórházban vannak. És hogy semmit sem javul az állapota. Ilyenkor igazán jó vitorlázni.

Befutó után full cuccal vissza Füredre, jó kis éles menet a nagy spível, időnként ejtegetnem is kell, hogy ne dőljünk fel. Élvezetes, élvezetesebb, mint bármelyik futam. De azért nem lettem turiszt!

Gyönyörűen leszereljük a hajót, mindenki némán teszi a dolgát, a bérvitorláztatás megtanít értékelni ezeket a pillanatokat. Kikötés, pakolás, át Csopakra a kiosztóra. Ott az óvások miatt késik a program (várakozás közben zizeg a tömeg: láttátok a Meniscust? gondolom Orló művét emlegették...), de eljő a pillanat és átvesszük a bronzérmet.

Amit én a Netuddki

 hányós-fosós vírusa emlékének ajánlok.