Mensicus hajónapló: Hurrá! Hurrá! Hurrá!

Thanks for my Mother!
Thanks to my Father!
Thanks to our Sponsor!

Látszik a fény az alagút végén.

Sikerült megállapodni a Doyle-Raudaschl cég képviselőjével, Pető Endrével, hogy az anyaghiba miatt megsemmisült fokunkat pótolják egy vadonatúj, nekünk varrt fokkal, és az anyagot nem, csak a gyártás költségeinek egy részét: 200000 Ft.-ot kell kifizetnünk. Nem rossz, konzultáltam Évával és elfogadtuk. Endre új anyagot ajánlott, a Dimension-Polyant FLEX Pen Race nevű új fejlesztését, melynek specialitása a benne 20, 30 és 90 fokban elhelyezett teherviselő szálak, ennek köszönehetően a nagy teherbírás és tartósság. Horizontális szabással fogják varrni, azt állítják, hogy így kedvezőbb lesz a vitorla alakja, valamint a kevesebb varrás (nem is varrás, mert ragasztani fogják valamilyen lézeres eljárással - hogy mik vannak! egy kicsit azért tartok az új dolgoktól, de hinnem kell a szakembereknek) miatt kevesebb a hibalehetőség. Érdekes, én azt tanultam, hogy a versenyvitorláknak a TRT (triradiál) szabás az optimális, de ha ő mondják...

Azonban a foknál nem álltunk meg, hiszen a grósz is abból az anyagból készült, mint a fok, és bele van kódolva a vég, eddig is rengeteget javítgattuk, szét fog menni, le kellene cserélni. Kértem erre is ajánlatot Endrétől, meg is küldte írásban. A két vitorla ára így 576000.- Ft., ami első ránézésre nagy pénz, de reálisan tekintve egy remek ajánlat. Megint konzultáltam Évával, aki azt mondta, egyszer élünk, meg hajózni muszáj... Szóval igent mondtam.

De.

Ha már lúd...

Felhívtam Matyit, aki Madridban vette fel a telefont, és megkérdeztem, emlékszik-e a felvetésére, miszerint esetleg némi reklámozásért cserében esetleg beruházna egy új gennakerre. Merthogy a meglévő csak nagyon korlátos szélirány-szélerő tartományban használható hatékonyan. Kis szélben nem áll ki, nagy szélben kezelhetetlen, nem lehet vele élesen menni stb.

Emlékezett.

Megkérdezte, mibe fájna ez neki.

Elkezdtem az egyeztetést megint a Petővel, hogy ha egy új gennakert hozzácsapunk a rendeléshez, milyen óriási kedvezményt tudna biztosítani. Elmondtam neki, mire kellene (mondjuk úgy allround), mire ajánlotta a bevált 120 nm-es snittjüket.
Osztott szorzott és mondott egy árat.

De.

Ha már lúd...

Vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam, csapjon már hozzá még egy gennakert. Ugyanis sokat beszélgettünk arról, milyen jó lenne egy kicsi gennaker, amit 6-os, 7-es szélben is fenn tudnánk tartani, reffelt grósszal, amikor már mindenki inkább a kikötői kocsmába vágyik, mi meg rohanunk szépen stabilan, tudunk halzolni stb.
Endre megint osztott szorzott, kivont és mondott egy árat. A teljes megrendelés, a négy vitorla másfél millió forint. Ez egyrészt természetesen rengeteg pénz, másrészt viszont egy igen kedvező ár. A North 3DL fok a Bakosnál (kaptam tőle is írásos ajánlatot) 4300-5200 USD, a grósz 7700-9100 USD, a gennaker 4570 EUR, Horváth Laci ennél mintegy 10%-al olcsóbb. Minőséget tekintve viszont a Doyle alig marad le ezektől. Szóval minden nézőpont kérdése.

Megint felhívtam a Matyit az árinformációval, aki megbeszélte a projektet Ricsivel, hiszen az egészet a közös cégük, a PCland fizetné, és végül azt mondta nekem, hogy vágjunk bele.

HURRÁ!

A Zwack meg bekaphassa.

Aztán Dévvel egy fél délelőtt beszélgettünk Skype-on, hogy összeszedjük tapasztalatainkat, melyeket felhasználva elkerülhetjük az előfordult hibákat, hogy még nagyobb örömünkre szolgáljanak a vitorlák. Egy oldalt teleírtam...
Aztán felhívtam Szagyit (Vörös Szabolcs, a Gottifredi-Maffioli mo-i képviselője, aki a futókötélzetet szállította), hogy fuxoljon még 4-4 m-t a spísott végéhez, mert az bizonyos szituációkban rövidkének bizonyult, meg felhívtam a Litkey Bencét, aki a Doyle szakmai részét képviseli, hogy időpontot egyeztessek vele, amikor egyrészt az elképzelései szerint beállítja a Meniscus riggjét, másrészt felolvassam neki azt az egy oldalt. Kicsit hízelegtem neki, hogy lelkessé tegyem, nem tudom, sikerült-e.